168417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légszáraznál nedvesebb takarmányok konzerválására és tápértékének növelésére

3 168417 4 és minőségének minél nagyobb mértékű megőrzésével párhuzamban, a takarmányok tápértéknövelését is el lehet érni. E célból, mint pl. az 1 492 925 számú, valamint az 1 300 818 számú NSZK szabadalmak esetében is, az a) és b) konzerválási módszert, önmagukban ismert kémiai ipari eredetű nem fehérjeszerű nitrogénvegyületek (pl. karbamid, ammóniumkarbonát) és egyéb önmagukban ismert állati szervalkotó és nyomokban ható ásványi anyagok egyidejű pótlékolásával alkalmazzák. Az utóbbi célt szolgáló eddig ismert módszerek hibája, hogy erjedése hátrányos pufferkapacitás növekedést eredményeznek. Ezen hátrányos hatás miatt a konzerválásnál alkalmazott karbamid és egyéb NPN anyagok mennyisége nagymértékben korlátozott (0,5—0,6%). Ezen módszerekkel a takarmányok eredeti tápanyagainak hatékonyságnövelését, a pótlékanyagok között előnyös kapcsolat létesítését és az a), b), c), d), módszerekkel összefüggően előadott hátrányok kiküszöbölését nem lehet elérni. A találmány feladata eljárás kidolgozása takarmányanyagok konzerválására és tápérékének növelésére, amellyel a költséges beruházási és hőenergiát igénylő mesterséges szárítóüzemek létesítését megtakarítani, illetve a szárítás és korábban egyéb önmagukban ismert konzerválási módszerek hatékonyságát növelni; az állati termék termelést korlátozó takarmányfehérje-hiányt mérsékelni; a korábban önmagukban ismert kemikáliák takarmánygazdálkodási hatékonyságát javítani, illetve az utóbbiak alkalmazásával összefüggő hátrányokat csökkenteni; és egyidőben a takarmányok eredeti anyagainak tápértékét fokozni a konzerválási műveletekkel összefüggően lehet oly módon, hogy a takarmány eredeti anyagai és az alkalmazott vegyszerek között a műveletek során szinergetikus hatás jön létre. A találmány szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy 25—0,8% önmagában ismert nem fehérje nitrogénvegyületből (pl. karbamidból) és 5—0,2% önmagában ismert 1—9 szénatomos szerves savakból és/vagy foszfor, klór, szulfát tartalmú szervetlen savakból és/vagy aldehidekből kovalens vegyületet, és/vagy klatrát vegyületet, és/vagy savanyú sót hozunk létre; és ezzel, vagy eközben 70—99% takarmányt, önmagában ismert fizikai és/vagy kémiai hatáson alapuló feldolgozás során bensőségesen összehozunk. A találmány szerinti eljárást, ill. gyakorlati kiviteli módját példákban ismertetjük; ezek azonban nem tekinthetők korlátozó tényezőknek. 1. példa Szántóföldről 25—30% szövetnedwel betakarított, idegen eredetű H2

O-tól mentes szemeskukoricából, kérődző állatok részére, ill. más takarmányok savanyításának elősegítése céljából, takarmánykoncentrátumot kívánunk előállítani. Ebből a célból 85,5—86,5 szemeskukoricát, 10% karbamidot, 1—2% sósavat és 0,3—0,75% propionsavat, 0,25% cink-kloridot, 1,45% állati szervalkotó ásványi anyagot, 0,45% ásványi és vitaminpremixet, 0,05 aldehidet, nyomokban timolt, és 0,25% alumínium-kloridot őrlés közben bensőségesen összehozunk. A fizikai és kémiai hatások következtében egyhén csirizesedő — a takarmány poliszacharidjainak előnyös átalakulására utaló — terméket nyerünk, amelyet sajtolva pl. fóliazsákokban vagy silótérben lehet tárolni. Allatok etetésére a terméket 100 kg élősúlyra* 5 számítva 1/2 kg mennyiségben célszerű alkalmazni, és ezúton mintegy 0,25 kg extrahált darával egyenértékű tápláló hatást lehet elérni. 2. példa 10 Kukoricát, cukorcirkot, lucernát, cukorrépát felaprítva, vagy cukorgyári kétszer préselt répaszeletet, nátrium-nitrát kiegészítéssel 65—80% szárazanyagtartalomra oly módon szárítunk, hogy a szárítóberendezésből kilépő takarmányt és 70% karbamidból, 15% 15 sósavból, 4% ammóniás réz-oxidból, 3% alumíniumkloridból 7% ásványi-vitaminpremixből, 1% timolból készített savanyúsót, illetve kovalens vegyületet; 94—6% arányban homogén anyagkeveréket létesítve bensőségesen összehozunk. A takarmányt ezt követő-20 en vagy közvetlenül célszerű tárolóba juttatjuk, vagy a takarmány-szénhidrátok és a kémiai anyagok között gyorsan lejátszódó reakciót megvárva, önmagában ismert eljárások szerint sajtoljuk. 25 3. példa Szemeskukoricát és finomra aprított lucernát a szárítási művelet során nátrium-nitráttal kiegészítve 78—83% szárazanyag eléréséig szárítjuk és 0,05% fungicid és bakterocid anyagokkal nyomokban ada-30 gólt timollal, és a 2. igénypont szerint előállított mono- és dimetil-karbamid 0,8—1,6% mennyiségével, 0,2% propionsawal kiegészítünk, majd a takarmányt önmagában ismert eljárások szerint tároljuk. 35 4. példa Gazdasági állatok részére 65-75% szárazanyagtartalmú pillangószénát' kívánunk konzerválni. E célból a szántóföldi betakarítási művelet során a tartósítandó takarmány mennyiségében kifejezve, a 40 pillangós szénát 0,25% propionsawal, 1% állati szervalkotó és nyomokban ható anyagokkal, alumíniumklorid és timol keverékével és a 2. igénypont szerint előállított mono- és dimetil-karbamid 0,8—1,6% mennyiségével kiegészítünk. 45 5. példa Zöld pillangóst, réti füvet, vagy ezek fonnyasztott termékét, vagy silókukoricát, vagy kukoricaszárat, vagy cukorcirkot, vagy répafejet, vagy kétszer préselt 50 cukorgyári répaszeletet, vagy egyéb nedves takarmányt, 0,8-2% karbamiddal és 0,08-0,2% ammónium-szulfáttal, és 0,15—2% sósavval, vagy sósav, foszforsav, propionsav keverékével, és 0,5—2% nátriumklorid és nátrium-foszfát és nátrium-hidrofoszfát 55 keverékével, 0,1% ammóniás rézoxid-oldattal, 0,001 timollal és 0,1 alumínium-kloriddal, vagy ezek célszerű sóival, kovalens vagy klatrát vegyületeivel bensőségesen összehozunk; és ezt követően önmagában ismert eljárás szerint silózzuk. 60 6. példa Fehérjében gazdag, illetve a fermentációt illetően nagy pufferkapacitással rendelkező takarmányokat 1. példa szerint kezelt ill. konzervált takarmánnyal 65 bensőségesen összehozva silózunk. 2