168122. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozamicin antibiotikum 3-monoésztereinek előállítására
3 168122 4 Ha a reakciót nem egy kevés szénatomos alkoholban végezzük, 5—50% vizet adunk a reakcióközeghez. Ha a reakcióközeg kevés szénatomos alkohol, akkor a víz nélkülözhető, de 50, előnyösen 20% víz hozzáadása rendszerint elősegíti a hidrolízist. A reakció 0 °C és 100 °C között, előnyösen a reakcióközeg vagy a kevés szénatomos alkohol, például metanol forrási hőmérsékletén hajtható végre. Számos esetben szobahőmérséklet is alkalmazható. Az említett hőmérsékleteken a reakció 15 perc alatt lefolyhat. A közölt hőmérséklettartomány alsó határánál a teljes reakció lezajlására 72 órára lehet szükség. Ezek szerint előnyös, ha a reakciót kevés szénatomos alkoholból, vízből és a 3,2'-diészterből álló közegben, az alkohol forráspontján visszafolytás közben 120 perc alatt hajtjuk végre. Figyelemreméltó azonban az a tény, hogy ha a reakciót ilyen körülmények között végezzük, a szolvolízis csak a 3-monoészter-állapotig zajlik le, tehát nem keletkezik rozamicin. A szolvolízis előrehaladásának követésére számos módszer ismeretes; előnyös erre a célra a vékonyrétegkromatográfia és a tömegspektrográfia. A szolvolízis közben alkalmas időközökben mintát veszünk a reakciókeverékből, azt vízzel nem elegyedő oldószerrel, például etilacetáttal, toluollal vagy hasonlóval hígítjuk, vízzel mossuk, szárítjuk, és vékony kovasavgélrétegen, alkalmas oldószerrendszer, például kloroform és metanol 9:1 térfogatarányú elegye segítségével kromatografáljuk. összehasonlításképpen a kiindulási anyag, vagyis a 3,2'-diészter, a rozamicin és a megfelelő 2'-monoészter mintáit is kromatografáljuk. Amikor a vizsgálatra vett mintából a 3,2'-diészternek megfelelő folt eltűnik, és olyan anyag jelenik meg, amelynek vándorlási sebessége eltér az összehasonlítás céljára kromatografált vegyületekétől, és haladása lassabb, mint a 3,2'-diészter kiindulási vegyülete (a termék polárisabb), akkor ez azt jelzi, hogy a reakció lényegileg végbement. A 3-monoészter elkülönítése sokféle általánosan használt módszerrel végezhető. Például a reakcióközeget vízzel hígítjuk, majd vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, és az oldószert desztillálással eltávolítjuk. Előnyös az oldószert vákuumban eltávolítani. A találmány szerinti terméket a reakciókeverék száraz maradékká vagy kristályos tömeggé való bepárlásával is elkülöníthetjük. Az elválasztásra más módszereket is eredményesen használhatunk, feltéve, hogy nem annyira erőszakosak, hogy a 3-monoészter elbomlását okozzák. A találmány szerinti 3-monoészterek savddíciós sóit ismert módon állíthatjuk elő. A klasszikus módszer abból áll, hogy az észternek valamely nem reakcióképes szerves oldószerrel, például alkohollal készült oldatához hozzáadjuk egy sav sztöchiometrikus mennyiségét vagy csekély feleslegét, majd a savaddíciós sót kicsapjuk. Erre a célra különösen alkalmas a dietiléter. Ilyen sók előállítására alkalmas savak például a sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, citromsav, propionsav, maleinsav, benzoesav, borkősav, továbbá a káliumdihidrogénfoszfát. A találmány szerinti vegyületek jelentős antibakteriális hatást mutatnak in vitro a Gram-pozitív és Gram-negatív jL mikroorganizmusok kórokozó fajaival szemben. Ilyen Gram-pozitív kórokozó mikroorganizmusok például a Staphylococcus, Streptococcus, Bacillus és Diplococcus fajok. Gram-negatív például a Proteus, Pseudomonas, Escherichia és Klebsiella fajok. Ezért a találmány szerinti vegyületek minden 5 kórházi helyen, különösen fürdőszobákban és a fertőződésnek különösen kitett helyeken, például műtőasztalokon, fürdőkádakban, mosogató medencéken, sebészi műszereken és hasonlókon sikeresen használhatók az irántuk fogékony mikroorganizmusok tenyé-10 szésének gátlására vagy azok elpusztítására. Ezek a baktéricid szerek különösen hatékonyak a fertőzött felületek tisztítására szappanok és mosószerek oldataival együtt alkalmazva. A találmány szerinti vegyületeknek in vivo is 15 jelentős antibakteriális hatása van, ennélfogva alkalmasak a fogékony mikroorganizmusokkal fertőzött emlősök kezelésére. Például rozamicin-3-propionátot hím CF—1 egerekbe különféle Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes és Escherichia coli törzsekkel 20 való intraperitoneális fertőzés után egy órával szubkután injektálva, a hatóanyag PDS0 értéke 2,5-25, 25, illetve > 50 mg/kg. A kezeletlen fertőzött egerek 18—24 órával a fertőzés után általában elpusztulnak. A kezelt túlélőket a fertőzés után 48 órával vettük 25 számba. A rozamicin-3-propionát akut toxicitását CF—1 egerekben intraperitoneális és szubkután beadás után szabványos vizsgálati módszerekkel határoztuk meg, és LD5 o -ként kifejezve 550 mg/kg-nak illetőleg 750 30 mg/kg-nak találtuk. A találmány szerinti vegyületeket in vivo helyileg, perorálisan vagy parenterálisan, előnyösen gyógyszerkészítmény alakjában lehet alkalmazni. Bár a bármely szokásos alakban beadható pontos adag sok tényező-35 tői, például a fertőzés súlyosságától és előrehaladottságától, a fertőző mikroorganizmusnak az antibiotikum iránti érzékenységétől és a kezelendő emlősfaj egyedi tulajdonságaitól függ, az antibiotikumot általában testsúlykilogrammonként és naponként 5—20 mg 40 mennyiségben, 2—4 egyenlő részre osztőTtan előnyös beadni. Ha nagyobb vagy kisebb adagok beadása indokolt, a kezelésmódot az orvosra kell bízni. A találmány szerinti vegyületek beadásra alkalmas alakban készíthetők el. Ebből a célból a hatóanyagot 45 gyógyszerészeti hordozókkal, hígítókkal vagy kötőanyagokkal keverjük. A készítményt helyileg alkalmazhatjuk vagy parenterálisan, perorálisan vagy rektálisan. Helyileg hidrofil vagy hidrofób kenőcsök vizes, nem-vizes vagy emulziós lemosószerek vagy krémek 50 alakjában alkalmazhatók. Alkalmas hordozók például zselatin, laktóz, talkum, sztearinsav, arabmézga, gyanták, cellulóz, polialküénglikolok, vazelin, szétesést elősegítő anyagok, mint a keményítő, kenőanyagok vagy formából kivevést elősegítő anyagok, mint a 55 magnézium-sztearát, kalcium-karbonát, illatosított víz, benzilalkohol, szirup, gyógyszerészi mézgaoldat, elixír, színezőanyagok, tinktúrák, szeszek, olajos közegek, steril víz vagy tartósítószerek, mint a metilparabén, propilparabén, benzoesav és izotóniás só-60 oldat, nem toxikus mikrobaellenes szerek lehetnek. A találmány szerinti vegyületek előállítását szemléltető következő példákban kiindulási anyagként a fent említett 761 922 számú belga szabadalmi leírás szerint előállított diésztereket használunk. A hő-65 hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban fejezzük ki. 2
