167789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzofurán-származékok előállítására

17 167789 18 tettek elegyei alkalmazhatók. A reakciót akár vízmentes oldószerekben, akár víz jelenlétében is lefolytathatjuk. Egyes esetekben előnyös víznek a hozzáadása, a kata­lizátor oldatba vitele céljából. Ha vízmentes körülmé­nyek között dolgozunk, akkor a reakció folyamán kép­ződő vizet valamely erre alkalmas adalék, például mo­lekula-szűrő (mint felületaktív alumínium-szilikátok) segítségével megköthetjük, vagy például toluolnak oldó­szerként való alkalmazása esetén vízleválasztó alkal­mazásával eltávolíthatjuk. Előnyösen — 10 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk, különösen előnyös a reakciót az alkalmazott oldószer forráspontjának meg­felelő hőmérsékleten lefolytatni. A kívánt aldehid mel­lett az átrendeződési reakció melléktermékeként a meg­felelő izomer keton is képződhet; az aldehid elválasz­tása ilyen esetekben is könnyen megoldható, például a biszulfit-vegyületen keresztül. A (Ili) általános képletnek megfelelő, de X 1 helyén halogénatomot tartalmazó vegyületek dehidrohalogéne­zés útján alakíthatók át a megfelelő (I) általános kép­letű vegyületekké. Halogénhidrogénsav lehasítására al­kalmas szerekként szerves vagy szervetlen bázisok, és­pedig az ilyen célokra általában alkalmazott bázisok, mint trietil-amin, tributil-amin, piridin, lutidin, kino­lin, N-metil-piperidin, terc-butil-amin, kollidin, 1,5--diaza-biciklo[3,4,0]nonén-(5), dimetil-anilin, tetraetil­-ammónium-klorid, l,4-diaza-biciklo[2,2,2]oktán, di­metil-formamid, kálium-terc-butilát dimetil-szulfoxid­ban, nátrium-hidrogén-karbonát, lítium-karbonát, lí­tium-klorid, magnézium-bromid, nátrium-jodid, kálium­-hidroxid, nátrium-hidroxid, nátrium-amid, ezüst-oxid, nátrium-acetát, nátrium-etoxid vagy alumínium-oxid al­kalmazhatók. Oldószerként vagy az említett illékony bá­zisok feleslegét, vagy pedig az irodalomban dehidrohalo­génezési reakciók esetében említett oldószerek valamelyi­két alkalmazzuk; ilyen oldószerek például a dimetil-szul­foxid, aceton, éterek, mint dietil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán, acetonitril, alkoholok, mint metanol, etanol vagy terc-butanol, víz vagy az említett oldószerek elegyei. így például 2-(2-dibenzo-furil)-2-klór-izopropanolból piridinnel vagy l,5-diaza-biciklo[3,4,0]nonén-(5)-tel való melegítés útján, vagy pedig 2-(2-dibenzo-furil)-2-bróm­-1-propanolból dimetil-anilinnel való reagáltatás útján 2-(2-dibenzo-furil)-propanált kapunk. Melléktermék­ként részben a megfelelő epoxidok is képződnek; eze­ket savakkal a fentebb leírt módon való kezelés útján alakíthatjuk át a megfelelő aldehidekké. j) Előállíthatjuk továbbá az (I) általános képletű vegyületeket oly módon is, hogy a (IIj) általános kép­letnek megfelelő ketonokat (ahol Z és R2 jelentése a fentivel egyező) az Ar3 P = CH—OA általános képlet­nek megfelelő trifenil-foszfin-alkoxi-metilénekkel (ahol Ar és A jelentése a fentivel egyező) reagáltatjuk. Ez utóbbiak trifenil-foszfinból állíthatók elő, alkil- vagy aril-halogénmetil-éterekkel, bázis hozzáadásával tör­ténő reagáltatás útján. Ezt a reakciót általában in situ folytatjuk le; a kapott reakcióterméket nem különítjük el, hanem a reakcióelegyet közvetlenül reagáltatjuk a (IIj) általános képletnek megfelelő ketonnal. Célszerűen inert vízmentes oldószereket, például étert, tetrahidro­furánt, dioxánt vagy benzolt alkalmazunk e reakció közegeként. A trifenil-foszfin-alkoxi- vagy -ariloxi­-metilének felszabadítására előnyösen erős bázisokat, mint fenil-lítiumot, n-butil-lítiumot, kálium-terc-butilá­tot vagy nátrium-etoxidot alkalmazunk. A reakciót körülbelül - 6 °C és +100 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. k) Az (I) általános képletnek megfelelő, R1 helyén egy adott esetben funkcionálisan módosított.—CH2 OH 5 csoportot tartalmazó vegyületeket előállíthatjuk továb­bá oly módon is, hogy valamely, Z—CHR2 —CH 2 Hal általános képletű (ahol Z és R2 jelentése a fentivel egye­ző), tehát a (lik) általános képletnek megfelelő, X 6 helyén halogénatomot tartalmazó halogénvegyületet hid-10 rolízisnek vagy alkoholízisnek, vagy pedig acidolízis­nek vetünk alá, vagy valamely fémsóval vagy R9 OM 1 általános képletű fém-alkoholáttal (ahol R9 és M 1 jelentése a fentivel egyező) reagáltatunk. így például az (I) általános képletnek megfelelő al-15 koholokat, tehát R1 helyén —CH 2 OH csoportot tar­talmazó vegyületeket kapunk, ha valamely Z—CHR2 — —CH2 Hal általános képletű halogénvegyületet (ahol Z és R2 jelentése a fentivel egyező) vizes vagy vizes­alkoholos oldatban vagy szuszpenzióban, esetleg vala-20 mely oldásközvetítő anyag, mint valamely alkohol, gli­kol vagy poliglikol-éter hozzáadásával elszappanosí­tunk. Elszappanosítószerként előnyösen alkáliák, mint nátrium-hidroxid- vagy kálium-hidroxid alkalmazhatók, használhatunk azonban erre a célra szuszpendált kal-25 cium-hidroxidot, ólom(II)-hidroxidot vagy ezüst-hid­roxidot is. Az elszappanosítási rendszerint melegítéssel, például az oldószer forráspontjának megfelelő hőmér­sékleten folytatjuk le. A (lik) általános képletű halo­genidet reagáltathatjuk nem-vizes közegben is, oly mó-30 don, hogy a valamely inert oldószerrel, például aceton­nal, éterrel, tetrahidrofuránnal, acetonitrillel vagy ben­zollal készített oldatot szuszpendált ezüst-hidroxiddal vagy ólom(II)-hidroxiddal forralás közben keverjük. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az R1 35 helyén —CH2 0— CO—CH3 csoportot tartalmazó (I) általános képletű acetátok is; a (lik) általános képletű kiindulási vegyületeket — ahol Z, R2 és X 6 jelentése a fentivel egyező — vizes, vizes-alkoholos oldatban vala­mely alkálifém-acetáttal forraljuk. Trietil-amin hozzá-40 adása gyorsítja ezt a reakciót. Előnyös oly módon dol­gozni, hogy valamely Z—CHR2 —CH 2 Hal általános képletű halogenidet — ahol Z és R2 , valamint Hal jelen­tése a fentivel egyező — ecetsavban vízmentes nátrium­acetáttal forralunk. A Z—CHR2 —CH 2 Hal általános 45 képletnek megfelelő halogénvegyületet valamely, a re­akció szempontjából közömbös oldószerben, mint éter­ben; acetonban, kloroformban, tetrahidrofuránban vagy benzolban ezüst- vagy ólom-acetát szuszpenziójával is forralhatjuk. 50 Az X 6 helyén diazóniumcsoportot tartalmazó (lik) általános képletű diazóniumvegyületek oly módon állít­hatók elő, hogy valamely Z—CHR2—CH 2 NH 2 általá­nos képletű amint (ahol Z és R2 jelentése a fentivel egyező — salétromossavval vagy ennek valamely szár-55 mazékával, például valamely alkil-nitrittel vagy nitrogén­-oxikloriddal reagáltatunk. Ezek a diazónium-vegyüle­tek az irodalomból ismert módszerekkel, víz jelenlétében történő hasítás útján alakíthatók az R1 helyén —CH 2 OH csoportot tartalmazó (I) általános képletű alkoholokká. 60 Ilyen esetekben különösen előnyös oly módon eljárni, hogy nátrium-nitrit vizes oldatához 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten hozzáadjuk az amin ásványi vagy ecetsavas oldatát és a reakció befejezése céljából mele­gítjük a reakcióelegyet. Az aminők alkil-nitritekkel 65 való reagáltatását előnyösen valamely inert oldószer-9

Next

/
Oldalképek
Tartalom