168349. lajstromszámú szabadalom • Elektromos érintkezőelemek és csatlakozók

3 178349 4 rés a keresztirányú peremekre is kiterjed, a huzal belső ere nem sérülhet meg akkor sem ha teljesen a rés aljára nyomjuk. Végül pedig normális kezelés esetén a huzalt nem lehet a rés érintkező szakasza mögé nyomni. 5 A találmány szerinti csatlakozóhoz egy szigetelő ház tartozik, amelynek üreges alsó része egy sorozat elektromos érintkezőelemet képes befogadni, és egy nyitott oldallal rendelkezik, amelybe egy fedél illeszt­hető. Mindegyik elektromos érintkezőelemnek van io egy első és egy második, egymássál szemben fekvő oldala. Az említett két oldalt az egyik végükön egy könyökszakasz köti össze. Mindkét oldalt egy rés töri át, amely a könyökbe is behatol, és ott egy huzal-fogadó szájat alkot Az érintkezőelemek úgy 15 illeszkednek az üregbe, hogy a szájuk a fedél felé irányul. A ház minden egyes huzal részére egy kive­zető járattal rendelkezik. A találmány szerinti csatla­kozóhoz tartozó mindegyik érintkező elem első és második oldala a könyöktől távolodva széthajlik 20 egymástól, és ezen első és második oldalak szabad végei egy-egy keresztirányú lábbal vagy peremmel vannak megtoldva, amelyekbe a rés részben bele­nyúlik. A fedélre pedig rugalmas lábak vannak felfüg­gesztve, amelyek az ellendarabba (a ház alsó részébe) 25 csúszva megakadnak, és a megfelelően elhelyezett huzalokat benyomják a nyílásokba, amikor a fedelet az alsórész nyílásába illesztjük. A találmány további céljai, és a javasolt kiviteli alakjainak előnyei az alábbi leírásokból fognak ki- 30 tűnni. A továbbiakban a találmány szerinti érintkező­elemek és csatlakozók kiviteli példáit fogjuk leírni, miközben az alábbi rajzokra hivatkozunk: 1. ábra Egy érintkezőelem perspektivikus 35 rajza. 2. ábra Az 1. ábra szerinti érintkezőelem perspektivikus rajza a huzal benyo­másakor keletkező deformáció fel­tüntetésével. A deformáció mértéke 40 az illusztráció kedvéért el van túloz­va. 2A. ábra A 2. ábra 2A-2A vonal metszete. 3. és 4. ábra Az érintkezőelem oldalnézetei, amelyek azt szemléltetik, hogy a 45 rés szélei és a huzal között az utóbbi benyomódásakor hogyan jön létre az elektromos érintkezés. 5. ábra Az érintkezőelem oldalnézete, amely a kétfajta megfeszülést il- 50 lusztrálja. 6. ábra A 4. ábrán bemutatott érintkező­elem egy kinagyított részlete. 7. ábra Az érintkezőelem egy másik kiviteli alakjának perspektivikus nézete. 55 8. ábra Egy szétszerelt csatlakozó egy részének perspektivikus nézete, ill metszete. 9. ábra A 8. ábrán bemutatott csatlakozó metszete összeszerelt állapotban. 60 10. ábra Egy más kivitelű csatlakozó egy részének perspektivikus nézete, ül. metszete szétszerelt állapotban. 11. ábra A 10. ábra szerinti csatlakozó met­szete összeszerelt állapotban.^ ,65 12. ábra Egy harmadikfajta csatlakozó egy részletének perspektivikus rajza ül. metszete szétszerelt állapotban. 13. ábra Az érintkezőelem egy további kivi­teli alakjának perspektivikus rajza. 14. ábra A 13. ábrabeli érintkezőelem felül­nézete. Egy letört rész el van távo­lítva. 15. és 16. ábra Az érintkezőelem még további két kiviteli alakjának perspektivikus rajzai. Amint az 1—6. ábrákon láthatjuk, a fémlemezből készült 2 érintkezőelem közepe fordított V alakban meg van hajlítva úgy, hogy a középső 8 könyökhöz két széttartó 10 oldal csatlakozik. A 10 oldalak által bezárt szög nagysága nem kritikus, egy kb. 60°-os szög a legtöbb esetben megfelelő. A 10 oldalak szabad végei a 12-es jeleknél kifelé vannak hajlítva és eUentétes irányú 14 peremeket vagy lábakat alkotnak. Az érintkezőelem középső részén egy 16 rést találunk, amely részben a 14 peremekre is kiterjed. Ez a rés a 8 könyök közelében kiszélesedik, ezáltal egy 20 huzal-fogadó szájat képez. A rés egyébként egyen­letes szélességű. A résnek a 14 peremekbe nyúló szakaszai mindkét peremet két 22 részre osztják. Ezek a részek különálló torziós rugóként szerepelnek egy későbbi szakaszban ismertetett módon. A találmány szerinti érintkezőelemek számos különféle anyagból gyárthatók, pl. sárgarézből, beril­liumbronzból vagy foszforbronzból, és az alkalmazni kívánt huzalvastagságnak megfelelően méretezhetők. Megemlítjük, hogy egy adott érintkezőelem bizonyos határok között többféle méretű huzal megfogására képes. A 6 huzal 4 vezető erét úgy hozzuk elektromos érintkezésbe („kötjük össze") a 2 érintkezőelemmel, hogy a huzalt a 16 rés fölé helyezzük, majd a 20 szájon keresztül a saját tengelyére merőlegesen be­nyomjuk a résnek a 10 oldalak mentén húzódó szakaszába. Bekötött állapotban a huzal a résben párhuzamosan fekszik a 14 peremekkel, amint a 2. ábrán a szaggatottan rajzolt vonalak szemléltetik. Amikor a huzal elkezd a résbe hatolni, a szigetelés­re beleütközik a rés széleibe, amelyeket a 3. ábrán a 24-es számokkal jelöltünk. Tovább nyomva lefelé a huzalt, ezek a 24 szélek bevágódnak a huzal szigete­lésébe. A huzal behatolás folyamán a levágódási helyek távolodnak egymástól a huzal tengelye mentén vagyis így a rés szélei lefaragják, ül. lekaparják a szigetelést a huzal vezető eréről. A 4. ábrán már a megvalósult bekötött állapotot láthatjuk, amikor a huzal vezető ere a 10 oldalak közepén elektromos érintkezésben van a rés széleivel. A benyomott huzal többféle módon rugalmas deformációt edéz elő a 2 érintkezőelemben. így a huzal és a rés szélei között ébredő rugalmas szorító­erők tartják fenn az elektromos érintkezést. A rugal­mas deformáció egyik megnyilvánulása az, hogy a huzal a 12 hajlatok körül enyhén ívelt pályán elfordítja ül. eltávolítja a rés széleit egymástól. Ennek következtében a 2. ábrán 13-mal jelölt helyek körül nyomatékok ébrednek, tehát a 22 részek a hosszten­gelyük mentén csavaró igénybevételnek vannak ki­téve. Ez a csavaró igénybevétel azért alakulhat ki, mert a 16 rés kiterjed a keresztirányú 14 peremekre, és 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom