168180. lajstromszámú szabadalom • Villamos csatlakozó
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. IV. 17. (BU-657) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972.IV. 18. (P 22 18751.5) Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1977.1.31. 168180 Nemzetközi osztályozás: H 01 r 15/02 /^' V l'.*?«\..í í :: ! Í i :'.; . Feltalálók: Hubnet Oswald mérnök, Benker Horst Wilhelm mérnök, Heilbronn, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Bunker Ramo Corporation, Delaware államban bejegyzett cég, Oak Brook, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Villamos csatlakozó 1 A találmány villamos csatlakozó szerkezetre, annak aljzatára és dugaszolójára vonatkozik. A villamos csatlakozó szerkezeteket előállító vállalatok törekvése régóta az, hogy aljzatból és 5 dugaszolóból aló olyan csatlakozókat állítsanak elő, amelyeknek átmeneti ellenállása kicsiny és változatlan a csatlakozó üzemeltetésének teljes időtartama alatt. Ez az igény csak akkor teljesül, ha a csatlakozó kialakítása olyan, hogy az aljzat és 10 dugaszoló nagy erővel hat egymásra az összekapcsolt állapotuk egész időtartama alatt. Ezenfelül a fellépő erőnek az érintkező felületek teljes kiteijedésében állandónak kell lenni, hogy az érintkező részek helyenként ki ne kopjanak, illetve 15 maradandó alakváltozást ne szenvedjenek. Az ismert csatlakozó szerkezetek olyan kialakításúak, hogy vagy nem biztosítanak kellő erőhatást az érintkezőfelületek között, amely kis 20 átmeneti ellenállást eredményezne, vagy ez az erőhatás nem marad fenn a csatlakozó teljes használati ideje alatt. Azonkívül ismert megoldások közös hátránya az is, hogy csatlakoztatáskor, vagy annak megszüntetésekor fellépő erők alakválto- 25 zásokat idéznek elő az érintkezőkben, ami által a csatlakozó élettartama lényegesen lecsökken. A találmány feladata, hogy fejlettebb kiviteli aljzatból és dugaszolóból álló csatlakozó szerkezet előállítását tegye lehetővé. További feladata, hogy 30 olyan gazdaságos csatlakozót hozzon létre, amelynek átmeneti ellenállása kicsiny és állandó a csatlakozó használatának teljes időtartama alatt. A találmány szerint az aljazat a hüvely hosszában szerelt csappal van ellátva, amely így az aljazat egyik végén gyűrűalakú nyílást alakít ki. A dugaszolónak viszont olyan dugaszérintkezője van, amelynek szabad végén nyílása és a nyíláson átmenő hosszanti hasítéka van. Ha a dugaszérintkezőt benyomjuk az aljazat hüvelyébe, akkor az aljazat csapja behatol a dugaszérintkezőbe és kényszeríti, hogy kifelé táguljon az aljazat belső felülete felé. Ennélfogva a dugaszérintkező külső felülete nagy nyomással neki szorul a hüvely belső felületének. A találmány szerinti csatlakozóban az érintkezést adó erőt a dugaszolócsapnak az aljazatba véghezvitt benyomása hozza létre. A kezdeti érintkezési erőben még hosszú használat után sem lép fel jelentős csökkenés. Azonkívül a dugaszolót könnyen és simán be lehet dugni az aljazatba, minthogy a tengelyirányban ható erők a kapcsolás egész ideje alatt állandó nagyságúak. Ebből az következik, hogy a dugaszoló és az aljzat között fellépő elektromos érintkezés a csatlakozási művelet alatt nem szakad meg. A találmány szerinti csatlakozó erős rezgéseknek kitett műszerekben is alkalmazható, és olyanokban is, amelyekben a 168180
