168420. lajstromszámú szabadalom • Differenciál menesztő szerkezet sínhezkötött járművek automatikus központi ütköző- és kapcsolókészülékeinek vezetékkapcsolójához 168421 Reteszelhető csővezetékcsatlakozás sínhezkötött járművek automatikus központi ütköző-, és kapcsolóberendezéseihez

168420 3 4 visszahúzó rugón túlmenően a teleszkópszerűen összenyomható rugós elem is közvetlenül megfeszül, s ily módon az összekapcsolandó járművek csekély ráfutási sebessége esetén előfordulhat, hogy a ráfutó jármű lendülete nem elégséges a kapcsolás önerőből történő 5 biztosítására. Egy további ismert megoldás esetében (1192 228 az. NSZK közzétételi irat) a vezetékkapcsolót hátsó nyugalmi helyzetéből elülső kapcsolóhelyzetébe mozgató menesztő mechanizmus elforgatható, forgási 10 síkjában csuklósan osztott módon kiképzett kétkarú emelőből áll, amely a kapcsolófejben elhelyezett függőleges tengely körül van ágyazva. A forgási síkjában csuklósan kiképzett kétkarú emelőt rugó tartja nyújtott helyzetében, és a kapcsolási folyamat 15 során a kétkarú emelőnek az ellendarabbal találkozó karja az emiitett rugót a másik kar ellenében megfeszíti és ezzel a vezetékkapcsolót tartó kart szögben lehajlítja. A vezetékkapcsoló elülső kapcsolási helyzetéből hátsó nyugalmi helyzetébe történő visszavezeté- 20 sere ugyancsak visszahúzó rugó szolgál, amely úgy húzórugóként, mint torziós rugóként is ki lehet képezve. Jóllehet a fentiekben leirt megoldás a térkihasználást illetően az előbbinél kedvezőbb viszonyokkal jár, 25 a rugós elemek elrendezése folytán itt is fennáll annak a veszélye, hogy az összekötendő jármű csekély ráfutási sebességénél ennek lendülete nem elegendő a kapcsolási folyamat önerőből történő, a nemzetközi előírásoknak és feltételeknek megfelelő biztosítására. 30 A találmány célja a fentiekben felsorolt ismert megoldások hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány feladata olyan a bevezetőben elmondottaknak megfelelő kiképzésű differenciál menesztő szerkezet kialakítása, amely a forgási síkjában csukló- 35 san kiképzett kétkarú emelő elvének megtartása mellett lehetőség szerint csekély térigényű, s melynél az ellendarabbal együttműködő emelőkart már minimális erőhatás is olyan értelemben működteti, hogy a kétkarú emelő másik karja a nemzetközileg előirt 40 feltételeknek megfelelően a vezetékcsatlakozót kapcsolási helyzetébe meneszti és az összekapcsolást létrehozza. A fenti feladatot a találmány értelmében olyan menesztő szerkezet kialakításával oldjuk meg, melynek a központi Ütköző, és kapcsolókészülék 45 kapcsolófejében ismert módon, függőleges tengely körül elforgatható, vezérlőkarból és menesztőkarból összetett, a menesztőkarban kialakított csapággyal, a központi ütköző és kapcsolókészülék kapcsolófejében ágyazott kétkarú emelője van, továbbá menesztőkar- 50 jának nyúlványában e csapágytól független összekötőcsukló van kialakítva, mellyel a menesztőkar forgássíkjában elfordulóan az összekötőcsukló tartományában nyomóbütyökkel és a menesztőkarban kiképzett felületre feltámaszkodó ütközővel ellátott vezérlőkar 55 kapcsolódik, s végül a nyomóbütyökhöz hozzárendelt, a menesztőkarban elrendezett, a vezérlőkar nyomóbütykére feltámaszkodó rugós tagja van. A találmány szerinti megoldás további előnyös kiviteli alakjánál a rugós-tagot a vezérlőkarban helyez- 60 zük el, míg az ezen rugóstagot,, nyomó bütyköt a menesztőkaron képezzük ki. A találmány szerinti megoldás további jellemző vonása, hogy a menesztőkarban elhelyezett csapágy forgásközéppontja és a rugóstag középtengelye^ 65 közötti távolság az összekötőcsukló forgáspontjának, valamint a rugóstag középtengelye távolságának kétszerese. A találmány szerinti megoldást egy kiviteli alak példáján a mellékelt rajz alapján részletesen is ismertetjük. 1 vezérlőkarból és 6 menesztőkarból összetett lényegében kétkarú emelő, amelynek 6 menesztőkarjában 3 csapágy van kiképezve, függőleges forgástengely körül elforgatható módon, a rajzon csak érzékeltetett központi kapcsoló, és ütközőszerkezet ismert kapcsolófejében van ágyazva. A 6 menesztőkar, amely szabad végével az ábrán ugyancsak érzékeltetett vezetékkapcsolóval funkcionális kapcsolatban van, a 3 csapágyon túlnyúló oldalán egy meghosszabbított nyúlvánnyal van kiképezve, amelyben a 3 csapágytól független, a 6 menesztőkarhoz viszonyítva annak forgássíkjában elforgatható 1 vezérlőkar felvételére 2 összekötőcsukló van kialakítva. A példa szerint a 6 menesztőkar továbbá a 3 csapágy tartományában a 6 menesztőkarban kimunkált, lényegében hengeres furattal van ellátva, amelyben 5 rugóstag helyezkedik el. A 6 menesztőkaron a 2 összekötőcsukló mellett az említett furatra merőleges 11 felület van kialakítva, amely az 1 vezérlőkar 10 ütközőjének felfekvésére szolgál. A lényegében L alakú 1 vezérlőkar a 2 összekötőcsuklóban a 6 menesztőkarral csuklósan kapcsolódik, s szögben lefelé hajlított szabad végével a kapcsolószerkezet ellendarabjával együttműködik. A 2 összekötőcsukló tartományában az 1 vezérlőkar homlokoldala egyik felén 10 ütközővel van kiképezve, míg másik felén hátrább álló 4 nyomóbütyök helyezkedik el, amelyre az 5 rugóstag támaszkodik fel és a 10 ütközőt a 6 menesztőkar 11 felületére szorítja. A vezetékkapcsolónak elülső kapcsolási helyzetéből az ellendarab hatástartományán kívül eső nyugalmi helyzetébe történő mozgatását ismert módon kialakított 7 visszahúzórugó biztosítja, amely előnyösen a 3 csapágynál van elhelyezve. Differenciálhatás elérésének érdekében az 5 rugóstagnak a 3 csapágy forgásközéppontjához viszonyított 8 távolságát a 2 összekötőcsukló forgásközéppontja és az 5 rugóstag középvonala közötti távolság kétszeresére választjuk meg. A kapcsolási folyamat közben a kétkarú emelőt 1 vezérlőkarjának ismert, az ábrán nem feltüntetett ellendarabra történő felütközése az óramutató járásával ellenkező értelemben az A nyfl irányában mozgatja, ezzel az 1 vezérlőkar a 2 összekötőcsukló körül a C nyulai jelzett módon elfordul és egyidejűleg a 6 menesztőkarhoz hozzárendelt 5 rugós tag a 4 nyomóbütyök hatására a B nyíl irányában összenyomódik. Az 5 rugóstag mindaddig összenyomódik, míg a rugóerő a 6 menesztőkar végén elhelyezkedő vezetékkapcsoló súrlódási ellenállását legyőzi. Nagy sebességgel történő összekapcsoláskor a 6 menesztőkar ellenállása a fellépő tömegerők következtében lényegesen nagyobb mint alacsony sebességeknél történő összekapcsolás esetén, s ily módon az előbbi esetben az 5 rugóstag erősebben összenyomódik s ezáltal a fellépő gyorsulási erőket jelentősen felfogja. A vezetékkapcsoló súrlódási ellenállásának legyőzése után a menesztőkar a D nyíl irányában mozdul el és a vezetékkapcsoló összekapcsolása után az 5