167908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tisztított élesztő biomassza előállítására

3 W9Q§ 4 E kombináció alkalmazása esetén szeparáláskor a fázisok elválaszthatóságának javulása emelt hőmér­sékleten, főleg 40 és 60 °C közötti hőmérsékleten kö­vetkezik be. Nemionos és anionos tenzid kombiná­ciójaként etoxilezett, szulfatált zsíralkohollal kom­binált polifenol-etilénoxidot használnak, szintén emelt hőmérséklet mellett. Szobahőmérsékleten vég­zett szeparálás esetén anionaktív és kationaktív ten­zid kombinációját alkalmazzák, mégpedig lauril­amidoetíl-piridinium-hidrokloriddal, illetve valamely kvaterner zsíramin metoszulfátjával kombinált al­kilmonoszulfátot. Mindegyik esetben a beadagolt tenzidek mennyisége a szétválasztandó emulzióra vo­natkoztatva nem haladja meg a 0,15 súly%-ot, elő­nyösen 0,1 súly% alatt marad. Az ismert mikroorganizmusok tenyésztésére irá­nyuló eljárások hátránya, hogy a mikroorganizmu­sok az alkalmazott tenzidek kémiai szerkezetét töb­bé-kevésbé megváltoztatják, illetve a tenzideket tel­jesen lebontják, úgyhogy azok a felületaktív tulaj­donságaikat elveszítik. így az eljárás még a folyamat vizes fázisának teljes mennyiségében a fermentáció­hoz való visszavezetése esetén sem gazdaságos, az elhasznált tenzidek folyamatos pótlásának szüksé­gessége miatt. Mivel az aerob fermentációhoz a fermentációs kö­zegben élénk gázmozgás szükséges, az alkalma?ott tenzidek hatására nehezen bontható iszapok kelet­keznek, így a már említett, sejtekből, olajcseppek­ből, gázbuborékokból és vizes tápoldatból álló cso­móknak az eljárás szempontjából nem kívánatos flotációja jön létre. Az iszapban levő mikroorganiz­musok már nem jutnak elegendő mennyiségű oxi­génhez, táp- és nyomsókhoz, így az eljárás tér—idő­hozama csökken. A fermentációhoz alkalmazott tenzidek hatására stabil olaj—víz-típusú emulziók képződnek. Ezen emulziók megbontása nehézségeket okoz a szepará­lásnál, járulékos műszaki berendezések, költségek nélkül nem is lehetséges megbontásuk. A tenzid kon­centrációjától és fajtájától függően az olajcseppeket stabilizáló tenzid-határréteg a szénhidrogének át­menetét a mikroorganizmusokhoz és ezzel azoknak a szükséges paraffin-szénhidrogénekkel való ellátá­sát meggátolja. Emiatt a zavaró hatás miatt a ten­zideknek a mikroorganizmusokra gyakorolt serken­tő hatása nem teljesen érvényesül. Az alkalmazott mikroorganizmus-tenyészettől füg­gően a használt tenzidek közül némelyik a sejt­membránok szerkezetére és áteresztő képességére módosító hatást gyakorol. Ismert, hqgy az áteresz­tő képesség megváltoztatása a sejt belsejében levő anyagok kinyerésére ugyan hasznosítható, nagyér­tékű sejtprotein előállítása esetén azonban nemkí­vánatos, mert az előállítóit biomassza minőségét rontja. Az emulzió szeparátor segítségével a két nemio­nos tenzidből álló tenzidkombináció hozzáadásával végzett szétválasztása esetében emelt hőmérsékle­ten, előnyösen 40 és 60 °G közötti hőmérsékleten kell szeparálni, mert az alkalmazott tenzidkombiná­ció szobahőmérsékleten nem segíti elő a szétválasz­tást. Mivel ezen eljárás során az említett csomók kiúszásának, flotációjának kihasználásával az elhasz­nált vizes tápközeg legnagyobb részét a tulajdon­képpeni szeparálás előtt választják el, a feldolgo­zandó termékben a fel nem használt szénhidrogének részaránya lényegesen nagyobb. Az emelt hőmérsék­let, a magas olaj-részarány és az anaerob állapot a 5 szeparálási művelet alatt olyan feltételeket teremt, amelyek között a sejtek még felvesznek szénhidro­gént, de azt mikrobiálisan konvertálni már nem tud­ják. A mikroorganizmusok sejtjeiben tárolt szénhid­rogént egy további utólagos művelettel, például ext-10 rahálással el kell távolítani a biomasszából. A szepa­rálás közben alkalmazott hőmérsékleten a biomassza részbeni denaturálódása és ezzel értékének csökke­nése következik be. A szükséges intenzív oldósze­res extrahálás további veszteségeket okoz értékes 15 sejtanyagból. Hátrányos az is, hogy a fel nem használt elvá­lasztandó szénhidrogének — mivel emelt hőmérsék­leten szoros érintkezésben vannak a mikroorganiz­mus-sejtekkel — mindenféle olajban oldódó sejt-20 anyagok, így trigliceridek, sztearinek stb. felvétele útján szennyeződnek. Az adagolt nemionos tenzi­dek szintén szennyezik a szénhidrogén-frakciót, mi­vel a termék melegítése és az egyidejű részbeni víz­elvonás miatt a, nemionos tenzidek az olajos fázisban 25 feldúsulnak. Ezek miatt a szennyeződések miatt a nem konvertált szénhidrogénekben víz—olaj-emul­ziók képződnek, amelyek az ilyen szénhidrogén­frakció felhasználási értékét kétessé teszik. A leírt szeparálási eljárás során adagolt tenzidek 30 teljes mennyisége részint a biomasszában, részint a nem konvertált szénhidrogénekben marad. A tenzi­dek tehát nem nyerhetők vissza, hanem folyamato­san friss tenzideket kell adagolni, ami költségessé teszi az eljárást. A termék előállítására felhasznált 35 hőenergiából az elégtelen hőátadási tényezők és a viszonylag csekély hőmérsékletkülönbség miatt csak kevés nyerhető vissza, úgyhogy számottevő energia­költségek terhelik az eljárást. Ha a szeparátorokkal történő emulziószétválasz-40 tás a másodikként említett tenzidkombináció, azaz a polifenol-etilén-addukt mint neroionos tenzid és etoxilezett szulfatilezett zsíralkohol mint anipnajdtív tenzid hozzáadásával végzik, a szükséges, legalább 46 'Cros hőmérséklet miatt ugyanazok a hátrányok 45 lépnek fel, mint két nemionos tenzid adagolása ese­tében. Az etoxilezett szulfatilezett zsíralkoholok erős habképzők, és a tenyésztett mikroorganizmusok csak részben tudják lebontani őket. Ha tehát a sze­parálás során elválasztott vizes fázist visszavezetik 50 a fermentorba, a habképződés és hidrodinamikai instabilitás okozta problémák a tér—idő-hozam csökkenését eredményezik. Emellett a szeparált vi­zes fázisban levő tenzidek — fermentációhoz való visszavezetésük esetén — a frissen hozzáadott ten-55 zidek serkentő hatását ronthatják. Ha a felsorolt okok miatt a vizes fázist nem vezetik vissza a fer­mentációhoz, akkor az eljárás a magas vízköltségek, illetve szennyvíztisztítási költségek miatt gazdaság­talanná válik. 60 Ha egy anionaktív és egy kationaktív tenzidből álló kombinációt alkalmaznak az emulzió szeparátor­ral végzett elválasztása során, a fázis-elválasztás szobahőmérsékleten végezhető el. A szeparálásnál elválasztott, tenzidtartalmú vizes fázist azonban nem 65 lehet visszavezetni a fermentációhoz, mert a kation-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom