168451. lajstromszámú szabadalom • Gázkezelő berendezés

3 168451 4 ugyancsak költséges és terjedelmes további levegő-folyadék hőcserélők alkalmazását teszi szükségessé. Találmányunkkal a hiányosságok, illetőleg nehézségek kiküszöbölése a célunk és ezért a megoldandó feladatot olyan egyszerű berendezés kifejlesztésében jelölhetjük meg, amely minimális fajlagos energiafelhasználás mellett alkalmas légkezelés foganatosítására. A találmány alapja az a felismerés, hogy az átadáshoz lehetőleg nagy folyadékfelületet és a gázáram ismételt megszakítását egyidejűleg kell biztosítanunk, amit a találmány értelmében olyan gázkezelő berendezéssel érünk el, amelynek a gáz áramlásának pályájába iktatott legalább egy gázkezelő betétje van, de ez a gázkezelő betét a találmány értelmében folyadékkörbe iktatott folyadéktároló edényből, ezt határoló íves bukógátból, a bukógáthoz csatlakozó folyadékelosztó felületből, ezzel szemben elrendezett folyadékgyűjtő tálcából, valamint a folyadékelosztó felülethez csatlakoztatott és a folyadékgyűjtő tálcába vezető folyadékfilm vezető elemekből áll. A találmány szerinti berendezésben tehát a folyadék íves bukógáton át folyadékelosztó felületre jut, amelyről megosztva kerül a folyadékfilm vezető elemek által részekre bontott gázárammal érintkezésbe. Folyadékfilm vezető elemekként egyébként vékony drótokat, keskeny szalagokat stb. alkalmazhatunk, amelyeket nemcsak egymás mellett, hanem az áramlás irányában tekintve egymás mögött is elrendezhetünk és ezzel áramlástanilag optimális viszonyokat teremthetünk: nagy érintkezési felülethez jutunk a gázáram ismételt megszakítása mellett. A bukógátas bevezetéssel ugyanakkor kiküszöböljük az eltömődés veszélyét, ami levegőből származó por és a folyadék ezzel járó elszennyeződése miatt az ismert berendezéseknél állandóan fennáll. Felismertük továbbá, hogy gáz, például levegő hűtését-fűtését az abszolút nedvességtartalom változása nélkül nemcsak hőcserélőkkel, hanem a gáz és folyadék közvetlen érintkeztetésével is biztosíthatjuk. Evégből a gázt olyan szorpciós hatású oldattal hozzuk érintkezésbe, amelyet recirkulálás előtt vagy csak hűtünk, vagy csak fűtünk. Az oldat koncentrációja ekkor a légállapotnak megfelelő egyensúlyi értékre áll be és a továbbiakban nem változik. Így az érintkezésben részt vett gáz abszolút nedvességtartalma sem fog változni. A gáz és a folyadéktér közvetlen érintkezése folytán jó hőátadási tényezők adódnak, úgyhogy a készülékméretek is jelentősen kisebbek lehetnek, mint olyan hőcserélők esetén, ahol a két közeg közvetlenül nem érintkezik egymással. A végső relatív nedvességtartalmat adiabatikus mosás helyett úgy állíthatjuk be, hogy a folyadékot nedvesítés közben hűtjük. Evégből a folyadékkörbe további folyadékkörön át záruló hőcserélőt iktathatunk. Az ilyen megoldás gazdaságosságával tűnik ki. Láthatjuk tehát, hogy a gázkezelés az ismert műszaki szinthez viszonyítva több olyan lehetőséget rejt magában, amelynek kiaknázása mind a berendezés egyszerűségének, mind az üzem gazdaságosságának szempontjából jelentős eredménnyel jár. Ehhez járul, hogy a találmány szerinti készülékkel fölszerelt berendezés szabályozási szempontból is igen kedvező, mert a kívánt légállapotot a légkezelő felületek nedvesítésének változtatásával, nevezetesen a keringtető szivatytyúk üzemének szabályozásával állíthatjuk be. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen példaként találmány szerinti légkezelő berendezés kapcsolási vázlatát tüntettük föl. 2 légjáratban a levegő áramlásának 4 nyíllal jelzett pályáján az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén egymás mögött négy gázkezelő betét van elrendezve, amelyek sorban 6, 8, 10, illetőleg 12 hivatkozási számmal jelölt folyadékkörök részét alkotják. Az áramlás 4 irányában tekintve az utolsó 12 folyadékkör mögött 14 ventillátor van elrendezve, amely elvileg a folyadékkörök előtt is elrendezhető volna. Az egyes gázkezelő betétek mindegyike a folyadékkörbe iktatott folyadéktároló 16 edényből, ezt határoló íves 18 bukógátból, a bukógáthoz csatlakozó folyadékelosztó 20 felületből, ezzel szemben elrendezett folyadékgyűjtő 22 tálcából, valamint a 20 folyadékelosztó felülethez csatlakoztatott és a 22 folyadékgyűjtő tálcába vezető folyadékfilm vezető 24 elemekből áll. A 24 elemek a 20 folyadékelosztó felület alsó oldalához csatlakoznak. Keresztmetszetük tetszőleges lehet. Alkalmazhatunk például huzalokat vagy szalagokat, amelyeknek alsó vége a 22 folyadékgyűjtő tálcába ér. Az első 6 folyadékkör 22 folyadékgyűjtő tálcája 26 keringtető szivattyún át főzőrészleghez csatlakozik, amely az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 28 rekuperátor hőcserélőből, 30 főzőből és 32 megkerülő vezetékből áll. A 28 rekuperátor hőcserélő visszatérő ágának és a 32 megkerülő vezetéknek közös pontja 34 visszatérő vezetéken és 36 hőcserélőn át a 16 folyadéktároló edénybe torkollik. A 32 megkerülő vezetékbe 38 szelep van iktatva. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 6 folyadékkör szorpciós hatású oldattal, például a már említett trietilénglikol oldatával van feltöltve. A második 8 folyadékkör a gázkezelő berendezés hűtő-fűtőköre, amely ugyancsak szorpciós hatású oldattal, például szintén trietilénglikol oldatával van feltöltve. Ez a folyadékkör az előbbitől egyébként csak abban különbözik, hogy a 28, 30, 32 főzőrészleg hiányzik. A 10 folyadékkör még a 8 folyadékkörnél is egyszerűbb, amennyiben nincs 36 hőcserélője. Lényegében ugyanez vonatkozik a negyedik 12 folyadékkörre, mégis azzal a megszorítással, hogy e folyadékkör 34 visszatérő vezetéke a 6 folyadékkör 36 hőcserélőjén át zárul. Mind a 10, mind a 12 folyadékkör rendeltetése a légnedvesítés. A találmány szerinti szorpciós gázkezelő be-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2