168607. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-etoxi-6-n- deciloxi- 4-hidroxi-3- karbetoxikinolin előállítására

3 168607 4 szubsztituált)-anilin és a malonsav-dialkilészter 125-155 °C-os ömledékét meleg difiibe vagy paraf­finba csepegtetik és 255-260 °C-on 25 percig cikli­zálják. Visszahűtés után a keletkezett terméket ki­szűrik, a szűrletet újra 255-260 °C-on keverik 10-15 percig, ismét hűtik és szűrik. Az egyesített ge­nerációk után a kapott nyers (V) képletű vegyület N-alkoxi-metilén-anilinre vonatkoztatott hozama 78%, átkristályosítás utáni olvadáspontja 243-246 °C. A példákból világosan kitűnik, hogy csak az N-al­koxi-metilén- (3,4-diszubsztituált) -analin maionész­terrel történő kapcsolását végzik 125-155 °-on, a gyűrűzárás minden esetben 255-260 °C-on történő ciklizálás következménye. A kapcsolást előnyösen katalitikus mennyiségű szerves bázis jelenlétében végzik. A 159 539 sz. magyar szabadalmi leírásban ismer­tetett eljárás szerint 3,4-dialkoxi-anilint komplex­képző fém katalitikus mennyiségű szerves, vagy ás­ványi sójának jelenlétében 120-150 °C-on alkoholos közegben malonsav-dialkilészterrel és formimino-al­kilészterrel reagáltatnak és a keletkezett a-karbe­toxi-ß- [ (3,4-dialkoxi) -f enil-amino] -akrilsav­-alkilésztert magas forráspontú alifás vagy aromás szénhidrogénben mint pl. paraffinban vagy difiiben 255-260 °C-on ciklizálják. Ezen eljárások gyűrüzárásra vonatkozó része lé­nyegében nem különbözik a May and Baker szerinti előállítási módtól, a ciklizálást teljesen azonos körül­mények között végzik. így az ott ismertetett hátrá­nyok erre a reakcióra is vonatkoznak, annyival ki­egészítve, hogy az utóbbi szerint a tennék ciklizá­lását és kinyerését is szakaszosan, egymás után két­szeri 255-260 °C-ra való felmelegítéssel végzik, aminek gazdaságtalan voltát nem is kell hangsúlyoz­ni, s az időfaktor is nő. A 159 420 sz. magyar szabadalmi leírásban ismer­tetett eljárás szerint a 3,4-dialkoxi-anilin és az etoxi­metilénmalonészter kapcsolását és a ciklizációt egy lépésben 230-300 °C-on, célszerűen 230 °C feletti forráspontú közömbös szerves oldószer, előnyösen difii jelenlétében végzik. Megállapítható, hogy ez az eljárás sem küszöbö­li ki a magas hőfokon végzett ciklizációból eredő hátrányokat. Megemlítjük még a Norwich cég 1 954 189 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírá­sát, amely kizárólag a 6,7-diizobutoxi-4-hidroxi-3--karbetoxikinolinra vonatkozik. Eljárásuk szerint a ciklizálást foszforsavészterrel (melyet alkoholból és foszforpentoxidból a reakcióelegyben képeznek) vég­zik xilolban. Jelen találmányunk tárgya eljárás 6-n-deciloxi-7--etoxi-4-hidroxi-3-karbetoxi-kinolin előállítására 1--n-deciloxi-2-etoxi-4-nitro-benzol redukciójával és a termék etoxi-metilén-malonsav-dietilészterrel való reagáltatásával, majd a kapott vegyület gyűrűzárásá­val, azzal jellemezve, hogy az l-n-deciloxi-2-etoxi-4--nitrobenzolt xilolban szobahőmérsékleten pallá­dium/szén-katalizátor felhasználásával hidrogénez­zük, a kapott 4-deciloxi-3-etoxi-anilint tartalmazó reakcióelegyet vízmentesítjük s a 4-deciloxi-3-etoxi­-anilint izolálás nélkül 100 °C-on etoxi-metilén-ma­lonsav-dietilészterrel reagáltatjuk, majd ugyancsak 5 a keletkezett intermedier izolálása nélkül foszfor­pentoxidot adva a reakcióelegybe az elegy forrpont­ján végezzük el a gyűrűzárást. Az eljárás menetét a 3. számú ábrán mutatjuk be képletekkel. 10 Találmányunk szerint egyetlen közbenső terméket sem preparálunk ki, s azonos közegben visszük vé­gig a reakciót. Az első lépést a hidrogénezést mind atmoszféra­nyomáson, mind túlnyomás alatt elvégezhetjük, s 15 rövid ideig tartó szárítószeres szárítás után a kelet­kezett 4-deciloxi-3-etoxi-anilint rögtön reagáltatjuk (III) képletű vegyülettel, ami tekintettel a szubszti­tuált anilinszármazékok nagymérvű bomlási készsé­gére fény, levegő hatására, rendkívül kedvező. 20 A reakcióelegyben keletkező 4-n-deciloxi-3-etoxi­anilino-metilén-malonsav-dietilészter szintén bom­lásra hajlamos, amellett alacsony olvadáspontja (50-55 °C) miatt csak nagy veszteségek árán preparál-25 ható, így az a megoldás, hogy közvetlenül ebbe a reakcióelegybe adagoljuk a foszforpentoxidot és előnyösen 2 óra forralás után már a kész terméket preparáljuk ki, igen kedvező az anyag tisztasága és a kitermelés szempontjából. Kevesebb művelettel, 30 tisztább és jobb hozamú reakciót végzünk, mint a korábbi eljárásokkal. Eljárásunk részleteit példákban ismertetjük. 35 Példa 32,3 g (0,10 mól) l-deciloxi-2-etoxi-4-nitroben­zolt 300 ml xilolban szobahőmérsékleten és légköri nyomáson 10 g palládium/C jelenlétében katalitiku-40 san hidrogénezünk. Az elméleti mennyiségű hidro­gén felvétele után a 4-deciloxi-3-etoxi-anilint tartal­mazó oldatot szűrjük és nátriumszulfát felett szárít­juk. A szárítószer kiszűrése után 23,8 g (0,11 mól) etoxi-metilén-malonsav-dietilésztert adagolunk a 45 reakcióelegybe és 100 °C-os vízfürdőn kevertetjük 90 percig. Ezután 21,3 g (0,11 mól) foszforpentoxidot adagolunk a reakcióelegybe és forrpontig emeljük a hőmérsékletet. 2 óra múlva visszahűtjük a reakció­elegyet és keverés közben 600 ml 5:1 arányú aceton-50 víz eleggyel kicsapjuk a terméket. A kapott szusz­penziót éjszakán át hűtőszekrényben állni hagyjuk, másnap szűrjük, vízzel, acetonnal fedjük. Ily módon 30, 35 g (72,7 %) 234-236 °C olvadáspontú nyers terméket kapunk. 40-szeres mennyiségű dimetilfor-55 mamidból átkristályosítva az olvadáspont 244-246 °C-ra emelkedik, s a kapott 6-n-deciloxi-7-etoxi-4--hidroxi-3-karbetoxikinolin csaknem fehér színű. 60 Szabadalmi igénypont 1. Eljárás 6-n-deciloxi-7-etoxi-4-hidroxi-3-karbeto­xikinolin előállítására l-n-deciloxi-2-etoxi-4-nitro­benzol redukciójával és a termék etoxi-metilén-ma-65 lonsav-dietilészterrel való reagáltatásával, majd a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom