167913. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus többfokozatú kapcsoló berendezés kapcsolótárcsával

167913 3 4 valamint négy kapcsolótárcsa van. Ennek a kapcsolóberendezésnek azonban költséges az előállítása, a szerelése és gazdaságtalan a helykihasználása is. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés segítségével azt a feladatot kell megoldanunk, 5 hogy a bevezetőben röviden említett fajtájú olyan kapcsoló hajtóművet konstruáljunk, amelyben egy kapcsolótárcsa van, amelynek tengelye majdnem, • vagy pontosan függőleges a működtető emeltyű lengési síkjára, nincs korlátozva a kapcsológörbék forrná- 10 jának kialakítási lehetősége, és a működtető emeltyűk az előválasztó kapcsoló működésének analógiájára mindig, — tehát anélkül, hogy a közbülső kapcsolóállásokon keresztül kellene mennie - a végleges kapcsolási helyzetet foglalja el. 15 A találmány szerinti megoldásnak megfelelően ezt a feladatot úgy hajtottuk végre, hogy a kapcsolótárcsán kapcsolócsapokat, a működtető emeltyűkön pedig központosító kúpokat - vagy megfordítva -alakítottunk ki, és hogy a kapcsolótárcsa a kapcsoló- 20 csapoknak betolt helyzetéből a csapok kihúzott helyzetébe axiális irányban eltolhatóan van elrendezve, úgyhogy a kapcsolótárcsa benyomásakor minden egyes kapcsolóállásban az egyes működtető emeltyűhöz rendelt kapcsolócsap és a központosító kúp 25 központos helyzetet foglalnak el, és a működtető emeltyűhöz rendelt központosító mozgás ugyanakkor a kapcsolómozgás is. A helyes kapcsolási helyzet kiválasztása végett a kapcsolótárcsát axiális irányú eltolás révén a 30 működtető emeltyűktől szétkapcsoljuk, eközben a kapcsolócsapokat a központosító kúpokból kihúzzuk. A kapcsolótárcsa benyomása esetén mindig az adott működtető emeltyűhöz rendelt kapcsolócsapokból alkotott pár találkozik a kapcsolókúppal. Ha a kap- 35 csolócsap a hozzá tartozó kapcsolókúppafmár központosított helyzetben van, akkor ez abban a helyzetben marad, ami annyit jelent, hogy a megfelelő kapcsoló fogaskerék az ezen kapcsolási fokozatnak megfelelő helyzetet már elfoglalta. Ha azonban a 40 kapcsolócsap és a központosító kúp egymáshoz képest oldalsó irányban tolódnak el, akkor az előbbit az utóbbi befogja és központosítja. Ez a központosító mozgás mindig ahhoz a részhez van hozzárendelve, amely a működtető emeltyűvel van összekapcsolva. 45 A működtető emeltyűk kilengési síkja nagyjából párhuzamos a kapcsolótárcsa síkjával, úgyhogy a szerkezet elrendezése a kapcsolótárcsa tengelyének irányában nézve viszonylag rövid. A működtető emeltyűket nem kell ebben az esetben kapcsológörbék 50 mentén vezetni, sőt helyzetüket mindenkor csak a kapcsoláskor a kapcsolócsap által elfoglalt relatív helyzet határozza meg. A kapcsológörbéket a technika állásának megfelelően egyes kapcsolópontokkal lehet helyettesíteni, úgyhogy a kapcsológörbék ke- 55 reszteződésének problémája fel sem merülhet. A kapcsolótárcsának továbbkapcsolása esetén — ami több kapcsolási fokozaton át történik — a szétkapcsolt működtető emeltyűk már nem haladnak vele együtt tovább, hanem a szándékozott kapcsolási1

60 állástól való eltérítésnél a legrövidebb úton térnek ki. Az ismert előválasztásos kapcsolóberendezésekkel szemben itt még az az előny is mutatkozik, hogy több, például kettő működtető emeltyűhöz csak egy kapcsolótárcsa szükséges, mely az egykarú működtető 65 emeltyűt mindkét lehetséges, kilengési irányba be tudja állítani. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően adva van az a lehetőség is, hogy több kapcsolócsap mindenkor egy központosító kúppal, vagy több központosító kúp egy kapcsolócsappal kapcsolódjék. Elképzelhető azonban olyan kombináció is, melyben a két szerkezeti megoldás kevert kivitelű, ami annyit jelent, hogy több kapcsolócsap kapcsolódik több központosító kúppal. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő kapcsolóberendezés révén azt is meg lehet valósítani, hogy a kapcsolócsapokat a kapcsolótárcsán és a központosító kúpot a működtető emeltyűkön alakítsuk ki, — vagy megfordítva. Kikötés csupán annyi, hogy a relatív, központosító mozgás mindig ahhoz a szerkezeti részhez kötődik, amely a működtető emeltyűn van elrendezve. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően kivitelezett berendezés további jellemzője az, hogy a kapcsolótárcsa kézzel működtetett választótárcsával van összekapcsolva, mely utóbbi a kapcsolótárcsa forgó-, valamint ki- és befelé haladó mozgását szolgálja, továbbá, hogy rugóerő ellenében axiálisan eltolhatóan van felszerelve. Ennek a szerkezeti elrendezésnek következtében a kapcsolást egészen egyszerű módon, egy kézzel is végre lehet hajtani. A választótárcsát, amely önmagában ismert módon a kapcsolófokozatokat feltüntető jelzésekkel lehet ellátva, a rugóerő ellenében ki lehet húzni, majd az új kapcsolási helyzet kiválasztása után - miközben nem kell semmilyen kapcsolóerőt legyőzni — a választótárcsát a rugó segítségével ismét vissza lehet nyomni. Rendkívül előnyös ennél a megoldásnál az, hogy a kapcsolás végrehajtásához a kapcsoláshoz szükséges erőhatást egyetlen, nyomást előidéző mozdulattal elő lehet idézni. További egyszerűsítésként értékelhető az, ha a találmány szerinti megoldásnak megfelelően a kapcsolótárcsát, illetve a vele összekötött választótárcsát adott esetben például egy emeltyűs rendszer segítségével, valamint egy szabadonfutó zárja révén legalább az egyik fogaskerékkel úgy kapcsoljuk össze, hogy ez utóbbi a benyomáshoz szükséges mozgatása alkalmával forgásba jön. Ezáltal pedig azt érjük el, hogy két fogaskerék betolásakor a fogaskerék foga nem ütközik neki másik fognak, tehát a kapcsoláshoz szükséges mozgás simán lezajlik és fennakadás nem következik be. A fogaskerekeket a legkedvezőbben akkor lehet meghajtani, ha tömegük a tengelyhez viszonyítva kicsi és lehetőleg több más fogaskerékkel is kapcsolódnak. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően több kiviteli példát a leíráshoz mellékelt rajzokból és az.alábbi leírásból lehet még kiolvasni és a találmányt részletesebben megismerni. A rajzokon az 1. ábra hosszmetszetben ábrázolja a találmány szerinti kapcsolóberendezést. A rajzon látható, hogy a kapcsolótárcsán elrendezett kapcsolócsapok mindig a működtető emeltyűkön levő központosító kúpokkal kapcsolódnak. A 2. ábra az 1. ábra szerinti kapcsolóberendezésen látható II—II metszővonal szerinti metszetrajzot mutatja be, a