168447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 5,6,7,8,13,14-hexahidro- dibenz (c,g) azecinek előállítására
168447 3 4 és a termék savas vagy bázisos hidrolizálásával. Azonkívül olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R6 hidrogénatomtól eltérő jelentésű, olyan I általános képletű vegyületekből is előállíthatók, amelyek képletében R6 hidrogénatomot jelent, azok N-szubsztituálásával vagy Schiff-bázissá vagy amiddá alakításával és a kapott Schiff-bázis vagy amid redukálásával ([D] reakcióséma). A II általános képletű dibenzokinolizinium-halogenidek úgy alakíthatók át olyan I általános képletű dibenzazecinekké, amelyek képletében R6 hidrogénatomtól eltérő jelentésű, hogy a 6- és 13-helyzet közötti szén-nitrogén-kötést Hofmann-eliminálással felnyitjuk, és a kapott III általános képletű vegyületet egy alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel cseppfolyós ammóniában redukáljuk. A Hofmann-eliminálás során a II általános képletű vegyületből III általános képletű 13,14-dehidro-vegyület keletkezik — ebben a képletben R1 —R 5 a fenti jelentésű, és R6 ' jelentése azonos R 6 jelentésével hidrogénatom kivételével, az I általános képletnél megadott valamennyi korlátozást is figyelembe véve. A III általános képletű 13,14-dehidro-vegyület azután katalitikus hidrogénezéssel vagy alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel cseppfolyós ammóniában végzett redukcióval átalakítható olyan I általános képletű vegyületté, amelynek képletében R1—R s a fenti jelentésű a kivételek figyelembevételével, és R6 a fenti jelentésű hidrogénatom kivételével; alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel redukálva az alküéndioxi-kötések is felszakadnak; R6 ' fenilalkilcsoport jelentése esetén platina-oxiddal végezzük a katalitikus hidrogénezést, e csoport leszakadásának elkerülésére. A II általános képletű vegyületekben a Hofmanneliminálást ismert módon végezzük (V. Franzen, Chem. Ztg. 1958, 832-834). Például a II általános képletű vegyület halogenidionját (X~) hidroxilionra cseréljük ki, és a keletkezett kvaterner ammóniumhidroxidot 13,14-dehidro-vegyületté alakítjuk át. A cserét általában úgy végezzük, hogy a II általános képletű halogenidet poláris oldószerben, például metanolban, etanolban, etilénglikolban vagy propilénglikolban magasabb hőmérsékleten, például az oldószer forráspontján ezüst-oxiddal reagáltatjuk. Az ezt követő lebontást a kapott kvaterner ammónium-hidroxidnak egy fent említett oldószerben vagy anélkül végzett melegítésével végezzük, előnyösen azonban dimetil-szulfoxidban szobahőmérsékleten. A III általános képletnek megfelelő 13,14-dehidrovegyületet katalitikus hidrogénezéssel vagy egy alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel cseppfolyós ammóniában végzett redukcióval alakítjuk át a megfelelő I általános képletű vegyületté. A katalitikus hidrogénezést egy hidrogénező katalizátorral, például platina-, platina-oxid- vagy paUádiumkatahzátorral, R6' fenilalkilcsoport jelentése esetén platina-oxiddal, rendszerint szobahőmérsékleten, oldószerben, például egy alkanolban (metanolban vagy etanolban), egy éterben (dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban), egy észterben (etil-acetátban), egy savban (ecetsavban) vagy vízben végezzük. Az alkálifémmel vagy alkáliföldfémmel a redukciót ammóniában a már leírt módon végezzük. A II általános képletű vegyületek —, ahol a szubsztituensek a már megadott jelentésűek annak figyelembevételével, hogy R1 '—R s ' közül az egyik és R6 ' hidrogénatomtól eltérő jelentésű -, szén-nitrogén-kötése felnyitásának másik módja egy alkálifém vagy alkáliföldfém feloldása közben cseppfolyós am-5 móniában végzett redukcióból áll. A reakciót hűtés közben az ammónia forráspontja, —33 °C alatti hőmérsékleten, előnyösen lítiummal, nátriummal, káliummal, kalciummal vagy báriummal végezzük. A reakció zárt edényben, például autoklávban, az am-10 mónia forráspontja fölötti hőmérsékleten, például szobahőmérsékleten vagy melegítés közben is végrehajtható. A reakciókeverék rendszerint sötétkékre színeződik, majd a szín eltűnik. Ekkor kis részletekben további fémet adunk a keverékhez. A reakció lezajlá-15 sát a szín megmaradása jelzi. A reakcióban előnyösen második oldószerként egy aprotikus oldószert, például dietil-étert vagy 1,2-dimetoxi-etánt alkalmazunk. Azonkívül protonforrásként alkoholt vagy egy karbonsavat, például ecetsavat is adhatunk az oldathoz. 20 Amikor a II általános képletű vegyületek képletében R", R2' és/vagy R 3 ', R 4 ' és R 5 ' közül kettő metiléndioxi-csoportot képvisel, az ammóniában fémmel végzett redukció során a megfelelő hidroxilszármazékok képződése közben ezek a csoportok is 25 felnyílnak az [A] reakcióséma szerint. Azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R6 hidrogénatomot jelent, az N-szubsztituens leszakításával állíthatók elő olyan I általános képletű vegyületekből, amelyek képletében R6 ben-30 zil- vagy metilcsoportot jelent. Az N-benzilcsoport reduktív eliminálással (hidrogenolízissel) távolítható el a [B] reakcióséma szerint. Ezekben a képletekben R1 , R 2 , R 3 , R 4 és R s a fenti jelentésűek. 35 Az la általános képletű N-benzilszármazékok hidrogenolízisét ismert módon, katalitikus hidrogénezéssel oldószerben, például egy alkoholban, éterben vagy észterben szobahőmérsékleten vagy melegítés és rázás vagy keverés közben végezzük. Katalizátorként egy 40 platinacsoportbeli fémet, például platinakormot vagy palládiumszenet, vagy Raney-nikkelt használhatunk. Reakciógyorsítóként kevés sav, például ecetsav vagy sósav adható a reakciókeverékhez. Az N-metilcsoport oxidálószerrel vagy oxidálással, 45 majd a termék savas vagy bázisos hidrolízisével eliminálható. A reakció a [C] reakcióséma szerint zajlik le. Ezekben a képletekben R1 , R 2 , R 3 , R 4 és R5 a fenti jelentésűek, R 7 metilcsoportot és R 8 formilcsoportot jelent. 50 A IV általános képletű vegyületek előnyösen krómsav-piridin-komplexszel oxidálhatók. Ebben a reakcióban az R7 metilcsoport oxidációja után olyan V általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében R8 formilcsoportot képvisel. Az oxidációt 55 rendszerint szobahőmérsékleten vagy hűtés közben hajtjuk végre. Az ezt követő hidrolízist savval vagy bázissal ismert módon végezzük. Általában a hidrolízisre szervetlen savat, például sósavat, hidrogén-bromidot 60 vagy kénsavat, vagy szerves savat, például hangyasavat, ecetsavat, trifluoecetsavat vagy p-toluolszulfonsavat használunk szobahőmérsékleten vagy melegítés közben, kívánt esetben oldószerben, például vízben, metanolban, terc-butanolban, tetrahidrofuránban, di-65 oxánban vagy dimetil-formamidban.
