168602. lajstromszámú szabadalom • Holtjátékmentes irányváltó hajtómű alternáló egyenes vonalú mozgás előállítására különösen huzaltekercselő gépekhez

3 168602 4 Az ismert fenti jellegű megoldásoknál továbbá csupán egyetlen csigaorsó-csigakerék gépelempárt alkalmaznak, aholis a csigakerék forgásában állandó jelleggel gátolva van. Ennek következtében a bármelyik irányban forgó csigaorsó a csigakerék mindig ugyanazon kerületi tartományában egymással szembenfekvő fogszelvénytartományokra támaszkodik fel, azokat tehát folytonosan koptatja, s ennek következtében az említett hézag, s a szervesen hozzárendelt nemkívánatos holtjáték az élettartam során állandóan növekszik. Problémaként vetődik fel továbbá az üzemeltetés során jelentkező kenési igény. Huzaltekercselőgépeknél jellegüknél fogva központi kenőanyagelosztó rendszert gazdasági okok miatt nem célszerű kialakítani. A költségkihatásban lényegesen kedvezőbb szóróolajozás nem minden mozgó alkatrész esetében valósítható meg, szerkezeti okok miatt. Az üzembiztos működés és hosszú élettartam érdekében a rendszeres kenőanyagellátást azonban biztosítani kell, különös tekintettel a csigaorsó-csigakerék kapcsolatra. Ez megoldható a kezelő személy közreműködésével olyan formában, hogy időközönként kenőanyagot juttat a megfelelő helyre. Ez nem mindig jelent megfelelő megoldást, ezért a kenésről más módon, pl. a kenőanyag felhordása útján kell gondoskodni. A találmány célja a fenti ismert megoldások említett hátrányainak és hiányosságainak kiküszöbölése olyan hajtómű kialakításával, amelynél az irányváltás a csigaorsó forgásirányának megváltoztatása nélkül, az ismert megoldásoknál elkerülhetetlenül fellépő holtjáték teljes kiküszöbölésével végezhető, s ugyanakkor az egy adott helyre koncentrált kopási jelenség elkerülése, valamint a megfelelő kenőanyagellátás is biztosított. A kitűzött célt különösen huzaltekercselőgépekhez alkalmazható, alternáló egyenesvonalú mozgás előállítására alkalmas olyan holtjátékmentes irányváltó hajtómű kialakításával érjük el, amelynek a találmány értelmében egyenesvonalú alternáló mozgást végző behajtótengelye van, amelyen egymással kinematikailag mereven összekötött csigák vannak elhelyezve, amely csigákhoz fékszerkezet segítségével a hajtóműházhoz felváltva elfordulásmentesén rögzíthető, ill. oldható, ezáltal szakaszos egyirányú forgást végző csigakerekek vannak hozzárendelve. A forgó csigakerék kerületi sebessége kétszerese a behajtótengely alternáló mozgása sebességének. A fenti, találmány szerinti megoldás esetében az irányváltást a fékszerkezetek felváltva, váltakozva történő oldásával, ill. rögzítésével végezzük oly módon, hogy míg az egyik csigaorsóhoz hozzárendelt csigakerekek fékszerkezete révén a hajtóműházhoz képest elfordulásmentesen rögzítjük, addig a másik csigakerék fékszerkezetének oldott állapota következtében szabadon foroghat. Irányváltás céljából az előbb rögzített csigakerék fékszerkezetét oldjuk, s egyidejűleg a másik csigakerék fékszerkezetét működtetve az utóbbit rögzítjük, amikoris az előbbi csigakerék forogni kezd és az egyenesvonalú mozgást végző elemet az előbbivel ellentétes irányba meneszti. A fentiekből következik, hogy a találmány szerinti megoldásnál egyrészt nincs szükség a csigaorsótengelyek forgásirányának megváltoztatására, másrészt azáltal, hogy az egyes csigakerekeknek minden kapcsolási fázisban felváltva szabad forgást engedélyezünk, rendkívül csekély a statisztikai valószínűsége annak, hogy azok rögzítése során mindig ugyanazon fogszelvényfelületek kerüljenek egymással felfekvő, tehát helyileg fokozottan kopó menesztőkapcsolatba. Az irányváltás pillanatában az addig érintkező fogfelületek továbbra is kapcsolatban maradnak, nincs tehát a forgásirányváltoztatás következtében az ismert megoldásoknál elkerülhetetlen felületváltás, így holtjáték sem. A huzamos használat után tapasztalható kopás is lényegesen kisebb mértékű, ellentétben az ismert megoldásokkal, amelyeknél az alternáló mozgás alatt mindig ugyanaz a csigakerékfog marad kapcsolatban a csigaorsóval, így a terhelést egy újabb beállítási helyzetben egy és ugyanaz a fog viseli. A találmány szerinti megoldásnál ugyanazon fog csak egy lökethossz megtételének ideje alatt vesz részt a teherviselésben, mert a rögzítés feloldásakor a csigakerék forogni kezd, s újabb rögzítésekor a terhet már egy másik fog viseli. Ugyanakkor az így jelentkező jóval kisebb mértékű kopás sem befolyásolja az irányváltás pontosságát, minthogy az irányváltást nem a támasztófelületek váltása, s ezzel a gyártási tűrések, ill. foghézagok áthidalása révén végezzük. A találmány szerinti megoldás elhárítja a kenési gondokat is. Abban az esetben, ha a csigakerekek egyike sincs forgásában gátolva, és a csigaorsó adott fordulatszámmal forog, a csigakerekek az áttételnek megfelelő fordulatszámmal, egymással ellentétes irányban forognak. Bármely csigakerék lefékezése esetén a csigaorsó tengelyirányú mozgásba kezd. Ennek a tengelyirányú mozgásnak az értelme éppen megegyezik a forgásban nem gátolt csigakeréknek a csigaorsóval való érintkezési pontjában levő kerületi sebesség értelmével. A két sebesség tehát összeadódik, és nagysága éppen kétszerese a korábbi sebességnek. Ezt a tényt felhasználhatjuk a két gépelem kenésére oly módon, hogy a csigakerék fogai alul kenőanyagba merülnek. Tekintettel arra, hogy a csigakerekek egyenként egyirányú, szakaszos mozgást végeznek, rövid löket esetén is - a kétszeres sebesség miatt - megfelelő kenőanyag jut az érintkezési helyre. A találmány szerinti megoldás célszerű példaképpeni kiviteli alakjánál közös tengelyre felékelt jobbmenetű, valamit balmenetű egy-egy csigaorsót alkalmazunk, aholis a csigatengely a hajtóműházban forgathatóan, s ez utóbbihoz képest tengelyirányban elmozdulóan van ágyazva és a szálvezetőszánnal tengelyirányban együttmozgóan van összekötve, míg a csigakerekek a hajtóműházban vannak csapágyazva. A célul kitűzött holtjátékmentes irányváltást itt annak révén érjük el, hogy bár a közös csigatengely mindig ugyanazon irányú folyamatos forgómozgást végez, a csigakerekekhez hozzárendelt fékszerkezetek felváltva történő működtetésével egyszer a jobbmenetű, majd a balmenetű csigaorsó menetemelkedése határozza meg a csigatengely, s ezzel a szálvezetőszán mindenkori haladási irányát. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2