167985. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny másolóanyag
81 167985 82 etilénglikol-monometiléterből és 2 rész butilacetátból áll. Az oldatot a lemezre öntjük és a bevonatot meleg levegő ráfúvatásával megszárítjuk. A bevonatot pozitív raszteres képpel megvilágítjuk, a lemezt pár másodpercig n-propanol 10%-os vizes oldatával öblítjük, majd a 36—43. példákban felhasznált I. előhívóval kezeljük, míg a felület nem exponált részeiről a reprodukáló réteg leoldódik. A bevonatot megszárítjuk és a lemezt a szokásos módon 40%-os ferri-klorid-oldatban maratjuk. Finom tónusú gravírozott nyomóformát kapunk. A kevert kondenzátumot ugyanolyan módon állítjuk elő, ahogy azt a 84. példában leírtuk, de a következő komponenseket használjuk: 32,3 súlyrész 3. sz. diazovegyület, szulfát (1. táblázat), 170,0 súlyrész 86%-os foszforsav és 32,3 súlyrész 48. sz. Bt -komponens (1. táblázat). A reakciókeveréket 40 C°-on 4,5 óra hosszat kondenzáljuk. A vizes oldathoz konyhasó oldatot adva a kondenzátumot lecsapjuk. A csapadékot feloldjuk és konyhasóoldat hozzáadásával újra lecsapjuk. Vízben 25 újra oldjuk és mezitilén-szulfonát hozzáadásával lecsapjuk. A csapadék súlya 55,7 súlyrész. (C 66,7%, N 5,8%, S 4,7%, OCH3 7,8%; az atomok aránya: 40,2 : 3:1,06:1,82.) 30 Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a kondenzátum még jelentős mennyiségű reaktív metoximetil-csoportot tartalmaz. Ugyanezt a bevonókeveréket felhasználva előállíthatunk nyomtatott áramköröket is az 55. példában 35 leírt eljárással. 86-98. példa A következő példákban bemutatjuk, hogy egy sor kevert kondenzátum, melyeket különböző kompo- 40 nensekből állítottunk elő, és eltérő módon különítettünk el, fényérzékenyek és felhasználhatók másolórétegek előállítására és így a síknyomás céljaira alkalmas nyomóformákat állíthatunk elő fotomechanikai úton. A kondenzátumok fényérzékeny szül- 45 fonsavakat és polifunkciós szulfonsavakat tartalmaznak. A polifunkciós kevert kondenzátum és a 91-92. példákban felhasznált kétértékű szulfonsavak egymásra hatásánál keletkező csapadékok meglepő módon 50 szerves oldószerekben jól oldódnak. A következő 7. táblázat tartalmazza a kevert kondenzátumok előállítására, a bevonóoldatokra és az előhívásra vonatkozó fontosabb adatokat. Néhány esetben foszforsavat adtunk a bevonóolda- 55 tokhoz. Már kismennyiségű foszforsav hozzáadása is, pl. 0,1-0,3 mól diazocsoportonként, kedvező hatást gyakorol a bevont másolóanyag tárolhatóságára és előhívási karakterisztikájára. Másolóréteget negatív képen át megvilágítva általa- 60 ban egy kékeszöld jól látható kép keletkezik, a 91. példánál a keletkező kép színe barna. Az előhívás a 36-43. példákban leírt módon az I. vagy II. előhívóoldatokkal történik. Az így előállított nyomóformákat zsíros nyomda- 65 ' festékkel bevonva, felhasználhatjuk nagyszámú hibátlan bevonat készítésére. Az elérhető példányszám lényegesen megnövelhető, ha a nyomóformát a szoká- -sos módon belakkozzuk. 5 A 86-93. példákban leírt eljárással gyártott nyomóformák fényérzékenysége jobb, mint a 3 406 159. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalom 1. példájában leírt eljárással diazovegyületek formaldehides kondenzátumának felhasználásával előállított 10 nyomóformák. A legjobb fényérzékenység a 90. 95. és 96. példák szerint előállított nyomóformáknál tapasztalható, a 95. és 96. példában leírt eljárás előnye az, hogy a műveletek lényegesen egyszerűbbek és a termék oldhatósága is javult. Az utóbbi anya-15 gokkal készített nyomólemezeknél megfigyelhető, hogy a tárolhatóság is javult. A 86—96. példákban hordozóként alumínium fóliát használtunk, melynek felületét elektrolitikusan marattuk, majd anodizáltuk és végül polivinilfoszfonsav-oldattal kezeltük. A 97-98. példában a felhasznált alumínium fólia felületét drótkeféléssel durvítottuk, majd polivinil-foszfonsavoldattal kezeltük. Az említett hordozóanyagokon kívül egy sor más hordozót is felhasználtunk a találmányunk szerinti másolóréteggel való bevonásra. Ilyen hordozókat ajánlanak pl. az úgynevezett letörlési eljárásnál, melynél kereskedelmi forgalomban kapható diazogyantákkal vonják be a hordozó felületét. A 86-96. példákban szereplő diazovegyületeket a következő módon állatjuk elő: 86-87. példa A kondenzációt a 44. példában leírt módon végezzük, de a kiindulási anyagok a következők: 120,0 súlyrész 86%-os foszforsav, 32.2 súlyrész 2. sz. diazovegyület, szulfát és 8,3 súlyrész l,3-dimetil-4,6-dimetilol-benzol (1. táblázat Bt -komponens, 35. sz.) A keveréket 40 C°-on 20 órán keresztül kondenzáljuk. A kondenzátumot ezután kettéosztjuk és a felét a 86. példa részére vízben feloldjuk, az oldathoz konyhasóoldatot adunk és a kondenzátumot lecsapjuk. A csapadékot vízben újra feloldjuk és újra lecsapjuk naftalin-1-szulfonsvas sója formájában. A termék súlya 11,5 súlyrész. (C 65,5%, N 8,0%, S 6,1%; az atomok aránya: 28,7 : 3 : 1.) A fenilmetil-pirazolonnal előállított színezék átlagos molekulasúlya 1256. A nyers kondenzátum másik felét, a 87. példa részére, vízben feloldjuk és hexafluorfoszforsavat adunk hozzá. A kondenzátum hexafluorfoszfát-sója formájában leválik. A termék súlya 21,2 súlyrész. (C 45,4%, N 9,2%; az atomok aránya: 17,2 : 3.) A csapadékban kismennyiségű nem kondenzált diazovegyület is van. 88-89. példák Az eljárás megegyezik a 86-87. példánál leírtakkal, azonban a következő kiinduló anyagokat használjuk: 120,0 súlyrész 86%-os foszforsav, 32.3 súlyrész 2.sz. diazo-vegyület (1. táblázat) és 11,1 súlyrész 4-6-diizopropil-l,3-dimetilol-benzol (1. táblázat, B! -komponens, 36. sz.). 41
