168080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxciecetsav-származékok előállítására
5 JOÖU8U 6 náttal, mint lítium-, nátrium-, kálium- vagy kalciumhidroxiddal, -karbonáttal vagy -hidrogén-karbonáttal reagáltatunk. A (II) általános képletű fenol sóját előnyösen valamely oldószer, például szénhidrogén, mint hexán, benzol, toluol vagy xilol, valamely éter, mint dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, dioxán vagy dietilénglikol-dimetiléter, valamely amid, mint dimetil-formamid vagy hexametil-foszforsav-triamid, valamely alkohol, mint metanol vagy etanol, valamely keton, mint aceton vagy butanon, vagy pedig valamilyen oldószerelegy jelenlétében állítjuk elő. A (II) általános képletű fenolt vagy előnyösen ennek sóját azután előnyösen valamely hígítószer jelenlétében reagáltatjuk egy (III) általános képletű vegyülettel; a hígítószer lehet például a só előállítása során említett valamely oldószer, így a reakciót lefolytathatjuk ugyanabban az oldószerben, amelyben a sót képeztük, de oly módon is eljárhatunk, hogy a sóképzés lefolytatása után az alkalmazott oldószert valamely más alkalmas oldószerre cseréljük ki vagy valamely más oldószerrel hígítjuk a (III) általános képletű vegyülettel *való reagáltatás céljára. Ezt az utóbbi reakciót általában -20 °C és 150 °C közötti, előnyösen 20 °C és 120 °C közötti, különösen előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten folytatjuk le. Lefolytatható a reakció valamely inert gázlégkörben, például nitrogén-légkörben is. A fenolátot in situ is képezhetjük; ebben az esetben egy (II) általános képletű fenolt valamely sóképző reagens jelenlétében reagáltatunk egy (III) általános képletű vegyülettel. Az eljárás különösen előnyös kiviteli módja értelmében úgy járunk el, hogy a (II) és (III) általános képletű vegyületeket (amelyekben X íclór- vagy brómatomot, R1 pedig metil- vagy etilcsoportot képvisel) valamely alkoholos, például etanolos nátrium-alkoholát-oldat jelenlétében történő több órai forralással reagáltatjuk egymással. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy valamely szabad (II) általános képletű fenolt egy (III) általános képletű hidroxisav-származékkal (X = -OH) reagáltatunk, előnyösen valamely kondenzálószer jelenlétében. Kondenzálószerként például savas dehidratálókatalizátorok, mint ásványi savak, célszerűen kénsav vagy foszforsav, továbbá p-toluolszulfonil-klorid, arzénsav, bórsav, nátrium-hidrogén-szulfát vagy káliumhidrogén-szulfát, továbbá valamely diaril-karbonát, például difenil-karbonát, valamely dialkil-karbonát, például dimetil- vagy dietil-karbonát, vagy pedig valamely karbodiimid, például diciklohexil-karbodiimid alkalmazhatók. Ha ilyen katalizátorként valamely savat alkalmazunk, akkor a reakciót célszerűen ennek a savnak a feleslegében, további oldószer hozzáadása nélkül, körülbelül 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 50 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Adhatunk azonban ilyen esetekben is valamely hígítószert, például benzolt, toluolt vagy dioxánt a reakcióelegyhez. Szénsavészterek alkalmazása esetén előnyösen az említettnél magasabb, célszerűen körülbelül 100 °C és 210 °C közötti, különösen 180 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk; kívánt esetben valamely átészterező katalizátort, például nátrium- vagy kálium-karbonátot vagy nátrium-metilátot adhatunk a reakcióelegyhez. Az R1 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása céljából a kiindulási anyagként felhasználásra kerülő (II) általános képletű fenolt valamely trihalogén-metánnal, előnyösen kloroformmal vagy bromoformmal és egyidejűleg valamely, a fenti meghatározásnak megfelelő R^-CO-R* általános képletű karbonilvegyülettel, előnyösen acetonnal is reagáltathatjuk, valamely kondenzálószer jelenlétében. Kondenzálószerként különösen valamely erős bázis, mint valamely alkálifém-hidroxid, például nátrium-hidroxid vagy káliumhidroxid alkalmazható; ezeket az alkálifém-hidroxidokat előnyösen szilárd alakban adjuk a reakcióelegyhez. A reakciót előnyösen valamely hígítószer jelenlétében folytatjuk le; hígószerként például az aceton feleslege és/vagy kloroform alkalmazható. A reakciót előnyösen körülbelül 20 °C és 150 CC közötti hőmérsékleten, még előnyösebben a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten folytatjuk le. A reakcióidő általában 3 órától 40 óráig terjedhet. Előállíthatók továbbá az R4 helyén piperidino-, 4-piperidino-fenil-, 4-piperidino-fenoxi-, 4-oxo-1,2,3,4-tetrahidrokinolino- vagy 4-kromamil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek a fenti meghatározásnak megfelelő (IV) általános képletű vegyületekből, az irodalomban ismertetett módszerek alkalmazásával történő cilizálás útján. A (IV) általános képletű kiindulási anyagok önmagukban ismert és az irodalomban leírt módszerekkel állíthatók elő. így például a (IV) általános képletű aminovegyületek, vagyis a Z helyén egy Z1-(CH 2 ) 5 -NH-(A I ) n - általános képletű csoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületek előállítása oly módon történhet, hogy valamely Z'-ÍCH^s-Z1 általános képletű vegyületet (ahol A1 és Z 1 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel; ilyen vegyületek például az 1,5-diklór-, 1,5-dibróm- vagy 1,5-dijód-pentán) valamely H2 N-(A> )n -(p-C 6 a, )-0-CR 2 R 3 -COOR l általános képletű vegyülettel - ahol R1 , R 2 , R 3 , A 1 és n jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatunk. Az ilyen kiindulási anyagok -(IV) képletű vegyületek, amelyekben Z helyén egy Z'(CH2) S --NH—(A1 ) - csoport áll - ciklizálásra oldószerként például víz rövidszénláncú alifás alkoholok, mint metanol, etanol, izopropanol vagy n-butanol, glikolok, mint etilénglikol, éterek, mint dietilvagy diizopropiléter, tetrahidruforán vagy dioxán, alifás vagy aromás szénhidrogének, mint hexán, benzol, toluol vagy xilol, nitrilek, mint acetonitril, amidok, mint dimetil-formamid vagy dimetil-acetamid, szulfoxidok, mint dimetil-szulfoxid vagy az említett oldószerek elegyei alkalmazhatók. A ciklizálási reakciót általában 0 °C és körülbelül 300 °C közötti, előnyösen a szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Katalizátorként szervetlen vagy szerves bázisok, például alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidok, -karbonátok vagy -alkoholátok, továbbá tercier bázisok, mint trietil-amin, piridin, pikolinok vagy kinolin alkalmazhatók előnyösen. Az eljárás egyik előnyös kiviteli módja esetében a (IV) általános képletű, Z helyén Z1-3
