168624. lajstromszámú szabadalom • Előhívható anyaghoz alkalmazott hordozó anyag

3 168624 4 A legtöbb eljárásnál az öntéses technológiát önműködő gépekben hajtják végre. Ezekben a gépekben végtelenített szállítószalagon levő kis serlegek \ szedik fel az aránylag nagy hordozó szemcsék és kis i árnyaló részecskék keverékéből álló előhívó anyagot \ és ezt az elektrostatikus képet hordozó felület fölé '; szállítják, ahol az előhívó keveréket kiöntik és hagyják, hogy ez a nehézségi erő hatására végiggördüljön a képhordozó felületen. Ezután a hordozó szemcsék a fel nem használt árnyaló részecskékkel együtt visszatérnek a gyűjtőteknőbe, ahonnan az előhívó szerkezetrészen keresztül újból cirkuláltatják. Időnként kis mennyiségben árnyaló anyagot adnak az előhívó keverékhez azért, hogy az előhívási eljárás folyamán felhasznált árnyaló-mennyiséget pótolják. Ezt a folyamatot a gépben előállított minden másolathoz megismétlik. Az előhívó keverék szokásos élettartama folyamán ez az ismétlődés általában több ezerszer végbemegy. Ennél az eljárásnál - más előhívási technológiákhoz hasonló módon - az előhívó keverék nagy mértékű mechanikai kopásnak van kitéve, minek eredményeként mind az árnyaló részecskék, mind a hordozó szemcsék morzsolódnak. Ez a morzsolódás természetesen elsősorban annak a nyíró és ütköző erőnek következménye, ami az előhívó keverék képhordozó lemezre öntése, ezen való görgetése és a szállító serlegeknek gyűjtőteknőben levő előhívó anyagon keresztüli mozgatása következtében jön létre. Az ismert eljárásoknál mind bevont, mind bevonatlan hordozó szemcséket alkalmaztak, változó mértékű sikerrel. A bevont hordozó szemcsék rongálódást, illetve minőségromlást mutatnak, ami a hordozó szemcsét bevonó anyag egy részének vagy az egész bevonatnak hordozó magról való leválása nyomán jön létre. A leválás történhet forgácsok, pikkelyek vagy az egész réteg alakjában és e leválást az okozza, hogy a bevonat anyaga nem tapad eléggé a szemcsére, ezért amikor a szemcse a gép részeihez vagy más hordozó szemcsékhez ütközik vagy ezekkel súrlódásos érintkezésbe jut, a leválás bekövetkezik. A hordozó szemcsék bevonatanyaga hajlamos a forgácsolódásra és a hordozó szemcséről más módon való leválásra, ezért gyakran kell a hordozó szemcséket pótolni, ami jelentős költséggel és időfelhasználással jár. Ha a hordozó szemcsék bevonata meghibásodik és a hordozó szemcséket nem pótolják, az előállított másolaton képhiányok keletkeznek, a másolat rossz minőségű lesz. A szemcséket bevonó anyag porlása és éles szemcséjű részecskékké való szétesése azt eredményezi, hogy ezek nem kívánatos módon lerakódnak a gép kényes alkatrészein. Ezenkívül a hordozó anyag dörzsvillamos tulajdonságai a bevonat romlásakor megváltoznak, minek eredményeként a másolatok minősége romlik. A bevonat nélküli hordozó szemcséknek három fő fogyatékossága van. Ezek közül az első, hogy nincs meg a szükséges súly ahhoz, hogy biztosítsák a szemcsés hordozó anyag töltött lemezhez való tapadásának megakadályozását. Kívánatos módon a hordozó anyag fajsúlya körülbelül 3 és 8 között van. A szükségesnél súlyosabb hordozó szemcseanyagok a képhordozó réteg felüeltén felütközve ezt megrongálják. A bevonatlan hordozó szemcseanyag másik hibája, hogy dörzsvillamos tulajdonságai nem ütik meg az elektrostatográfiai anyaghoz megkívánt mértéket. Azokat a problémákat, amelyek akkor merülnek fel, ha a hordozó anyagoknak nincsenek meg e tulajdonságai, a következőkben ismertetjük. Erősen kontrasztos másolatok, mint például levelek, rajzmásolatok és hasonlók sokszorosításánál kívánatos az elektroszkópos por és hordozó szemcseanyagok olyan kiválasztása, hogy ezek kölcsönös villamos töltéssel való ellátása aránylag nagy legyen. Az ilyen villamos töltéssel való ellátás fokát a legtöbb esetben azzal a távolsággal határozzák meg, amely ezek egymáshoz viszonyított helye között a dörzsvillamos sorban van. Azonban ha egyébként összeegyeztethető elektroszkópos por és hordozó anyagok túlságosan nagy távolsággal vannak egymástól elválasztva a dörzsvillamos sorban, az ennek eredményeként nyert képek nagyon halványak, mivel a hordozó szemcse és árnyaló részecskék közötti vonzó erők erősen lecsökkentik a latens elektrostatikus kép és árnyaló részecskék közötti vonzó erők hatását. Bár az előző mondatban ismertetett képsűrűség az előhívó keverékben levő árnyaló-koncentráció növelése révén javítható, nem kívánatos módon erős lesz az árnyalónak háttérrészen való lerakódása, továbbá az árnyaló felütközése és agglomerálódása nő akkor, ha túlságosan sok árnyaló van az előhívó keverékben. Az elektrostatográfiai lemez töltése a lerakódott porkép sűrűségének javítására növelhető, azonban a lemeztöltés rendszerint túlságosan nagy abból a célból, hogy az elektroszkópos port a hordozó szemcséről lehúzza. A túlságosan nagy elektrostatográfiai lemeztöltések nemcsak azért nemkívánatosak, mert nagy energiafogyasztás szükséges az elektrostatográfiai lemez nagy feszültségeken való tartásához, hanem azért is, mivel a nagy feszültségek hatására a hordozó szemcsék inkább az elektrostatográfiai lemez felületéhez tapadnak, mintsem hogy az elektrostatográfiai lemez felületén gördüljenek, illetve arról leváljanak. Ha a hordozó szemcsék az újra használható elektrostatográfiai sokszorosító felületekre tapadnak, a másolat gyakran hiányossá válik és a hordozó szemcsék tömören egymásra halmozódnak. A hordozó szemcsék tömör egymásrarakódásának problémája különösen súlyos akkor, ha az előhívót tömör másolatfelületeket készítő gépben alkalmazzuk, ahol a hordozó szemcsékről túlságosan nagy mennyiségű árnyaló részecskét távolítanak el és ezáltal a hordozó szemcsék egy része lényegében árnyaló részecskék nélkül, csupaszon marad. Ezenkívül a hordozó szemcséknek újra használható elektrostatográfiai sokszorosító felületekhez tapadása a képátvivési és felülettisztítási műveletek folyamán előmozdítja a felületeken nemkívánatos karcolatok létrejöttét. Mindebből következik, hogy sok olyan anyag, amely egyébként hordozó szemcseként való felhasználáshoz megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik, e célra mégsem alkalmas, mivel túlságosan nagy a dörzsvillamos értéke. A szokásos elektrostatográfiához. kívánatos dörzsvillamos érték 8 és 30 mikro-coulomb/gramm árnyaló. Végül a hordozó anyag dörzsvillamos értékét a környezet nedvességi állapotának nem szabad észrevehető módon befolyásolni, mivel az ilyen hatás magasabb nedvességtartalomnál rontja a másolat minőségét és bonyolítja a gépek tervezését és működését. Sok ismert 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2