168465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó víz kezelésére

168465 11 12 áramlási szűkületen keresztül a 26 autooxidációs zónába vezetjük. A 26 zónában a stabilizált iszapot legalább 35 tf °/o oxigént tartalmazó gázzal keverjük ősszé. Ha annak oxigéntisztasága megfelelő, a 41 zónából a 42 vezetéken elvett felhasználatlan oxigént tartalmazó gáz a 26 autooxidációs zónába bevezetett gáz egy részét képezheti. A 2. ábra szerinti kiviteli változatnál az érintkeztetőszellőztető lépésen, az iszapstabilizálás két lépésén és az autooxidációs lépésen keresztül áramló oxigéngáz tisztasága fokozatosan csökken a folyadék-szilárdanyag keverék biokémiai úton oxidálható anyagtartalmának csökkenésével párhuzamosan. A 3. ábra szerinti változatnál a felhasználatlan oxigént, a reakciótermékeket és az inert hígító gázokat a 19 iszapstabilizáló zónából a 44 vezetéken keresztül vezetjük el. Második oxigéntartalmú gázforrásként pl. az 50 tartályt alkalmazzuk, amely ä 41 második iszapstabilizáló zónával az 52 szabályozószeleppel rendelkező 51 vezetékkel vari összekötve. Ez a gáz legalább 35 tf% és előnyösen legalább 50 tf% oxigént tartalmaz, és az utóbbit természetesen részben iszapbaktériurnök stabilizálására és autooxidációjára használjuk fel. A felhasználatlan oxigént, reakciótermékeket és inert hígítógázokat az utolsó autooxidációs zónából az 54 vezetéken távolítjuk el. A 3. ábra szerinti változat további jellemzője az, hogy az iszapot a közbenső 41 iszapstabilizáló zónából a 16 vezetéken elvisszük és recirkuláltatott aktivált iszapként a 10 érintkeztető-szellőztető zónába vezetjük vissza. Ez az iszap a 29 derítőzónában már koncentrálódott és a 41 zónában biokémiai úton oxidálható anyagban kimerült, de a 26 zónában intenzív autooxidációnak még nem vetettük alá. Ennek a kiviteli változatnak az az előnye, hogy a recirkuláltatott iszapban a baktériumok aktívabbak lehetnek, mint az 1. és 2. ábrák szerinti rendszerekben, amelyeknél a recirkuláltatott iszapot intenzíven autooxidáljuk. Az aktívabb baktériumok viszont gyorsítják a 10 érintkeztető-szellőztető és 19 iszapstabilizáló zónákban a biokémiai úton oxidálható anyag asszimilációjának sebességét. A 4. ábra a találmány szerinti eljárás és különösen az 1. ábra szerinti kiviteli változat végrehajtására alkalmas készüléket ábrázol, amely a 61 tartályban négy elválasztott 60a, 60b, 60c és 60d kamrát tartalmaz; a kamrák a 62 közös tetővel rendelkeznek. A 60a első és 60b második kamrák gázterét a 62 tetőtől a 61 tartály aljáig nyúló 63a—b válaszfal különíti el. Hasonlóképpen a 60b második és 60c harmadik karmákat a 63b—c válaszfal, a 60c harmadik és 60d negyedik kamrákat a 63c—d válaszfal különíti el. Az oxidált folyadék-szilárdanyag keverék az első és második közös 63a—b válaszfalában a kamra aljának közelében levő 64 szűkített áramlási nyíláson áramlik keresztül, majd előnyösen a második és harmadik kamra közös 63b—c válaszfalában annak felső részében levő szűkített nyíláson, ezután előnyösen a harmadik és negyedik kamra közös 63c—d válaszfalának alsó részéberi levő szűkített nyíláson áramlik át. A 63a—b, 63b—c és 63c-—d közös válaszfalak 67 kis nyílásokat tartalmazhatnak az oxigéntartalmú gáz áramoltatásához. Az oxigéngáz vagy oxidált folyadékszilárdanyag keverék visszakeveredésének elkerülésére kis nyomáskülönbséget tartunk fenn. A fluidumok egyenáramban haladnak kamráról kamrára, ez biztosítja a legnagyobb elérhető oxigén abszorpció-asszimiláció sebességet a biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó víz egységnyi térfogatára vonatkoztatva és adott teljes kezelési időnél a legnagyobb hatásfokot. A 4. ábra szerinti kiviteli változatnál a biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó vizet a 60a első 5 kamrába a 11 vezetéken, az oxigéngázt a 14 vezetéken keresztül vezetjük be. Valamennyi kamra keverőberendezése a folyadék-szilárdanyag keverékbe merülő 68 gázbuborékoltató csövet és előnyösen közvetlenül afelett elhelyezett 69 keverőlapátokat tartalmaz. A 69 lapátokat 10 forgórúdon keresztül alkalmas hajfóeszköz, pl. villanymotor forgatja. A 68 gázbuborékoltató csőből kilépő kis oxigéngáz buborékok a kamrában szétoszlanak a folyadék-szilárdanyag keverékkel bensőséges érintkezésben a keverés révén, és a folyadék-szilárdanyag keveré-15 ken át a felszínre emelkednek, ahol felhasználatlan részük a gáztérbe lép ki a reakciótermék gázokkal és az inert hígítógázokkal együtt. A kamrán keresztül az oxigéngáz folyamatos keringtetéséhez szükséges nyomáskülönbség biztosítására a 70 kompresszort vagy fúvót 20 helyezzük el a gázáramban, amely a kamra gazteréből a gázokat a 71 vezetéken a 68 gázbuborékoltató csövön keresztül keringteti. Mint korábban említettük, az oxidált folyadék-szilárdanyag keverék és a felhasználatlan oxigéngáz az első 60a 25 kamrából egymás után a 60b, 60c és 60d kamrákon áramlik keresztül. A fluidum anyagáramokat és a kamrákban használt keverési energiát úgy szabályozhatjuk, hogy a korábban definiált érintkeztető lépést az első 60a kamrában hajtjuk végre és az autooxidált iszapot a 30 negyedik 60d kamrából vezetjük el a 72 vezetéken át a 73 derítőbe tisztított vízre és töményített autooxidált iszapra történő elválasztásra. Az iszapstabilizáló zóna körülményeit legalább a második 60b kamrában és esetleg a harmadik 60c kamrában tartjuk fenn. Alterna-35 tív változatként az utóbbi kamra autooxidációs zónaként is működtethető. A 73 derítő alján lassan forgó 74 kaparó berendezést alkalmazunk az iszap összegyűlésének megakadályozá-40 ra, és az aktivált iszapot a 75 vezetéken távolítjuk el. Az elvezetett töményített aktivált iszapnak legalább egy részét a 76 szivattyún keresztül a 60a első oxigénező kamrába recirkuláKatjuk a biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó vízzel és az oxigén tápgázzal történő 45 összekeverésre. Az aktivált iszap visszavezetési sebessége a 76 szivattyúval szabályozható. A tisztított vizet a 73 derítőből a 77 vezetéken át vezetjük el. A találmány szerinti eljárás előnyeit a 4. ábra szerinti berendezés alkalmazásával és biokémiai úton oxidálható 50 anyagot tartalmazó vízként háztartási szennyvizet hasz^ nálva szemléltetjük. 4,26 m hosszú, 1,53 m széles és 1,22 m magas hasábalakú fedett tartályban függőleges válaszfalakkal négy 1730 literes oxigénező kamrát alakítottunk ki. A derítő 2,44 m átmérőjű és 1,37 m mély töl-55 csérrel rendelkező hengeralakú tartály volt. A kaparót motor és sebességcsökkentő berendezés 4 ford/órá sebességgel forgatta. A negyedik oxigénező kamrából az autooxidált iszapot a derítő felső végében elhelyezett hengeralakú terelőlemezen belül vezettük be, és a tö-60 ményített iszapot a tölcséralakú tartály aljánál vezettük el. Valamennyi kamra keverőberendezése 0,33 kW-os motorral hajtott, változtatható sebességű, bemerülő, 15,24 cm átmérőjű kéverőt tartalmazott, amely a köz-65 vétlenül a keverő alatt elhelyezett gázbuborékoltató 6