168146. lajstromszámú szabadalom • Légfúvóka, tartóval alátámasztott árúszalag szárítására

3 168146 4 ismert fúvóka csak lOm/sec-nál kisebb fúvási sebességgel volt üzemeltethető anélkül, hogy az áruszalagot meg nem engedhető módon terhelték volna, míg a találmány szerinti légfúvóka 40 m/sec légsebességet tesz lehetővé anélkül, hogy az árusza- 5 lagot meg nem engedett terhelésnek tennénk ki. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a bevezetőben említett ismert légfúvókánál az áruszalag leemelése az együttfutó alátétről és az áruszalagnak az együttfutó alátéten bekövetkező 10 helyi eltolása arra vezethető vissza, hogy a légfúvóka két szélén kiáramló fúvóSevegőnek a túl nagy nyomásesés következtében túl nagy a sebessége. A nagy nyomásesés azátal alakul ki, mert a légfúvóka közepétől a két széle felé az egymással 15 párhuzamos fúvósugarakban az áruszalagra merőlegesen vezetett fúvólevegő a fúvókatartományban túl nagy mértékben torlódik. Ezzel szemben a találmány szerinti légfúvókánál a statikus nyomás a légfúvóka közepétől a szélek felé viszonylag kis 20 értékű lesz, de mindig az atmoszférikus nyomásnál nagyobb, míg a fúvósugarak által az áruszalagon helyileg előidézett statikus nyomáscsökkenés kisebb marad, mint az a statikus nyomás, amely a fúvólevegő eláramlása következtében rész-torlásként 25 jön létre a fúvókasorok egyes fúvósugarai között. A fúvósugarak, amelyek a fúvóka szélei felé a kiáramlás irányában kevésbé meredekek, a íovaáramló fúvólevegővel szemben fokozatosan kisebb ellenállást fejtenek ki, úgyhogy ezáltal a széleken 30 elkerüljük a nagy mértékű nyomásesést és ezzel együtt csökkentjük az áruszalagok általa okozott leemelését, valamint az áruszalagnak bármilyen más aerodinamikus terhelését is. A találmány tárgyának egy kiviteli alakját, 35 amely az áruszalag aerodinamikus terhelése szempontjából különösen különösen előnyös a légfúvóka teljes működési tartományában, az jellemzi, hogy az egyazon sorban levő fúvókalyukaknak keresztmetszetei azonosak, míg az egyes fúvókalyukak 40 keresztmetszete a légfúvóka közepétől kiindulva a fúvóka szélei felé sorról-sorra növekszik, mindegyik sorban a fúvólyukak keresztmetszeteinek összege állandó, és a fúvókalyukak távolsága a mindenkori hozzájuk tartozó fúvósugár-magnak az áruszalagon 45 levő ütközési pontjától a légfúvóka közepétől kiindulva a fúvóka szélei felé sorról-sorra nagyobb. Szerkezeti szempontból egyszerű megoldást kapunk különböző fúvási irányú fúvókalyukak elrendezésére azáltal, hogy a fúvókalyukak egy lyukasz- 50 tott lemezben vannak kiképezve, amely több különböző szög alatt hajló lesarkított sávot tar talmaz és mindegyik sávban egy-egy sor fúvókalyuk van elrendezve. A továbbiakban a találmány tárgyát egy kiviteli 55 példa kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az Lábra egy légfúvóka oldalnézetét mutatja tengely irányban. 60 A 2. ábra az Lábra szerinti légfúvóka nyomásdiagramját mutatja a légfúvóka egyik szélétől a másikig, a szalag irányában. A 3. ábra az 1. ábra szerinti fúvóka egy részletét mutatja az A nyíl irányából nézve. 65 A 4. ábra a légfúvóka metszetét mutatja az 1. ábra szerinti B—B vonal mentén, Az 5. ábra a légfúvóka metszetét mutatja az 1. ábra szerinti C—C vonal mentén. A 6. ábra az 1. ábra szerinti légfúvóka metszetét mutatja a D-D vonal mentén. A 7. ábra két egymás mellett elrendezett Lábra szerinti légfúvókát mutat oldalnézetben, ezeket lyukasztott lemez köti össze egymással. A találmány szerinti légfúvóka üreges fúvókatestként van kiképezve, amely keresztmetszetében lényegileg V alakú 1 fúvó szekrényből áll, amelynek hátoldalán a fúvólevegő bevezető 2 nyílás van, míg elülső oldalán 3 fúvókalap helyezkedik el. A 3 fúvókalap lyukasztott lemezből áll, amelynek lyukai több egymás mellett párhuzamosan elrendezett, az áruszalagra harántirányú 4, 5, 6, 7, 8 és 9 fúvókasorokban vannak elhelyezve. A 3 fúvókalap hosszirányban váltakozva jobbra vagy balra — amint a rajzon látható - le van sarkítva, úgyhogy a 4, 5, 6, 7, 8 és 9 fúvókasarok a légfúvóka 10 szimmetriasíkjához képest mindig 15°, 30° vagy 45° alatt hátrafelé lesarkított 11, 12, 13, 14, 15 és 16 síkokban helyezkednek el. Minthogy a fúvókalyukak tengelyei, amelyek a fúvókalyukak fúvási irányait meghatározzák, a 10—16 síkokra merőlegesek, ezért a fúvókalyukak fúvási iránya ennek megfelelő szög alatt. hajlik, úgyhogy a fúvókalyukakból kiáramló fúvólevegő a légfúvóka közepétől a szélek felé sorról-sorra kevésbé meredeken ütközik a 17 együttfutó alátéten fekvő 18 áruszalagra. A fúvókalyukaknak a, b, c távolsága a fúvósugarak magjainak a 18 áruszalagra levő becsapódási helyeitől és az egyes fúvókalyukak keresztmetszete a légfúvóka közepétől annak szélei felé sorról-sorra fokozatokban növekszik, míg minden egyes 4—9 fúvókasor fúvókalyukainak összkeresztmetszete állandó marad (lásd különösen az 1. és 2. ábrákat). Az egymással szomszédos 19a és 19b légfúvókák között mindig a teljes hézagot átfedő 20 lyukasztott lemez van elhelyezve. A légfúvókából kilépő és a 18 áruszalagra irányuló fúvólevegő a 18 áruszalag és a 3 fúvókalap között statikus nyomást hoz létre, amely az áruszalagot a 17 együttfutó alátétre nyomja. Eközben a 2. ábrán látható diagram szerinti nyomásviszonyok keletkeznek. A fúvósugárnak az áruszalagon levő minden becsapódási helyén statikus nyomásmaximum alakul ki. Bár a légfúvóka közepétől kiindulva, a szélek felé a kiáramló fúvólevegő mennyiség fokozatosan növekszik, a statikus nyomás még a minimális nyomások tartományában is a nulla-vonal fölött marad, úgyhogy a 18 áruszalag a légfúvóka teljes hatástartományában rászorul a 17 együttfutó alátétre és sehol sincs szívóerőnek kitéve, amely a 18 áruszalagot a 17 együttfutó alátétről leemelné. Amint a 4., 5. és 6. ábrákon látható, azáltal, hogy a szomszédos fúvósugarakhoz tartozó fúvókalyukak közötti távolság a légfúvóka szélei felé növekszik, a szomszédos fúvókasugarak között elégséges szabad 21 áramlási keresztmetszet marad a kiáramló fúvólevegő számára, ennek a szabad 21 áramlási keresztmetszetnek a külső soroknál kell a legnagyobbnak lennie a nagyobb 2