168172. lajstromszámú szabadalom • Herbicid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható halogénezett 4-trifluormetil-difeniléter- származékok előállítására
3 168172 4 Ha az a) eljárásváltozat értelmében kiindulási anyagként 3,4,5-triklórbenzotrifluoridot és nátrium-p-metilszulfonil-fenolátot alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióvázlattal írhatjuk le. A b) és c) eljárásváltozatot a B), illetve C) reakcióvázlattal szemléltetjük. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként alkalmazható 4-halogénbenzotrifluoridokat a (II) általános képlet határozza meg. A (II) általános képletben X1 előnyösen klóratomot, X2 előnyösen klóratomot vagy hidrogénatomot és Hal előnyösen klóratomot jelent. A (II) általános képletű 4-halogénbenzotrifluoridot részben ismertek (vö.: J. Am. Chem. Soc. 57, 2066-2068 (1935), 2 654 789 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), illetve az idézett irodalom szerint állíthatók elő, például benzotrifluoridot halogénezése útján. A (II) általános képletű vegyületek előállítására a kiviteli példáknál térünk ki részletesebben. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként alkalmazható fenolátokat, illetve tiofenolátokat a (III) általános képlet meghatározza. A (III) általános képletben R1 előnyösen aminotiokarbonilcsoportot, továbbá az alkilrészben előnyösen 1-3 szénatomot tartalmazó alkiltio-, alkilszulfonil- vagy alkilszulfinilcsoportot, főleg metiltio-, etiltio-, metilszulfinil-, etilszulfinil-, metilszulfonil- vagy etilszulfonilcsoportot jelent. R2 előnyösen hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, míg Me jelentése előnyösen nátrium- vagy káliumatom. A (III) általános képletű nátrium- és káliumfenolátok, illetve nátrium- és kálium-tiofenolátok általánosan ismertek. Àz a) eljárásváltozat foganatosításakor oldószerként 'bármely protonmentes oldószert alkalmazhatunk, például amidokat, így hexametilfoszforsavtriamidot, dimetilformamidot vagy dimetilacetamidot, továbbá szulfoxidokat, például dimetilszulfoxidot, végül ketonokat, így metiletilketon, vagy nitrileket, például acetonitril. Az a) eljárásváltozat megvalósításánál a reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. Általában 40 és 200 C° között, előnyösen 80 és 160C° között dolgozunk. Az a) eljárásváltozatnál a (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagokat általában ekvimoláris mennyiségekben alkalmazzuk, eltérhetünk azonban ezen értéktől felfelé vagy lefelé 20%-ig anélkül, hogy nagyobb hozamveszteség következne be. A reakcióelegyet szokásos módszerek szerint dolgozzuk fel. A b) eljárásváltozat általánosan ismert, laboratóriumokban szokásos módszer. A c) eljárásváltozatot már leírták (lásd: 2 822 374 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírat, pontosabb adatokat az előállítási példák tartalmaznak. A találmány szerinti hatóanyagok kiváló herbicid tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért gyomnövények pusztítására alkalmazhatjuk őket. 3 Gyomnövényeken a legtágabb értelemben azokat a növényeket értjük, amelyek nemkívánatos helyen nőnek. Gyomnövények példáiként az alábbiakat soroljuk fel: ' 5 Kétszikűek, mint mustár (Sinapsis), zsázsa (Lepidum), galaj (Galium), csillaghúr (Stellaria), orvosi székfű (Matricaria), gombvirág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű 10 (Senecio), egyszikűek, mint komócsin (Phleum), perje (Poa), csenkesz (Festuca), aszályfű (Eleusine), muhar (Setaria), vadóc (Lolium) és kakaslábfű (Echinochloa). A találmány szerinti hatóanyagok különböző 15 módon befolyásolják a növénynövekedést, ezért szelektív herbicidként is alkalmazhatjuk őket. Különösen jó hatással rendelkeznek a hatóanyagok herbicid szerként gyapot-, kukorica-, sárgarépa- és gabonakultúrákban. A találmány szerinti ható-20 anyagok nagyobb koncentrációkban (körülbelül 10-20 kg/ha) totális gyomirtószerként is alkalmazhatók. A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos 25 készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, pasztákká, porokká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel, nyomás 30 alatt levő cseppfolyós gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük, és adott esetben felületaktív szereket, tehát emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző szereket is alkalmazunk. Amennyiben hordozóanyag-35 ként vizet alkalmazunk, az elegyhez szerves segéd-oldószert is adhatunk. Folyékony oldószerként például aromás vegyületeket, így xilolt, toluolt, benzolt, továbbá alkilnaftalineket, klórozott aromás vegyületeket vagy klórozott alifás szénhidrogéneket, 40 így klórbenzolt, klóretilént vagy metÜénkloridot, alifás szénhidrogéneket, így ciklohexánt vagy paraffinokat, így kőolajfrakciókat, alkoholokat, így butanolt vagy glikolt, valamint ezeknek étereit és észtereit, ketonokat, így acetont, metiletilketont, 45 metilizobutilketont vagy ciklohexanont, erősen poláris oldószereket, így dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot és vizet használhatunk fel. Cseppfolyós gáznemű vivő- vagy hordozóanyagokon olyan folyadékok értendők, amelyek normális hőmérsék-50 léten és légköri nyomáson gázhalmazállapotúak, így aeroszol-hajtógázok, például halogénszénhidrogének, így freon, szilárd hordozóanyagként a természetes kőlisztek, így kaolin, agyagföld, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit vagy diatomaföld 55 és a szintetikus kőlisztek, így nagydiszperzitású kovasav, alumíniumoxid és szilikátok jöhetnek szóba. Emulgeálószerként és/vagy habképző szerként nem ionos és anionos emulgeálószereket, így polioxietilén-zsírsavésztereket, polioxietilén-zsíral-60 koholétereket, például alkilarilpoliglikol-étert, továbbá alkilszulfonátokat, alkilszulfátokat és arilszulfonátokat valamint fehérje-hidrolizátumokat, diszpergálószerként lignint, szulfitszennylúgokat és 65 metilcellulózt használhatunk fel.
