168149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem-vizes injektálható gyógyszerkészítmények előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI mVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. IX. 23. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1973. IX. 24. (44680/73) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1977.1. 31. (WE-511) 168149 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10 Feltaláló: Rumpr Kari vegyész, Grossburgwedel, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: The Wellcome Foundation Limited, London, Nagy-Britannia Eljárás nem-vizes injektálható gyógyszerkészítmények előállítására 1 A találmány tárgya eljárás oly injektálható gyógyászati készítmények előállítására, amelyek hatóanyagként valamely szulfonamidot, továbbá valamely szulfonamid-potenciátort, vagyis a szulfonamidok hatását fokozó vegyületet tartalmaznak. 5 Ismeretes, hogy a szulfonamidok, valamint bizonyos 2,4-diamino-pirimidin-származékok kemoterápiás, különösen baktériumellenes hatása kölcsönösen fokozódik, ha ezek a szerek egyidejűleg fejthetik ki hatásukat az emberi vagy állati szer- 10 vezetben. Az ilyen fajta, a szulfonamidok hatását fokozó 2,4-diamino-pirimidin-származékok sorában egyik legjobb hatású szulfonamid-potenciátorként a 2,4-diamino-5-(3,4,5-trimetoxi-benzil)-pirimidin - az Egészségügyi Világszervezet által eüsmert nemzet- 15 közi szabad elnevezéssel: trimetoprim - ismeretes, ezt a vegyületet széles körben alkalmazzák az ember- és állatgyógyászatban, különböző kemoterápiás hatású szulfonamidokkal, mint a 3-szulfanilamido-5-metil-izoxazol (nemzetközi szabad el- 20 nevezéssel: szulfametoxazol) 2-szulfanilil-amino-pirimidin (nemzetközi szabad elnevezéssel: szulfadiazin) és a szulfadoxin hatóanyagokkal kombinálva. Az ilyen kombinált készítményeket általában 25 orális úton szokták alkalmazni, fennáll azonban a gyógyászati szükséglet olyan injektálható készítmények iránt is, amelyek eléggé koncentráltak ahhoz, hogy megfelelő térfogatban legyenek adagolhatok és emellett nagy hatást mutatnak külön- 30 féle fertőzésekkel szemben. Az injekciós készítmények viszonylag kis térfogatban kellő mennyiségű hatóanyagot tartalmazó volta különösen az állatgyógyászatban jelent problémát, amikor nagyméretű és nagy testsúlyú állatoknak kell a fertőzés leküzdésére elegendő hatóanyagmennyiséget injekcióban beadni. Az eddig ismert módszerekkel nem lehet mind a szulfonamidot, mind pedig a trimetoprim-komponenst egyidejűleg vizes oldatban tartani, minthogy a szulfonamidok csak bizonyos bázisokkal képeznek oldható sókat, míg a bázisosan reagáló szulfonamid-potenciátorok viszont csak bizonyos savakkal képeznek kellő oldhatóságú sókat. Az ilyen vizes oldatok elegyítése esetén elkerülhetetlenül bekövetkezik a csapadékképződés, aminek következtében az ilyenfajta elegyek nem alkalmasak injektálható oldatok készítésére. Történtek már különböző kísérletek e nehézség kiküszöbölésére és oly injekciós oldatok előállítására, amelyek az említett kétféle hatóanyagot megfelelő mennyiségben tartalmazzák. így az 1 176 395 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint a szulfonamidot só alakban viszik vizes oldatba, míg a potenciátort vízzel elegyedő szerves oldószerben oldják éf ;y egyesítik a két oldatot. Az alkálifémsó alakjában alkalmazott szulfonamid erősen bázisos körülményeket hoz létre, ha viszont a pH-értéket csökkentik, hogy enyhébb kémhatású oldatot kapjanak, akkor a szulfonamid oldhatatlan 168149