168558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfoxidok előállítására

3 168558 4 A IX általános képletü vegyületeket a ne­vünkre engedélyezett lók 509 sz, magyar szaba­dalmi leírásban ismertetett eljárással állithat­juk elő. Bármelyiket is használjuk a fenti módsze­rek közül, az eljárás alapvető lépését a X álta­lános képletü tioétervegyület - ahol Het jelen­tése azonos az I általános képlet szubsztituen- 5 sének jelentésével és Q hidrogénatom vagy 1 ál­talános képletü csoport, mely utóbbiban E és R^ jelentése megfelel az I általános képlet szubsz­tituensei jelentésének - fenti tipusu oxidáló­szerrel való kezelése képezi, A találmány szerinti szulfoxidokat hiszta- -,-. min H—2 receptorok gátlására alkalmazzuk álla­toknál. Anélkül, hogy a következő magyarázatnak bármiféle korlátozó jellege lenne, ugy gondol­juk, hogy e vegyületek használhatósága legfőkép­pen azoknak az anyagcserefolyamatoknak tulajdo­nitható, melyek a szulfoxidokat tioéterekké re­dukálják, mely vegyületekről ismeretes, hogy -| 5 igen hatásos hisztamin H-2 receptor antagonis­ták. Ez az átalakulás feltehetőleg az állat vastagbelében következik be, ahol az aktiv redu­kálószer valószínűleg a bél baktériumflórájában van jelen, E mechanizmus következtében a fő H-2 antagonista hatás jelentős ideig késleltetve le­het a szulf oxidoknak az állatba való bejuttatása^*-' után. Ez sok esetben különösen hasznos hatás és felhasználható például az állat antagonistával való folyamatos ellátására, miután a kezdeti dó­zisban beadott vegyület - például egy a 13381Ó9 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban leirt tipusu vegyület - hatása már csökkenni kezd. 25 Ebből a szempontból természetesen lehetséges a találmány szerinti szulfoxidokat egyidőben és esetleg kombinálva is beadni az emiitett kezde­ti dózissal. A találmány szerinti szulfoxidokkal való kezelés nyomán fellépő hisztamin H-2 receptor gátlás fenti magyarázatát alátámasztja az a ^ tény, hogy a szulfoxid orális alkalmazása után a megfelelő tioéter redukciós termék kimutatha­tó a testnedvekben, például a vizeletben és hogy a szulfoxidot homogenizált patkány, kutya vagy emberi ürülékkel inkubálva a szulfoxid a megfelelő tioéterré redukálódik. 35 A fentieken kivül a találmány szerinti egyes szulfoxidok hisztamin H-2 receptor anta­gonista hatást mutatnak különböző próbákban, melyek Black és munkatársai /nature 1972, 236, 387/ leirása szerint jellemzőek erre a hatás­ra. Például gátolják izolált tengeri-malac szivkamra összehuzódási gyakoriságának hiszta- 40 minnal stimulált fokozódását oxigénezett McEwen-oldatban, 3^ C-on, Black és munkatársai /Nature 1972, 236, 387/ szerint ez a hatás mennyiségileg is meghatározható a dózis-válasz görbe eltolódása alapján, melynél a maximális válasz előidézéséhez szükséges hisztamin-mól- -p­koncentráció logaritmusát ábrázoljuk a válasz 3 /a maximum $-ában kifejezve/ függvényében. Ha kompetitív / versengő/ antagonizmusról van szó, párhuzamos, S-alaku görbék sorát kapjuk az antagonista különböző koncentrációinak meg­felelően és ezekből az adatokból kiszámítható az antagoni sta-recept or kölc s önhat ás látsz óla- 50 ^os disszociációs állandója /K,/. Egyes I álta­lános képletü szulfoxidok ebben a próbában a kompetitív antagonista tipikus jellemzőit mu­tatják, például az /5-metil-4-imidazolil/-metil­-2-/N-*--metil-tioureido/-szulf oxid , melynek IC-je 10 mikromól nagyságrendű. Az I általános képletü vegyületek gyógy- ^^ szerészetileg elfogadható hordozóval kombinál­va gyógyszerészeti készítményeket képeznek, A készítményeket előnyösen alkalmas adagolási formában állítjuk elő, A használt gyógyszeré­szeti hordozó szilárd vagy folyékony lehet. Szilárd hordozó például a laktóz, fehér anyag, QQ szacharóz, talkum, zselatin, agar, pektin, arabmézga, magnézium—sztearát, szterainsav és hasonlók. Folyékony hordozó például a szirup, f öldimogyoró-olajf olívaolaj, viz és hasonlók. Egyes esetekben más farmakológiailag hatásos vegyületek is hozzáadhatok a gyógyszerészeti készítményhez, például - mint fentebb emlitet- OD tük - tioétervegyület, mely a szulfoxidoknak vagy pontos analógja, vagy nem. Számos gyógyszerészeti forma alkalmazható, így szilárd hordozó használata esetén a készít­mény tablettázható, por vagy szemcse formában kemény zselatin kapszulába tölthető, vagy szög­letes pasztilla vagy pirula formájú lehet. A szilárd hordozó mennyisége széles határok kö­zött változhat, de előnyösen 25 mg-1 g. Folyé­kony hordozó használata esetében a készitmény formája szirup, emulzió, lágy zselatin kapszu­la, vagy vizes vagy nem-vizes folyékony szusz­penzió, A gyógyszerészeti készítményeket szokásos módszerrel állitjuk elő, beleértve a keverést, szemcsézést, az alkotórészek összenyomását vagy feloldását a készitmény kívánalmainak megfele­lően. A készitmény annyi hatóanyagot tartalmaz, amennyivel a H-2 hisztamin receptor hatásos gátlása érhető el. Az alkalmazás módját az a cél szabja meg, hogy a szulfoxid a vastagbélbe jusson, igy előnyben részesítjük az orális utat. Terápiás felhasználáshoz a találmány sze­rinti vegyületeket szokásosan gyógyszerészeti készitmény alakjában adagoljuk, amely hatóanyag­ként legalább egy ilyen vegyületet tartalmaz, vagy alapformában, vagy gyógyszerészetileg el­fogadható savval képezett addíciós só formájá­ban, gyógyszeré széti hordozóanyaggal együtt, Gógyszerészetileg elfogadható savak például a hidrogén—klorid, hidrogén-bromid, hidrogén-jo­did, kénsav, pikrinsav, maleinsav, és e savak egyikével képzett addiciós só könnyen átalakít­ható más sav addíciós sójává. Ilyen átalakí­tás ioncserélő technikával hajtható végre. Egy különösen hasznos módszer - amely sok esetben a megfelelő tisztasági fok megvalósításával lehetővé teszi a savaddiciós só farmakológiai vizsgálatokra való felhasználását is - pikrátsó képzéséből és annak kloridsóvá való átalakítá­sából áll, A következő példák a találmány bemutatásá­ra szolgálnak, a találmány oltalmi körének kor­látozása nélkül. 1. példa /5-Metil-imidazol-4-il/-metil-2-/N, -metil­-tioureiod/-etil-szulf oxid előállitása" /i/ '4-Hidroxi-metil-5-metil-imidazol-hid­roklorid /30 g/ és ciszteamin-hidroklorid /23 g/ ecetsavval /200 ml/ készült oldatát viss^afo­lyatás közben 10 óráig forraljuk. 15-20 C-ra le­hűtve szilárd kristályok válnak ki; ezeket ösz­szegyüjtye és izopropanollal mosva 2- [/5-iiietil­-imidazol-4-il/-metil^]-tioetil-amindihídroklo­ridot A5,5 e/ kapunk. Olvadáspont 189-192°C. /ii/ 2-[/5 -metil-imidazol-i *-il/-metilJ --tioetil—amin—dihidrokloridot /l4,5 g, 0,06ml/ adunk keverés közben, két részletben nátrium­-metaperjodát /13,5 g, 0,063 mól/ vízzel /126 ml/ készített, 2-5 C-on tartott oldatához. Ezen a hőmérsékleten 3 óráig keverjük, majd éj­szakán át 0 C-on állni hagyjuk. A szilárd anya­got leszűrjük és metanollal mossuk; az egyesi­tett szürletet és mosófolyadékokat /ezekből to­vábbi szilárd anyag válik ki, melyet ismét le­szűrünk/ kálium—karbonát /l5 g/ hozzáadásával pH 9,l-re meglugositjuk és csökkentett nyomáson, 70 C-on, n-propanollal azeotrópot képezve szá­razra pároljuk. A maradékot izopropanolla extraháljuk és a szűrt kivonatokat bepárolva nyers /5-metil-imidazol-4-il/-metil-2-amino­—etil—szulfoxidot kapunk olajos formában. /Az infravörös spektrum S0 abszorpciót jelez 1020, 10^0 cm~ -nél./ /iii/ A kapott olajat feloldjuk 3 csepp vizet tartalmazó etanolban /250 ml/ és metil­izotiocianátot /5,1 g, 0,07 mól/ adunk hozzá. Az oldatot éjszakán át szobahőmérsékleten áll­ni hagyjuk; rétegkromatográfia /szilikagél­lemez; etil-acetát/metanol/ ammónium-hidroxid 5:1:1 eluálószer; láthatóvá tétel ultraibolya fénnyel és kálium-jodoplatináttal/ az amin tel­jes eltűnését mutatja ki a termékben /az ere­detileg mályvaszinü folt kálium-jodoplatinát­tal fehér foltot ad/, Szilikagél-kromatográfi­ás tisztitás és acetonitrilből, majd metanol /éterből való kristályosítás után /5-metil-imi-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom