168267. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés áramimpulzusok felfutási idejének csökkentésére és a felfutó él linearizálására

3 168267 4 gyorsítani tudjuk az áram felfutási idejét. Ennek a megoldásnak egyik hátránya az, hogy a tápfeszült­ség növelésével jelentősen megnő a rendszer telje­sítmény felvétele is, a megoldás másik hátránya az, hogy a jelalak felfutó éle nem lineáris. Ezen hátrányok ellenére is ezt a megoldást alkalmazzák a korszerű számítógépek tárolóiban a meghajtó­vezetékek táplálására. A beíró és kiolvasó veze­tékek meghajtása ilyen módon történik például a FABRI-TEK cég 1942-2T típusú operatív táro­lójában. A felfutási idő gyorsítására kapacitív elemeket is szoktak alkalmazni. Ennél az ismert megoldásnál az R ohmos ellenállással C kondenzátort kötnek párhuzamosan. A kondenzátor az áram felfutásának idejére az ellenállást gyakorlatilag rövidre zárja, így az áram az U/RL hányados értékéhez tartva kezdetben igen gyorsan növekszik. A felfutó él további szakaszán . a kondenzátor a jelentős áram következtében már kezd feltöltődni és így rövidre­záró szerepét egyre kevésbé tudja betölteni. Állan­dósult állapotban a kondenzátor az áramviszo­nyokat már nem befolyásolja, így a vezetékben I = U/Re értékű áram folyik, ahol R e = R + RL- A feltöltődés mértéke a felfutó szakaszon — méretez­hetően — egy adott minimális értéken tartható, de természetesen csak a kondenzátor kapacitásának igen jelentős növelése árán. Nagy kapacitású kon­denzátor alkalmazása esetén viszont —különösen nagysebességű rendszerekben — a kondenzátor ki­sülése esetleg nem fejeződik be a következő áramimpulzus kezdetének időpontjáig. így ezen következő áramimpulzus felfutó élénél a konden­zátor rövidrezáró hatása már csak csökkent mérték­ben érvényesül. Ha az áramimpulzusok nem perio­dikusan, hanem véletlenszerűen követik egymást — ami tárolóknál gyakran előfordul — akkor az egyes áramimpulzusok felfutási idői különbözni fognak egymástól, vagyis a felfutás értéke az ismétlődési frekvenciától függ. Ezen hátrányok miatt ezt a megoldást csak igen korlátozottan lehet alkalmazni. Nem alkalmazható ez a megoldás például mág­neshuzalos vagy mágnesmagos tárolókban a kiol­vasó áramok előállítására. Itt ugyanis — mivel a kiolvasott jel időbeni helye nagymértékben függ a felfutási időtől — nem engedhető meg a felfutási idő legkisebb mértékű változása sem, mivel a leadott jelet az eltérő felfutási időnek megfelelően különböző helyeken kellene mintavételezni. Mint ismeretes, a mintavétel pontos helyét a gyártási végbemérés során véglegesen beállítják, így ennek helye az ismétlési frekvencia függvényében nem változtatható. Megfelelő méretezés és beállítás ese­tén alkalmazható ez a megoldás olyan alárendel­tebb helyeken, ahol ez a felfutási idő változás nem okoz működési zavart, legfeljebb lassítja a beren­dezés működését. Alkalmazható például 3 D rend­szerű mágnesmagos tárolók tiltó áramot előállító fokozataiban, ha a tárolási ciklus részidői úgy állíthatók be, hogy a lehetséges leglassúbb felfutási idő esetén sem következhessen be hibás működés. Ez úgy érhető el, hogy az ilyen módon kialakítok tiltó áramgenerátor áramának felfutó éléhez képest úgy kell időben elhelyezni a tiltani kívánt beíró­áramot, hogy meg akkor is később kezdjen felfutni, amikor a tiltóáram a frekvencia válto­zásának következtében a leglassúbb felfutású. Ez a megoldás természetesen növeli a működési ciklus-5 időt, vagyis az elérhető sebesség csökken. Ilyen megoldású tiltó áramgenerátor található például a Hewlett-Packard cég 2100A típusú számítógépének operatív tárolójában. A találmány, lényege az a felismerés, hogy az R 10 soros ellenállással a C kondenzátor helyett olyan kapcsolási elemet kell párhuzamosan kapcsolni, amely az áramimpulzus felfutásának kezdetétől a kívánt áramamplitúdó eléréséig rövidzárként, ezt követően pedig szakadásként viselkedik. Erre a 15 feladatra egy vezérelt kapcsoló a legalkalmasabb. A találmány szerinti megoldás így mentes lesz minden olyan hátránytól, mely a kondenzátor alkalmazása esetén fellépne. Ugyanakkor igen kedvező tulajdon­ságokkal rendelkezik egyrészt, mert egy adott 20 meredekségű áramfelfutás ideje lényegesen kisebb tápfeszültséggel érhető el bármely más ismert megoldásnál, másrészt az így kapott felfutási él igen jó közelítéssel lineáris. 25 A találmány tárgya áramköri elrendezés áram­impulzusok felfutási idejének csökkentésére és a felfutó él linearizálására, előnyösen mágneses tá­rolók meghajtóvezetékeinek táplálására, mely el­rendezés egymással sorosan kapcsolt tápfeszültség-30 forrást, vezérelt kapcsolót, soros ellenállást és meghajtóvezetéket tartalmaz. A találmány lényege az, hogy vagy a soros ellenállással vagy az első vezérelt kapcsoló és a vele 35 soros ellenállással egy második vezérelt kapcsoló van párhuzamosan kapcsolva. A találmány előnyös kiviteli változatánál az első vezérelt kapcsoló, valamint a második vezérelt kapcsoló tranzisztor és/vagy integrált áramkör. 40 A találmány tárgyát példakénti kiviteli alakok kapcsán az alábbi rajzok alapján részletezzük: Az 1. ábra egyszerű soros áramkört, a 2. ábra ismert áramköri elrendezést, 45 a 3. ábra különböző felfutási idejű jelek idő­diagramját, a 4. ábra ismert áramköri elrendezést konden­zátorral, az 5. ábra a találmány szerinti áramköri elren-50 dezést, a 6. ábra a találmány szerinti megoldás idő­diagramját, a 7. ábra a találmány szerinti megoldás egy másik változatát mutatja. 55 Ismert áramköri elrendezés látható a 2. ábrán, ahol a megnövelt 4 tápfeszültségforrással sorba van kapcsolva az 1 első vezérelt kapcsoló, a 2 soros ellenállás és a 3 meghajtóvezeték. A 3. ábra 60 idődiagramjából látható, hogy az áram felfutó éle lényegesen meredekebb azonos áramértékhez tartó kisebb időállandójú L-R tag esetén. Egy másik ismert áramköri elrendezést mutat a 4. ábra, ahol a 2 soros ellenállással 5 kondenzátor 65 van párhuzamosan kapcsolva. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom