168250. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hulladékok és/vagy hasonló termékek hőkezelésére

7 168250 8 levő szilárd részek számára. Ezeket lassan vissza lehet keringtetni a 21 kamra végéhez, hogyha ennek az alakját úgy választottuk meg, hogy a gázok abban expandálni tudnak és így lehetővé teszik, hogy a szilárd részek agglomerálódjanak és 5 beleessenek a 23 hamuszekrénybe. Az égési gázok egy részét el lehet távolítani a 10 kamrából áramlásirányban lefelé eső végénél, a 17 hamuszekrény felett, a 24 vonallal vázlatosan jelölt kéményen keresztül, amely szintén fel van 10 szerelve áramlásszabályozó 25 szervvel, hogy lehetővé tegye a kezelt hulladéktól és a berendezés működtetésmódjától függően az égési gázok eltávolítását egyen- és/vagy ellenáramban, szabályozható arányban. 15 Amint a 26 és 27 nyilakkal vázlatosan ábrázoltuk a 19 csővezetéken és a 24 kéményen eszközök vannak, amelyeknek segítségével a 18 nyíláson és/vagy 24 kéményen át eltávolított gázokba olyan anyagokat lehet bevezetni, amelyek 20 reakcióba lépnek ezekkel a gázokkal és kémiailag semlegesítik azokat vagy megváltoztatják jellemzőiket mint pl. nedvességi fokukat, hőmérsékletüket, stb. A találmány szerinti eljárás jellemzője, hogy 25 miután bevezettük a hulladékot a 10 kamrába, először mechanikai előkezelésnek vetjük alá a kamra oszcilláló mozgása következtében és hőés/vagy kémiai előkezelésnek, mint pl. pyrolízisnek, lényegében az 1. ábrán I jellel jelölt szakaszban, 30 amely durván a kamra 12 részének felel meg. Az ebben a szakaszban bekövetkező előkezelés után és a 10 kamrának a 11 tengely körül kifejtett oszcilláló mozgása hatására a hulladék ebben a kamrában az f nyíl irányában áramlik és a II 35 szakaszba jut. Ebben a szakaszban az égési gáz hozzáadása kívülről, amint vázlatosan a 30 nyilak ábrázolják, és amely égési gáz általában levegő, amely vagy elő van melegítve vagy nem, a hulladék elégését hozza létre, meggyújtása után. Az égési 40 hamut a 17 hamuszekrénybe távolítjuk el, míg az égési gázokat a 18 nyíláson és a 24 kéményen keresztül szívjuk el a kamrából szabályozott mennyiségben, a kezelt hulladék természetének függvényében, hogy azután utókezelésnek legyenek 45 alávetve a 21 kamrában, ahonnan az atmoszférába kerülnek, miután áthaladnak porelszívókon vagy hasonló berendezéseken. A hamut a 23 hamuszekrényben gyűjtjük össze. A 2. ábrán látható 31 görbe az égési gázok 50 mennyiségét ábrázolja az I és II szakaszokban az abszcisszán. A 32 görbe a gázok középhőmérsékletét ábrázolja a 10 kamra ugyanezen szakaszaiban. A 33 görbe a hulladék középhőmérsékletét mutatja a kamra különböző szakaszaiban történő kezelés alatt. A 32 és 33 görbék szaggatott vonalú részei az egyenáramban kivont égési gázokat ábrázolják, míg a teljes vonalú részek az ellenáramban kivont gázokra vonatkoznak. Természetesen a 2. ábrán ábrázolt görbéket csak példaként ábrázoltuk és nem korlátozzák a találmány védelmi körét. Mindegyik görbe valójában olyan típusra vonatkozik, amely a 33 görbe vonalkázott tartományába esik és feltéve, hogy a kamra szakaszaiban uralkodó hőmérséklet, a keletkező gáz térfogata és hőmérséklete a kezelt hulladék függvényei, különösen ennek a hulladéknak a fűtőértékétől függnek, ami erősen változhat: háztartási szemétnél általában 1500-2500, míg bizonyos derítési iszapoknál nulla és használt olajoknál és oldószereknél, amelyek ipari eljárások maradékai 4000 és 16 000 is lehet. így. a háztartási hulladékok kezelésekor azokat bevezetjük a kamra I szakaszába, ahol a hőmérséklet 200-700 C° lehet. Ebben a szakaszban a hulladéknál dehidráció és pirolízis következik be, főképpen a nagy hőmérsékletű égési gázok hatására, amelyeket a 18 nyíláson vonunk el, míg a tényleges elégés a II szakaszban megy végbe, ahol a hőmérséklet 1800C° is lehet. Derítési iszapok esetében ezeket általában injektoron keresztül juttatjuk be a 14 nyílásokon át, finoman elporlasztott alakban a kamra olyan szakaszába, ahol a hőmérséklet általában nagyobb 900 C°-nál. A szilárd részecskék a nehézségi erő hatására a kamra padlójára esnek le az I szakaszban, ahol a 11 tengely körül végzett oszcilláló mozgás a II szakasz felé hajtja őket, ahol a tulajdonképpeni égés végbemegy. Nagy fűtőértékű folyékony hulladékok esetén ezeket porlasztva vezetjük be, amint az i' nyíl jelzi, a kamra áramlásirányban nézve alsó végénél, ahol a hőmérséklet átalában nagyobb 900C°-nál. Ez a bevezetés úgy történik, hogy a hulladék a kamra I szakaszába jusson. Mind a nagy fűtőértékű folyékony hulladékot, mind pedig a. derítési iszapot a kamra bármelyik végénél bevezethetjük, azaz az iszapot bevezethetjük az alsó végénél, amint az i' nyíl mutatja és a nagy kalorikus értékű folyékony hulladékot a felső végénél, amint az i nyíl mutatja. Ha az első kamra és az utókezelő 21 kamra mindegyik kezelési szakaszában területeket határolunk el vízszintes AB és függőleges CD síkokkal, a kísérletek azt mutatták, hogy a 10 kamra I és II szakaszának és a 21 kamrának a négy részében az üzemelési hőmérsékletek nagyjából a következők: Szakaszok hőmérséklet AC rész BC rész AD rész BD rész I 200- 600 50- 300 800-1500 300- 600 II 900- 1800 900-1800 900 - 2000 900-1500 kamra 21 1000 - 2000 1000 - 2000 900-1500 900- 1500 4