167807. lajstromszámú szabadalom • Zárszerkezet, főleg vasúti járművek automatikus középütközős kapcsolószerkezeteihez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VI. 26. (MI—454) WP 20 e/148 561 sz. NDK-beli bejelentés elsőbbsége: 1970. VII. 2. Közzététel napja: 1972. V. 28. Megjelent: 1977. II. 28. 167807 Nemzetközi osztályozás: B 61 g 3/24 "•'-A ;J'i;;[

5 ^ Feltaláló: Archipow Petr Fedorowitsch mérnök, Bautzen, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: Ministerium für Verkehrswesen, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Zárszerkezet, főleg vasúti járművek automatikus középütközős kapcsolószerkezeteihez A találmány zárszerkezet, főleg vasúti járművek automatikus középütközős kapcsolószerkezeteihez, amely zárszerkezet a jármű hossztengelyének irányában a kapcsolófejbe belesüllyedő, a zárpersely alsó felületén a kapcsolófejben elgördülő kapcsolózárral, ezen kapcsolózáron elbillenő reteszelő kilinccsel, továbbá a kapcsolófejben ágyazott, a kapcsolófejhez képest azzal párhuzamosan elbillenő zártartóval, Valamint a szomszédos jármű ellenkapcsolójának működési tartományába belenyúló érzékelő idommal rendelkezik, miközben a szomszédos jármű ellenkapcsolójával összekapcsolt helyzetben a zárszerkezet a lebillenő zártartónak a reteszelő kilinccsel való együttműködése útján reteszelve van, továbbá el van látva egy kioldó tengely útján a kapcsolófejben elbillenő záremelővel, amely a szétkapcsolás érdekében először a zárszerkezetet rögzítő ütközők reteszelését szünteti meg, majd a kapcsolózárat szétkapcsolódási, illetve a szerelvényben való tolatási állásban a kapcsolófejbe bebillenti, és a kapcsolófejet az egymással alakzáróan csatlakoztatott kapcsolófejek kioldásáig ideiglenesen szétkapcsolt helyzetében rögzíti, miközben a zárszerkezet üzemi állapotát tetszőleges kialakítású mozgó mutatószerkezettel jelzi. Az automatikus középütközős kapcsolószerkezetekhez szolgáló olyan zárszerkezetek — amelyek zártartói a kapcsolási művelet során a szomszédos jármű ellenkapcsolójával való találkozáskor a kapcsolófejbe bebillennek, és ezen összekapcsolt hely-10 15 20 25 30 zetben a zárszerkezetet a kapcsolózárhoz csuklósan csatlakoztató reteszelő kilinccsel való együttműködés útján reteszelik — széles körben ismeretesek. Valamennyi ilyen ismert szerkezeti megoldás azonban azzal a hátránnyal jár, hogy — különösen hirtelen bekövetkező nagysebességű összekapcsolások esetén — a kapcsolószerkezetek találkozása során, főleg olyankor, amikor az összekapcsolás előtt a kapcsolószervek között kölcsönös magassági különbség áll fenn, a zártartó a zárszerkezet ütközése és irányba állása során föllépő dinamikus erők következtében a kapcsolófejbe túlságosan korán lebillen, és a zárszerkezetet már lezárhatja, még mielőtt egyáltalán a kapcsolószerkezetek alakzáró egymásba kapcsolódása létrejönne, illetve az összekapcsolt állapot bekövetkezett volna. Ez a hátrányos hiányosság a kapcsolások meghiúsulásához és a zárszerkezetet reteszelő alkatrészek idő előtti káros alakváltozásához, illetve azok működési zavarához vezethet. Az ismert zárszerkezetek további hibája abban mutatkozik meg, hogy pl. tolatásnál a már összekapcsolt vasúti kocsik valamely következő hozzájuk kapcsolandó kocsi nekiütközése következtében, illetve az ilyenkor föllépő dinamikus lökések hatására, a zárszerkezetet reteszelő reteszelőkilincs fölfelé kiugrik (a már összekapcsolt kocsik közöt is), és ily módon véletlen jellegű, szándékunkon kívüli szétkapcsolódások jöhetnek létre. A zártartón levő érzékelő idom kontúrjában ezért javasolták már olyan mélyedés kialakítását, amely 167807 1