168014. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6,7,8,9-tetrahidro- 4H-pirido [1,2-a] pirimidin-származékok előállítására

3 168014 4 nos képletű vegyületté, vagy észterezéssel a megfelelő, R3 helyén kis szénatomszámú alkoxikarbonil-, fenil­(kis szénatomszámú)-alkoxikarbonil- vagy feniloxikar­bonil-csoportot tartalmazó (1) általános képletű ve­gyületté alakítunk, majd kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületet kvaternerező szerrel vagy valamely savval reagáltatunk. A leírásban használt „kis szénatomszámú" jelző 1 -4 szénatomos csoportokat jelöl. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű vegyületek a megfelelő dietil-2-(2-piridil-ami­no-metilén)-szukcinátok illetve 2-(2-piridil-amino-me­tilén)-glutamátok gyűrűzárásával állíthatók elő; az említett szukcinátok és glutamátok előállítását a 165 505 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás is­merteti. Kiindulási anyagként előnyösen alkalmazhatunk olyan (II) általános képletű vegyületeket, melyeknél R! jelentése hidrogénatom vagy metil- vagy etilcso­port. R3 jelentése előnyösen karboxilcsoport vagy karbonsavszármazék-csoport, különösen alkoxi-karbo­nil-csoport (pl. (etoxi-karbonil-csoport), karbamoil­csoport, N-helyettesített karbamoilcsoport (pl. N-me­til-. N-etil-, N-2-(3,4-dimetoxi-fenil)-etil-karbamoUcso­port stb) vagy savhidrazid-csoport. A hidrogénezést előnyösen hajthatjuk végre 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, atmoszférikus vagy 1—50 atmoszféra túlnyomás mellett. Oldószerként célszerűen választhatunk vizet, alko­holokat (pl. metanolt, etanolt), észtereket (pl. etilace­tátot), ketonokat (pl. acetont, metil-etil-ketont stb.) és szerves savakat (pl. ecetsavat) vagy ezek elegyeit. A katalitikus hidrogénezésnél az ismert hidrogéne­ző katalizátorokat alkalmazhatjuk. így előnyösen használhatunk csontszenes-palládiumot, Raney-nik­kelt, platinát vagy platinaoxidot stb. A katalitikus hidrogénezéskor a (II) általános képletű vegyület piridin gyűrűje telítődik 2 mól hidrogén felvételével. A számított hidrogén-mennyi­ség felvétele után a reakcióelegyből a katalizátort szűréssel vagy ülepítéssel és dekantálással eltávolítjuk, majd az oldószer ledesztillálása után a kapott (III) általános képletű vegyületet vagy savaddíciós sóját megfelelő oldószerből átkristályosítjuk. Amennyiben R4 helyén halogénatomot tartalmazó (II) általános képletű kiindulási anyagokat alkalma­zunk, a halogénatom a reakció során lehasad és R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képle­tű vegyületeket kapunk. A (III) általános képletű vegyület R5 csoportját kívánt esetben önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk át az (I) általános képletű vegyület R3 csoportjává. így például Rs -alkoxi-karbonil-csoport (pl. etoxi-karbonil-csoport) esetében eljárhatunk oly módon, hogy az észtercsoportot vizes nátrium-hidr­oxid-oldattal karboxilcsoporttá hidrolizáljuk vagy al­koholos-hidrazinhidráttal kezelve savhidrazid-csoport­tá alakítjuk. Rs =karboxilcsoport esetében eljárha­tunk oly módon, hogy a karboxilcsoportot alkohol (pl. etanol) és benzol jelenlétében alkoxi-karbonil-cso­porttá (pl. etoxi-karbonil-csoporttá) alakítjuk vagy oldószer jelenlétében (pl. xilol) vagy oldószer jelenlé­te nélkül ammóniával vagy alkilaminnal (pl. feniletil­aminnal) amidáljuk vagy olvadáspont fölé való melegí­téssel dekarboxüezve hidrogénatommá alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületet kívánt esetben nemtoxikus szerves vagy szervetlen savakkal reagáltat­va savaddíciós sóit, vagy kvaternerező szerekkel rea­gáltatva a kvaterner sóit állíthatjuk elő. A savaddíciós 5 sókból, illetve a kvaterner sókból a bázis felsza­badítható és kivánt esetben más sóvá alakitható. Ily módon előnyösen állíthatjuk elő pl. a hidro­génkloridos, hidrogénbromidos, foszforsavas, kénsa­vas, perklórsavas, hangyasavas, ecetsavas, citromsa-10 vas, mandulasavas, almasavas, glutaminsavas, szali­cilsavas sót stb. illetve a kvaterner alkilhalogenidet (pl. metojodidot, etojodidot stb), alkilszulfátot (pl. metoszulfátot), p-toluolszulfonátot, benzolszulfoná­tot stb. 15 Az előállított vegyületek elsősorban gyógyszerként nyerhetnek alkalmazást. Egyes reprezentánsaik fájda­lomcsillapító, gyulladásgátló és hőcsökkentő hatással, illetve egyéb kedvező központi idegrendszerre aktív hatással (pl. altató-, nyugtató és trankvilláns hatással 20 stb. rendelkeznek. Az (I) általános képletű vegyületet gyógyászati felhasználás esetén mint hatóanyagot és iners, nem toxikus szilárd vagy folyékony hígító- vagy hordozó­anyagot tartalmazó készítmények alakjában alkalmaz-25 hatjuk. A készítményeket szilárd (pl. tabletta, drazsé, kapszula, kúp stb.) vagy folyékony (pl. oldat, szusz­penzió, emulzió stb.) alakban alkalmazhatjuk. Hordozóanyagként e célra használatos anyagokat (pl. magnéziumsztearátot, talkumot, kalcium-karbo-30 nátot, vizet, polietilénglikolt, glicerin-formáit stb.) alkalmazhatunk. A készítmények kívánt esetben szokásos adalék­anyagokat (pl. emulgeálószereket, szétesését elősegítő anyagokat stb.) is tartalmazhatnak. 35 Az (I) általános képletű új vegyületek kevéssé toxikusak és elsősorban erős analgetikus, narkózis­potencírozó és gyulladásgátló hatást mutatnak. így a 3-(etoxikarbonil-metü) 1,6-dimetil-4-oxo-6,7,8,9-tet­rahidro 4H-pirido[l,2-a]-piridinium metoszulfát 40 LD50 értéke patkányok 1500 mg/kg s. c, a „hot plate" teszt szerint EDS0 =160 mg/kg s. c. (patká­nyon). E vegyület 120 mg/kg i. v. dózisban az algolitikus tesztnél hatásosnak bizonyul és morfin­potencírozó hatást is mutat. 45 A 3-(karboxi-metil)-6-metil-4-oxo-6,7,8,9-tetrahid­ro-4H-pirido[l,2-a]pirimidin toxicitása patkányon 2000 mg/kg feletti érték p.o. A narkózispotencírozó tesztnél EDso = 1000 mg/kg p.o. Az alkalmazott tesztmódszereket az alábbi irodal-50 mi helyeken ismertették: „Hot-plate teszt": Woolfe és McDonald, A.P., J.Pharm. 80, 300 (1944); módosította Pórszász és Herr, F. Kíséri. Orvostud. 2, 292 (1950). Algolitikus teszt: Knoll J., Animal And Clinical 55 Pharmacologic Techniques ing Drug Evaluation. Eds. Siegler, P.E. és Moyer J. II. Year Book Medical Pub. Chicago, (1967) 305-321. oldal. Toxicitás: Litchfi­eld, J. T. és Wilcoxon, F., J. Pharmacol. Sei. 54, 888 (1965). 60 Az (I) általános képletű vegyületek fenti képvi­selőit a betegség fajtájától és súlyosságától, a beteg állapotától, valamint az adott vegyület hatékonyságá­tól függően az orvos utasításának megfelelően adagol­juk. A napi dózis felnőtteknél orális készítményekben 65 általában 1-1000 mg; az adott eset összes 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom