167875. lajstromszámú szabadalom • Herbicid hatású, tiadiazolil-karbamidot tartalmazó készítmények és eljárás azok hatóanyagának előállítására

3 167875 4 ca, földimogyoró, szójabab, borsó és más főzelékfélék, továbbá gabonafélékre ugyanúgy, mint a fákra, díszcserjékre és ültetvény-kultúrákra nézve. A hatóanyagok alkalmazása történhet önmagukban vagy több hatóanyag keverékének formájában. Ennek következtében más növényvédő- vagy kártevőirtószerek, mint például fungicidek, nematicidek vagy más szerek adagolhatok a hatóanyaghoz a kívánt cél elérésétől függően. Egy trágyázószer hozzáadása például ugyanúgy lehetséges. Amennyiben a hatásspektrum kiszélesítése vagy egy parlag növényzetének megszüntetése a kívánt cél, más herbicidet is adagolhatunk a hatóanyagokhoz. Például a következő csoportokba tartozó herbicid hatású, keverésre alkalmas hatóanyagpartnerok jöhetnek számításba: triazinok, aminotriazolok, anilidek, diazinok, uracilok, alifás karbonsavak és halogén-karbonsavak, halogénezett benzoesavak és fenilecetsavak, ariloxikarbonsavak, hidrazidok, amidok, nitrilek, a fenti karbonsavak észterei, karbamidsavak és tiokarbamidsavak észterei, karbamid, 2,3,6-triklórbenzil-oxipropanol és rodántartalmú szerek stb. További adalékanyagokon például nem-fitoxikus adalékanyagok is érthetők, amelyek a herbicideknél szinenergetikus hatásnövekedést eredményeznek, mint például nedvesítőszerek, emulgeálószerek, oldószerek és olajos adalékanyagok. A hatóanyagokat célszerűen a következő formákban alkalmazzuk: porok, porlasztószerek, granulátumok, oldatok, emulziók vagy szuszpenziók alakjában, folyékony és/vagy szilárd vivőanyagok, illetve hígítószerek és adott esetben nedvesítést, tapadást, emulgálódást és/vagy diszpergálódást elősegítő anyagok hozzáadásával egyidejűleg. Alkalmas folyékony vivőanyagok, például a víz, alifás és aromás szénhidrogének, mint amilyen a benzol, toluol, xilol, ciklohexanon, izoforon, továbbá ásványolajfrakciók. Szilárd vivőanyagként a következőket alkalmazhatjuk: ásványi földek, mint például tonzil, szilikagél, talkum, kaolin, agyag, mészkő, kovasavak és növényi termékek, pl. isztfélék. Felületaktív anyagként például kalciumligninszulfonátot, polioxietilén-oktil-fenolétert, naftalinszulfonsavakat, fenolszulfonsavakat, formaldehid-kondenzát uniókat, zsíralkoholszulfátokat és zsírsavak alkáli- és földalkáli sóit alkalmazhatjuk. A hatóanyag, illetve a hatóanyagok részarányát a szerben széles határok között változtathatjuk. Például a szer tartalmazhat körülbelül 20—80 súlyszázalék hatóanyagot, körülbelül 80—20 súlyszázalék folyékony vagy szilárd vivőanyagot, valamint adott esetben 20 súlyszázaléknál kevesebb felületaktív anyagot. Az (I) általános képletű új vegyületeket a találmány szerint például (II) általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő valamilyen oxidálószerrel történő reakció útján. Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, mely képletben n jelentése 1, oxidálószerként előnyösen valamilyen szerves hidroperoxidot, mint például terc-butilhidroperoxidot vagy persavakat, mint például m-klór-perbenzoesavat vagy N-halogénsavamidokat, mint például N-brómszukcinimidet vagy szervetlet vegyületeket, mint például hidrogénperoxidot, nátrium-m-perjodátot alkalmazhatunk. Egy mól tio-vegyületre előnyösen 2 oxidációs egyenértéknyi mennyiségű oxidálószert vagy egy kis felesleget alkalmazunk 0—60 ° 5 hőmérsékleten. Az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, amely képletben n jelentése 2, a fent említett oxidálószereken kívül további szervetlen oxidálószereket, mint amilyen a klór vagy a káliumpermanganát, 10 krómsav, vagy sói vagy a salétromsav, alkalmazhatunk 0—120 °C hőmérséklettartományban. 1 mól tio-vegyületre 4 oxidációs egyenértéknyi menynyiségű vagy kívánt esetben, feleslegben levő mennyiségű oxidálószert alkalmazunk, azaz legalább dupla 15 akkora mennyiséget, mint az olyan (I) általános képletű vegyületek előállításánál, mely képletben n jelentése 1, már fent leírtunk. Reakcióközegként célszerűen szerves oldószereket, mint amilyenek a karbonsavak, például az ecetsav, az 20 éterek, például a dioxán, a ketonok, például az aceton, a savamidok, például a dimetilformamid, a nitrilek, például az acetonitril vagy másokat alkalmazhatunk önmagukban vagy vízzel elegyítve. A fenti eljárásnál használt kiinduló anyagok önma-25 gukban ismertek, vagy önmagukban ismert módon előállíthatók. A következő példák közelebbről világítják meg a találmány szerinti eljárást. 30 l,l,3-Trimetil-3-(5-butilszulfinil-l,3,4-tiadiazol-2-il)karbamid 300 g l,l,3-trimetil-3-(5-butiltio-l,3,4-tiadiazol-2-il)-kar-35 bamid 1,9 1 jégecettel készített oldatához szobahőmérsékleten keverés közben 136 g perhidrolt csepegtetünk. Eközben az elegy hőmérséklete 28 °C-ra emelkedik. Öt napos állás után a perhidrolfelesleget barnakővel megbontjuk, a jégecetet vákuumban teljesen ledesztilláljuk, 40 a maradékot metilénkloridban felvesszük, kétszer aktívszénnel kezeljük, az oldószert ledesztilláljuk és a visszamaradó olajat finom vákuumban szárítjuk. Kitermelés: 305,5 g (az elméleti 96%-a) ng> = 1,5617 45 l,l,3-Timetil-3-(5-butilszulfonil-l,3,4-tiadiazol-2-il)-karbamid 50 41,1 g l,l,3-trimetil-3-(5-butiltio-l,3,4-tiadizoI-2-il)-karbamidot 150 ml jégecet és 50 ml víz elegyében feloldunk. Az oldathoz 70—80 °C-on, 33,6 g finomra porított káliumpermanganátot adunk, ezután még 1 órán át tovább kevertetjük az elegyet, végül a 0 °C-ra lehűtött 55 elegyhez a kivált barnakő redukálása céljából cseppenként 30 g nátriummetabiszulfitnak "50 ml vízzel készített oldatát adagoljuk. A kivált olajat metilénkloridban felvesszük, a metilénkloridos oldatot többször kirázzuk szóda-oldattal és vízzel, a szerves réteget magnézium-60 szulfáttal szárítjuk, aktívszénnel kezeljük és vákuumban betöményítjük. A bepárlási maradékot izopropiléterből átkristályosítjuk. Op.: 49 °C. Kitermelés: 16,2 g (az elméleti 35%-a) A fent leírt eljárás szerint az alábbi táblázatban kö-65 zölt találmány szerinti vegyületek állíthatók elő: 2