167785. lajstromszámú szabadalom • Vízellátó berendezés járművön elrendezett esőztető vagy öntöző szerkezethez

11 167785 12 rény belső terével, vagyis azzal a térrésszel köti össze, amely az egyik vagy másik 18 vízcsatlakoztató szerelvényen át víznyomás alatt áll. A 137 csővezeték viszont a 29 csőszakasz falán 140 csatlakozó darab útján van átvezetve. Onnan kezdve 141 csővezetékben folytatódik. A csuklós csőszakaszban kisebb átmérőjű hajlékony 142 csővezeték is van, amely 143 csatlakozó darabon át van a 29 csőszakasz belső terével összekötve. A hajlékony 142 csővezetékben tehát csak akkor van nyomás alatt álló víz, amikor a megfelelő oldal 18 vízcsatlakoztató szerelvénye nyomás alatt áll. Egyébként a 31 szelep mögött nyomás nincsen. A 141 és 142 csővezeték a csuklós csővezeték teljes hosszán át egyaránt a 76 csatlakozó darabig ér, amint ez a 9. ábrán látható. Ennek falán 144 csatlakozó darabok útján vannak átvezetve és egymással további hajlékony 145 csövek útján vannak összekötve. E csövek mindegyike egy 141 csövet a másik csővezeték 142 csövével köt össze és fordítva. A kérdéses csőkötések teljes rendszere a 10. ábrán látható vázlatos ábrázolásból állapítható meg. A 10. ábrán látható továbbá, hogy azt a 18 vízcsatlakoztató szerelvényt, amely 6 csapolási hellyel van összekötve, felső 96 membránján éri víznyomás, mégpedig a lenyomott 99 nyomáselosztó szerkezeten és az állandóan nyomás alatt álló 105 vezetéken át. A 111 membrán viszont nincs nyomás alatt, úgyhogy ez a membrán is alsó helyzetét foglalja el. A 137 vezeték ugyanis a 141 vezetéken, a 145 vezetékek egyikén és a másik csővezeték 142 vezetékén át a szelep előtt, tehát ott, ahol nyomás nincsen, a másik 18 vízcsatlakoztató szerelvény 39 csőszakaszának belsejével van összekötve. A csapolási helyhez nem csatlakoztatott 18 vízcsatlakoztató szerelvény felső membránját a 99 nyomáselosztó szerkezeten át nem éri nyomás alatt álló víz. Ez a vízcsatlakoztató szerelvény tehát felső helyzetében marad, miközben az alsó 111 membrán ugyancsak megtartja felső helyzetét, minthogy 137 vezetékén át víznyomás alatt áll. E membrán 137 csatlakoztató vezetékében ugyanis nyomás van, minthogy a 141 vezetéken, a 145 vezetéken és a 142 vezetéken át a nyomás alatt álló másik 18 vízcsatlakoztató szerelvény 39 csőszakaszának belsejében elhelyezett vezetékkel van összekötve. Ez azt jelenti, hogy a membránok a 18 vízcsatlakoztató szerelvények szabad helyzetében felső helyzetüket foglalják el, ha viszont a vízcsatlakoztató szerelvény csapolási hellyel van összekötve, a membránok alsó helyzetükben vannak. Amikor a 111 membrán löketének végén felső helyzetét foglalja el (6. ábra), a 130 csuklócsap alsó helyzetben van, a 125 csuklócsap viszont ennek ellenére legfelső helyzetét foglalja el, minthogy a 131, 132 könyökcsuklós rudazat összecsuklott és ennek következtében az önműködő 84 reteszelő kilincs felszabadult. Amikor a szétkapcsolt vízcsatlakoztató szerelvény a fentiekben leírt módon újabb csapolási hellyel kezd kapcsolódni, bekövetkezik a már ugyancsak leírt mechanikus reteszelés, aminek következtében nyílik a megfelelő 10 szelep, miután a 99 nyomáselosztó szerkezeten át a 96 membrán nyomás alá került. Amikor a nyomás a megfelelő csőszakaszban fölépült, az előzőleg szétkapcsolt vízcsatlakoztató szerelvény 142 vezetéke nyomás alá kerül. Ezt a vízcsatlakoztató szerelvényt most újból csatlakoztatni kell. A 142 vezetékben fölépült nyomás eléri a másik 18 vízcsatlakoztató szerelvény 111 membránját, tehát annak a vízcsatlakoztató szerelvénynek membránját, amely éppen csatlakoztatva van, és amelyet most le kell kapcsolni. Minthogy azonban ez a 111 membrán előzőleg a 131, 132 könyökcsuklós rudazat reteszelt helyzetében alsó helyzetét foglalta el, a nyomás a reteszelő kilincseket önműködően kiiktatja. E vízcsatlakoztató szerelvény lekapcsolásakor a megfelelő csőszakaszban esik a nyomás, aminek következtében a hozzátartozó 31 szelepcsappantyú zár (4. ábra), úgyhogy a nyomás a 142 vezetékben és így az újonnan bekapcsolt vízcsatlakoztató szerelvény 141 és 137 vezetékeiben is csökken. Csökken ott a 111 membránra ható nyomás is, aminek következtében mind a 111 membrán, mind a 96 membrán alsó helyzetükbe mozdulnak el. Beáll tehát ugyanaz a helyzet, amelyet az előbb elemeztünk, de azzal a különbséggel, hogy most a másik vízcsatlakoztató szerelvényről van szó, vagyis a két vízcsatlakoztató szerelvény föl van cserélve. A 19 tartó (1. ábra) hátsó részén a rajzon föl nem tüntetett ütköző van elrendezve. Ez biztonsági intézkedés arra az esetre, ha a hidraulikus csatlakozó darabok egyike nem működnék, vagy a vízellátás kimaradna. A 128 szögemeltyű (6. ábra) függőleges karja ennek az ütközőnek ütközik, ezzel kiváltja a 120 kengyel elfordulását és szabaddá teszi a leghátsó vízcsatlakoztató szerelvényt. Távműködtetés végett a 79 kötelet megfelelő áttételen át a 126 csuklórudat működtető húzóerővel terheljük. Láttuk, hogy a teljes berendezés önműködően dolgozik, mihelyt a 105 vezeték tartósan nyomás alatt áll. Az üzem megkezdéséhez azonban, amikor még a vízcsatlakoztató szerelvények egyike sincs csapolási hellyel összekötve, és így a szelepek mögött még nincs víznyomás, különleges berendezésre van szükség. Evégből az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 6. ábrán látható egyszerű 146 nyomógombot alkalmazhatunk, amely a 95 fedélen tömítetten van átvezetve és a 94 üreges rúd felső szakaszával dolgozik együtt, így, miután az első vízcsatlakoztató szerelvényt csapolási helyhez csatlakoztattuk, emeltyű vagy tetszőleges nyomókapcsoló alkalmazásával a 94 üreges rudat lenyomhatjuk és ezzel a 10 szelepet nyithatjuk, amikor is az üzem megindul. Ettől kezdve a berendezés teljesen önműködően dolgozik. Az önműködő üzem biztosítása végett a 19 tartót (1. ábra) az 1 csővezeték fölött és vele párhuzamosan előre meghatározott távolságban kell tartani. Evégből a 19 tartó mellső körzetében 147 villa van rögzítve, amelyben egymás felé lejtő tengelyeken két 148 kerék van ágyazva. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6