167857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklohexenon-származékok előállítására

5 167857 6 kloridjának alakjában visszük a reakcióelegybe, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a szabad bázist vagy a szabad bázis és sósav keverékét visszük a reakcióba. Az utóbbi esetben a sósav mennyisége mintegy 20—40 súly%. A B-i reakciólépést előnyösen oldószerben, szobahőmérsékleten hajtjuk végre, és a reakciót 0,5—100 órán át folytatjuk. Oldószerként bármely, a reakciót nem károsító vegyületet használhatunk. A reakciót előnyösen az A lépéssel azonos oldószerben hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete és időtartama nem döntő jelentőségű, ezért a reakciót szükség esetén szobahőmérsékletnél magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten és a megadottnál hosszabb idő alatt is végezhetjük. A reakció a I általános képletű vegyület, valamint az V általános képletű vegyület és formaldehid egyszerű öszszekeverése után is simán végbemegy, célszerűen azonban az A lépésnél említett kondenzálószerekkel gyorsíthatjuk a reakciót. A B-ii lépésben 1 mól II általános képletű vegyületet egy vagy több mól VI általános képletű vegyülettel reagáltatunk. A mólaránynak felső korlátja gyakorlatilag nincs, célszerűen azonban 1—2 mól VI általános képletű vegyületet használunk 1 mól II általános képletű vegyülethez. A B-ii lépés reakcióját előnyösen oldószerben, szobahőmérsékleten hajtjuk végre 0,5—50 óra alatt. Oldószerként bármely, a reakciót károsan nem befolyásoló vegyületet használhatunk, célszerűen valamely az A reakciólépésnél ismertetett oldószert. A reakció ideje és hőmérséklete nem döntő jelentőségű, ezért a reakciót szobahőmérsékletnél magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten, és az említettnél hosszabb idő alatt is végezhetjük. A reakciót az A lépésnél említett kondenzálószerekkel meggyorsíthatjuk. Az így előállított I általános képletű vegyületet önmagában ismert módszerekkel, pl. extrakcióval, desztillációval, átkristályosítással vagy kromatográfiás úton különíthetjük el és tisztíthatjuk. Ha a II vagy I általános képletű vegyületeket szabad bázis alakjában különítjük el, akkor a szabad bázisokat önmagukban ismert módszerekkel savaddíciós sóvá alakíthatjuk. Sóképző savkomponensként valamely szervetlen savat, pl. sósavat, kénsavat, salétromsavat, foszforsavat, szénsavat vagy hidrogénbromidot, vagy valamely szerves savat, pl. ecetsavat, oxálsavat, borostyánkősavat, maleinsavat, fumársavat, almasavat, borkősavat, maionsavat vagy citromsavat használhatunk. Célszerűen úgy járhatunk el, hogy a szabad bázist egy az A vagy B lépéssel kapcsolatban említett oldószerben reagáltatjuk a savval. Szükség esetén a savadddíciós sókat a megfelelő szabad bázissá alakíthatjuk önmagukban ismert módszerek alkalmazásával, így pl. a sót egy megfelelő bázissal, pl. nátriumhidroxiddal vagy nátriumkarbonáttal hidrolizáljuk. A találmány szerinti eljárással előállítható I általános képletű vegyületek és sóik az emlősökre fájdalomcsillapító, szedatív trankvilláns, lázcsillapító, antikonvulzív és köhögéscsillapító hatást fejtenek ki, azon felül csökkentik a vércukorszintet, ezért ezek a vegyületek hatóanyagként használhatók a felsorolt hatású gyógyászati készítményekben. Emellett a II általános képletű vegyületek nemcsak az I általános képletű vegyületek szintézisének közbenső termékeként használhatók, hanem gyógyászati készítmények, így fájdalomcsillapító és szedatív hatású készítmények hatóanyagaként is. Az I általános képletű vegyületeket és sóikat a 5 szokásos módon, önmagukban ismert vivőanyagokkal és adjuvánsokkal alakítjuk gyógyászati kompozíciókká, melyeket azután orális vagy parenterális úton juttathatunk a szervezetbe. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel porokat, 10 granulátumokat, tablettákat, kapszulákat, oldatokat, kúpokat vagy injekciókat készítünk. Az I általános képletű vegyületek napi dózisát a vegyület típusa, a betegség és a tünetek szabják meg. A napi dózis 1 és 1000 mg között változik. 15 Orális alkalmazása esetén 10—1000 mg, parenterális úton való beadás esetén 1—300 mg a felnőtt ember napi dózisa. A kiindulási vegyületként használt III általános képletű vegyületeket az e vegyületcsoportba tar-20 tozó dimedon (5,5-dimetil-dihidrorezorcin) ismert előállítási módszerével állíthatjuk elő. Hasonlóképpen a IV és V általános képletű reagensek előállításához is használhatjuk az e vegyületcsoportba eső ismert vegyületek előállítási módszereit. A VI álta-25 lános képletű aminometanolokat pl. E. R, Alexander és mt. módszerével [J. Am. Chem. Soc. 72, 4014 (1949)] állíthatjuk elő. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. A pél-30 dákban a „rész" szóval súlyrészeket jelölünk, ha csak kifejezetten mást nem említünk. A „rész" és „térfogat" közötti arány pedig gramm/milliliter arányt jelent. Az I és II általános képletű vegyületek alábbi 35 példákban megadott átkristályosítását megfelelő szerves oldószerekkel végezhetjük. Oldószerként ketonokat, pl. acetont, metil-izopropil-ketont, metil-etilketont, alkoholokat, pl. etanolt, metanolt, izopropanolt, propanolt vagy butanolt, étereket, pl. izo-40 propilétert, tetrahidrofuránt, dioxánt, metilétert vagy etilétert, szénhidrogéneket, pl. benzolt, xilolt vagy toluolt, észtereket, pl. etilacetátot vagy metilacetátot vagy ezek keverékeit használhatjuk. A reakciólépés 1. példa 50 a) 12,75 rész 2-klór-anilint és 14 rész dimedont 40 térfogatrész etanolban oldunk melegítés közben, azután 3 csepp jégecetet adunk az oldathoz. A reakcióelegyet vízfürdőn melegítjük visszafolyató hűtő alatt két órán át, azután ledesztilláljuk az etanolt. 55 A maradékot lehűtjük. Sárga kristályok válnak ki, amelyeket szűréssel elkülönítünk, izopropiléterrel mossuk és acetonból átkristályosítjuk. 9,32 rész (37,4%) 3-(2-klóranilino)-5,5-dimetil-2-ciklohexen-l-ont kapunk színtelen prizmás kristályok alakjá-60 ban. Olvadáspontja 150—152 C°. Elemi összetétele: C14H16NOCI számított C 67,32%, H 6,45%, N 5,60%; 65 talált C 67,13%, H 6,31%, N 5,82%. 3