168415. lajstromszámú szabadalom • Lúgos kémhatású tisztítószer kész, főként műanyagfelületek gépi tisztítására és adott esetben egyidejű fertőtlenítésére
5 168415 6 szempontjából azonban figyelembe kell venni a készítmény adott esetekben való felhasználási célját is, mert például az elszappanosodásra hajlamos poliészter anyagokat tartalmazó berendezések tisztítására káros lehet a 12 feletti pH-értékű készítményeket alkalmazni. Meglepő módon azonban azt találtuk, hogy az ilyen, lúgos anyagok iránt egyébként érzékeny poliészter-műanyag felületek is a károsodás veszélye nélkül, igen jó hatásfokkal tisztíthatók olyan lúgos kémhatású készítményekkel, amelyek lúgos komponensként nátrium-szilikátot, mégpedig szilícium-dioxid (homok) és alkálifém-hidroxidoktól mentes lúgos kémhatású nátriumvegyületek, például nátrium-karbonát összeolvasztása útján előállított, 1 mól Si02 -re számítva 0,5—0,8 mól Na 2 0 tartalmú nátrium-szilikátot tartalmaznak. A fenti feltételeket kielégítő nátrium-szilikátok azonban nemcsak a poliészter-műanyag felületek kímélése, hanem a berendezések és készülékek fémrészeinek korrózió elleni védelme szempontjából is előnyösek. Ismeretes volt már, hogy a lúgos oldatokban a szilikátok hatásosan gátolják az alumínium és más fémek korrózióját. Nem volt azonban eddig ismeretes az összefüggés az oldatok lúgossági foka és a szilikátnak a korrózió elleni védelem szempontjából hatásos minimális mennyisége között, pedig a találmány szerinti célra, berendezések és készülékek tisztítására szolgáló készítmények esetében igen fontos, hogy a lúgos oldatokban jelenlevő szilikát mennyisége az éppen szükséges mértéket ne haladja meg, mert a feleslegben levő szilikát kiválhat és a készülékben lerakodó, tapadó és nehezen eltávolítható szennyezést okozhat. A találmány szerinti készítmények legelőnyösebb összetételének megállapítására irányuló kísérleteink során sikerült gyakorlatilag hasznosítható összefüggést találnunk az oldatok Ph-értéke és a korróziógátló hatás eléréséhez szükséges minimális szilikátkoncentráció között és megállapítottuk, hogy például 1%-os vizes tisztítószeroldatokban a szükséges minimális szilikátkoncentráció, Si02 -ben kifejezve, az oldat pH-értékével az alábbi módon emelkedik: pH : 10 minimális Si02 : 10 0,03% ".•"••'•; 11 0,05% 12 0,08% 12,5 0,20% 13 és efölött 0,20 felett ' Ennek az összefüggésnek a figyelembevételével a találmány szerinti készítményekben tehát az említett összetételű, 1 mól Si02 -re számítva 0,5-0,8 mól Na2 O-tartalmú nátrium-szilikátot oly mennyiségi arányban alkalmazzuk, hogy a Si02 mennyisége a száraz készítmény összsúlyára számítva 2% és 24% között, éspedig előnyösen a 10,5 értéket meg nem haladó pH-értékű oldatokat képező készítményekben legalább 2%, 10,5-11,2 pH esetén legalább 3,5% 11,3-12,2 pH esetén legalább 6%, ennél nagyobb pH érték esetén pedig legalább 14% legyen. A találmány szerinti tisztító készítményekben szükség van olyan alkotórészekre is, amely gátolja a víz keménységképző sóinak a lúgos tisztító folyadékból való kiválását, vagyis vízkőnek a. tisztítandó berendezésekben való képződését és lerakódását. Ismeretes, hogy erre a célra például alkáli- hexametafoszfátok, alkáli-tripoli-foszfátok, valamint szerves kelátképző szerek alkalmasak. A találmány szerinti készítményekben ezek az anyagok nemcsak a vízkő képződését és larakódását gátolják, hanem lazitólag és oldólag hatnak a tisztítandó felületeken tapadó szennyeződésekre is. A találmány szerinti készítmények esetében, az alkotórészek összhangjához fűződő különleges követelmények folytán az is fontos, hogy a készítmény ilyen természetű alkotórészeit a tisztítófolyadék pH-értékétöl és az alkalmazás hőmérsékletétől függően választjuk meg. Így a 12,3 alatti pH-értékű langyosan vagy melegen felhasználásra kerülő tisztítófolyadékokban jó eredményt érhetünk el egyedül az olcsó alkáli-tripoli-foszfátok alkalmazásával is, ha ezeket az előirányzott vízkeménység-határnak megfelelő elméleti érték legalább 3,5-szörösét, tehát például 30 °DH német keménységi fokú vizek esetében legalább 0,2%-ot elérő mennyiségben alkalmazzuk. Hideg (15 °C alatti) vagy forró (legalább 70 °C hőmérsékletű) oldatok esetében oldhatósági illetőleg hidrolizálási problémák adódnak és magasabb, 12,3-12,8 pH-érték esetében a vízkő gyorsabban válik ki; erre való tekintettel ilyen esetekben az említett foszfátok legalább 10%-nyi részét — a kalcium és magnézium kötőképességének megfelelő mennyiségű, de az elhagyott foszfátmenynyiséghez képest legalább 10%-nyi lúgálló szerves kelátképző szerrel, például valamely aminopolikarbonsav-alkálifémsóval vagy amino-trimetilén-foszfonsawal helyettesítjük. Ez utóbbiak hidegen is gyorsabban oldódnak és forró vizes közegben sem hajlamosak a hidrozilálásra. A még ennél is lúgosabb (pH > 12,8) tisztítófolyadékok esetében a vízkőkiválás még nagyobb mértékű és a vízkő erősen tapadó alakban rakódik le. Az ilyen erősen lúgos készítményekben — amelyek az elszappanosodásra hajlamos műanyagokat és/vagy alumínium-alkatrészeket tartalmazó berendezések tisztítására nem alkalmasak ugyan, de bizonyos célokra, például poliolefinekből vagy pohvinil-kloridból álló készülékek tisztogatására előnyösen használhatók és hideg vagy forró oldatokban, gyors és tartós hatás elérésére is alkalmasak — az említett polifoszfátok legalább 50%-át vagy akár teljes mennyiségét is célszerű a kalcium és magnézium kötőképességének megfelelő mennyiségű — de az elvonásra szánt foszfáthoz viszonyítva legalább 10%-nyi lúg- és forralásálló szerves kelátképzőkkell helyettesíteni. . - . . Említettük már, hogy a találmány szerinti tisztítókészítmények esetében fontos követelmény lehet a fertőtlenítő hatás, elsősorban a ragályos száj- és körömfájás vírusával, valamint különféle kórokozó baktériumokkal szemben. A készítményben alkalmazott lúgos anyagok ugyan önmagukban is képesek kórokozó vírusokat és részben a baktériumokat is többé-kevésbé inaktiválni, de ez a hatás a kívánt fertőtlenítő aktivitás biztosítására nem elegendő. Azt találtuk, hogy ez a fertőtlenítő hatás fokozható, ha a lúgos készítményhez tenzideket adunk. Biztos és gyors fertőtlenítő hatás elérése céljából azonban kívánatos lúgos közegben is hatásos fertőtlenítő szereket adni a készítményhez. Ismeretes, hogy a hosszabb láncú, 12 és ennél több szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó kvaterner 3
