167907. lajstromszámú szabadalom • Szorpciós hordozóanyag különösen biológiailag aktív vegyületekhez és eljárás előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI Mm KI 1 §C mk «I SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. III. 6. Módosítás napja: 1975. III. 12. Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1977. IV. 30. (OA—363) 167907 Nemzetközi osztályozás: B 01 j 2/9 Feltalálók: Csatár Kálmán oki. bányamérnök, 45% Soha István oki. vegyészmérnök, 55% Budapest Tulajdonos: Országos Érc- és nyák, Budapest. Ásványba-Szorpciós hordozóanyag, különösen biológiailag aktív vegyületekhez és eljárás előállítására A találmány biológiailag aktív vegyületekhez hasznosítható szorpciós hordozóanyagra vonatkozik. A találmány tárgya továbbá eljárás e szorpciós hordozóanyag előállítására. Ismeretes, hogy a biológiailag aktív vegyülete- 5 ket felhasználásuk előtt legtöbbször valamilyen célszerűen megválasztott, kémiailag közömbös hordozóanyaggal formulázzák. E formulázás eredményeképpen a gyakran nagyon erősen mérgező hatású, egyes esetekben gyúlékony és legtöbbször bomlé- 10 kony biológiailag aktív vegyületek (továbbiakban: hatóanyagok) biztonságosan kezelhetők, tárolhatók és alkalmasak bármely kihordási technológiával, így például bármely gépi kiszórási vagy talajba keverési módszerrel való felhasználásra. A hatóanyag 15 a talajban vagy a növényzet biológiai környezetében a hordozóanyagból felszabadul és sajátos kémiai tulajdonságainak megfelelően kifejti hatását. Ismeretes továbbá, hogy a hatóanyagok formula- 20 zásához hordozóanyagként szilárd vagy folyékony konzisztenciájú, mesterséges vagy természetes eredetű, szerves vagy szervetlen anyagok egyaránt hasznosíthatók. A szilárd, természetes eredetű szervetlen anyagok közül általában célszerűen az ásva- 25 nvi eredetű anyagokat, például a bentonitot, fullerföldet, szépiolitot, attapulgitot, kaolint, illitet, esetleg halloizites anyagokat, különböző agyagféleségeket, krétákat és egyéb biogén mészkőféleségeket, horzsaanyagokat, duzzasztott állapotú vermikulitot 30 és perlitet, továbbá különösen előnyösen a kovaföldeket használják hordozóanyagként. A hatóanyagok felvételére alkalmas üregtérrel rendelkező hordozóanyagokat „szorpciós" hordozóanyagoknak nevezik. Ilyen az ásványi eredetű hordozóanyagok legnagyobb része, de ezek közül is minden tekintetben legalkalmasabb a legnagyobb pólustérrel és szorpciós kapacitással rendelkező kovaföldek, vagy más néven diatómaföldek. A mai ismeretek szerint az előzőekben felsorolt anyagokon kívül porózus ásványi anyagoknak kell tekinteni még például a hólyagos bazaltot és más hasonló likacsos-hólyagos vulkáni kőzetféléket, a vulkáni tufákat és sokfajta homokkőféleséget. Szorpciós hordozóanyagok előállítására többféle módszer ismert. Ezek közül az ismert módszerek közül legegyszerűbbnek tekinthető a bányanyers kőzet előaprítása, szükség szerinti szárítása, majd őrléssel szemcsézése és az őrlemény osztályozása. így dolgozzák fel például az úgynevezett állékony (őrölhető, szemcsézhető) kőzetféleségeket, így például a horzsakövet, krétát és egyéb mészféleségeket, tufákat, lávakőzeteket, perlitet és a vermikulitot. A hordozóanyagnak ez az előállítási módja azonban rendkívül energiaigényes, a környezetre és a munkaerő egészségére (porképződés) ártalmas, továbbá tekintélyes, azaz mintegy 15—35%-os anyagveszteséggel jár. E módszer további hátránya, hogy az így előállítható hordozóanyag-szemcsék morfológiai sajátosságai — sarkos, esetleg szilánkos alak és ér-167907 1