167793. lajstromszámú szabadalom • Vágyánaláverőgép

7 167793 8 és 13 aláverő lemezkékkel, valamint a 16 és 17 szerszámszárakkal ellátott belső aláverő szerszámok az ágyazat nyomása ellenében a 11 és 14 külső aláverő lemezkék mozgása által létesített zárófalat alkotnak. Az oldható 47, 48 tengelykapcsolók lehetővé teszik továbbá a külső aláverő 11, 14 lemezkék helyzetének a belső aláverő 12, 13 lemezkékkel szembeni helyzet rögzítését és ezáltal a külső aláverő szerszám nyílásszélességének a különböző keresztalj távolságokhoz való igazodását. Ezek a távolságok a vasútvonal adottságaiból adódnak. Az aláverő szerszámnak az ágyazatba való behatolása, valamint az ágyazat tömörítésének lehetővé tétele érdekében, a szerszámok a találmány szerinti berendezésénél ugyanúgy, mint az ismert aláverő szerszámoknál, rázórezgéseknek vannak kitéve, amely rezgések ugyanabban a síkban következnek be, mint az aláverő szerszám előbbiekben ismertetett munkamozgása. A rázórezgéseket az 59 excentertárcsákkal ellátott tengely hozza létre, melyet egy, az ábrán fel nem tüntetett hidraulikus meghajtású motor mozgat. Az 59 excentertárcsák egyrészt egy 60 kapcsolórúd segítségével a 21 szerszámtartóval, másfelől a 61 kapcsolórúd segítségével a 22 szerszámtartóval vannak összekötve. Az 59 excentertárcsák egymással szemben oly módon vannak a tengelyre felékelve, hogy a 62 és 63 csuklók a 21 és 22 szerszámtartókra egymással ellentétes fázisú rezgő mozgásokat visznek át. A 62 csuklópont egy további 64 csuklópont segítségével és a 65 kapcsolóelem közbeiktatásával a 20 szerszámtartóval van összekötve. Az említett 62 és 64 csuklópontok egyrészt a 20 és 21 szerszámtartók rögzítési pontjaiul szolgálnak a szerszámtartók nyíló és záró mozgásának továbbvitelére, másrészt a rázórezgéseknek a 20 és 21 szerszámtartókra azonos fázisban történő továbbítására. A 22 szerszámtartó a 19 szerszámtartóval a 66 kapcsolóelem útján van összekötve, mégpedig a 66 kapcsolóelemet az előbbivel a 67 csukló, az utóbbival a 68 csukló kapcsolja. A 66 kapcsolóelem ily módon a rázórezgéseket a 22 szerszámtartóról a 19 szerszámtartóra azonos fázisban viszi át. Emellett a 68 csukló lengőkarjának rögzítési pontjául szolgál a 19 szerszámtartó nyíló és záró mozgása számára. A 4. ábra sematikusan, alaprajzban a 11—14 aláverőlemezkéknek pillanatnyi mozgásállapotát mutatja abban a meghatározott időpillanatban, amely az először ismertetett működési mód szerint egy aláverő ciklus kezdetét jelenti. Az eredményvonallal jelölt 70 egyenes a 3 sínszál hossztengelyét jelzi. A kettős vonallal jelzett 71 nyilak mutatják az aláverő lemezkék mozgásirányát, a munkavégzés alatt a rövid, egyvonalas 72 és 73 nyilak pedig az aláverő lemezkék rázó mozgásának mozgásirányát, mégpedig ugyanabban a meghatározott időpillanatban. Emellett a 72 nyíl a külső aláverő 11, 14 lemezkék mozgását, a 73 nyíl pedig a belső 12, 13 aláverő lemezkék mozgását szemlélteti. Az 5. ábra egy másik mozgásállapotot rögzít, amely egy, még az aláverő ciklus kezdetéhez tartózó időpillanatot szemléltet, ahol a rázórezgések fázisa egy fél lengésidővel a 4. ábra szerinti helyzethez képest el van tolódva. Ebből az ábrából világosan kitűnik, hogy a 11 aláverő lemez rázórezgésének pillanatnyi 72 mozgásértelme mindig ellentétes a 12 aláverő lemez 73 mozgásértelmével (ellentétes fázisú). Ebből nyilvánvaló az is, hogy a 12 és 13 aláverő lemezkék azonos értelemben, tehát megegyező fázisban lengenek. Ez a szerkezeti megoldás azzal az előnnyel jár, hogy a belső, nyíló 16, 17 aláverő szerszámok 12 és 13 aláverő lemezkéi egymáshoz igen közel is elhelyezhetők, vagyis az aláverő ciklus kezdetén az egymással történő érintkezésig nem áll fenn annak veszélye, hogy a 16, 17 aláverő szerszám aláverő lemezkéi, illetve szerszámszárai egymáshoz verődjenek. Az ilyen ütések ugyanis magának a szerszámnak, vagy a hozzátartozó meghajtó mechanizmusnak törését idézhetik elő, illetve az aláverő lemezkék közé az aláverő szerszámnak az ágyazatba történő besüUyesztésekor beszorult zúzott kő darabjait szétmorzsolhatják. Így az aláverő szerszámnak a középhelyzetből való oldalirányú eltolása nem szükséges. Az aláverő szerszám munkaútja tehát a két keresztalj közötti távolság közepétől indul ki. A hagyományos aláverőgépeknél, amelyek a rázás és tömörítés elve alapján működnek, az aláverő szerszám munkaútja szintén a keresztaljak közötti szakasz közepétől indul ki. Az aláverő munka minősége a találmány szerinti megoldásnak megfelelő aláverő géppel éppen olyan jó, mint az ismert berendezésekkel végzett munka, ugyanakkor azonban a találmány szerinti megoldásnak megfelelő szerkezet teljesítménye azokhoz képest közel kétszeres. A nyíló 16 és 17 aláverő szerszámok szoros közelsége következtében az ágyazat benyomódásának veszélye a szerszám behatolásakor, és ezáltal az a veszély, hogy az aláverő szerszám kihúzásakor az ágyazatban lyuk marad, teljes mértékben elkerülhető. A találmány szerinti berendezés fontossága és előnyei különösen akkor válnak szembeszökővé, ha figyelembevesszük a vasutak fejlődését, aminek során mind nagyobb tengelynyomásokkal és a sínhez kötött járművek növekvő sebességével kell számot vetni. Ennek következtében a keresztaljakat sűríteni, illetve az aljközök méretét csökkenteni kell. Ä vasúti vágányok karbantartása ezenkívül kisebb időráfordítással és nagyobb hatékonysággal kell történjék. Ezt a követelményt hivatott a javasolt berendezés megvalósítani. Szabadalmi igénypontok 1. Vágányaláverő gép, amelynek több aláverő szerszámból álló szerszámegysége van, amelyek egyidejűleg három keresztalj közötti távolságnak megfelelő útszakaszon történő aláverést és ezál-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4