167777. lajstromszámú szabadalom • Fényvillamos vezetőképességgel rendelkező hőrelágyuló réteget tartalmazó rögzítőanyag

3 167777 4 frakciós rácsot alakítunk ki oly módon, hogy a képminőséget, főként a kép fényességét a deformációs mélységgel összhangba hozzuk. Ilyen szenzitometriás vizsgálat részletes leírását Aftergut, Gaynor és Wagner szerzők ismertetik a Phot. Sei. Eng. 9, (1965) p. 30. folyóiratban. Az ott leírtak szerint 0,05 mm sortávolsággal rendelkező 500 mesh lyukméretű rács alakítható ki 0,024 mm vastagságú, hőre lágyuló fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező filmen, vagyis a hőre lágyuló film vastagsága igen pontosan megfelel a diffrakciós rács sortávolság fele értékének. Egy ilyen egyszerű diffrakciós rács megfelel egy egy végtelen távoli pontból felépített hologramnak. Ezáltal bizonyítható a hőre lágyuló, fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező rögzítőanyagok alkalmazhatósága hologramok rögzítésére, mivel minden egyes térben kiterjedt tárgy képe pontképekből tevődik össze. A fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező holográfiai célra alkalmas hőre lágyuló rögzítőanyagok különleges jelentősége abból adódik, hogy a rétegvastagság-változások következtében fényerős fázishologramok állíthatók elő, mimellett az ilyen fázishologramokat a hő hatására végbemenő előhívási eljárásnak megfelelően rövid kiolvasási idő alatt érjük el és a kialakított fázishologramokat hőbehatásra ismét törölni lehet. A fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló ismert rögzítőanyagok hátránya főként hologramok rögzítésénél a korlátozott alkalmazási sprektumban van. Fényerős diffrakciós képet, illetve fényerős rekonstruált képet csak olyan helyi frekvenciák visszaadásánál állíthatunk elő, amelyek körülbelül megfelelnek a hőre lágyuló réteg kétszeres vastagsága reciprok értékének. Ennél nagyobb vagy kisebb helyi frekvenciák esetén a diffrakciós képek fényessége jóval gyengébb. így például Lin és Beauchamp szerzők szerint [Appl. Optics, 9, 2088 (1970)] a fényerősség-csökkenés félérték-szélessége 1000 vonal/mm optimális helyi frekvencia esetén körülbelül 550 vonal/mm, vagyis körülbelül 700 vonal/mm alatt, illetve körülbelül 1300 vonal/mm értékek felett ilyen rögzítőanyagok segítségével csak kevéssé fényerős rekonstruált képpel rendelkező hologramokhoz jutunk. A jelen találmány célkitűzése olyan hőre lágyuló fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező rögzítőanyag előállítása, amely nagyobb helyi frekvencia tartományokban tesz rögzítést lehetővé, mimellett a rögzítési tartomány nagyobb félérték-szélessége a lehetőség szerint nagyobb fényérzékenységgel rendelkezik abból a célból, hogy a megvilágítási idő csökkenése vagy kevéssé energiadús lézersugár alkalmazása váljon szükségessé. A kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett olyan tulajdonságokkal rendelkező anyag előállításával oldottuk meg, amely azzal jellemezhető, hogy a fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló rétegnek a réteg felülete irányában olyan lágyuláspont gradiense van, amely a lágyulási hőmérséklet csökkenését mutatja. A fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló réteg legalább két fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló rétegből tevődik össze, amelyek az érintkező egymásba átmenő területeken részben keverednek, mimellett a hordozóanyaggal szomszédos rétegnek van a legmagasabb, a legtávolabbi rétegnek pedig a legalacsonyabb olvadáspontja. A találmány szerint elérhető, hogy a nagy féli értéktartomány következtében egy és ugyanazon réteggel mind viszonylag kis, mind viszonylag nagy helyi frekvenciák rögzíthetők, amelynek hatása végeredményben az, hogy a holográfiai megvilágításnál a beesési szög egy nagyobb tartományra terjedhet ki. Lágyuláspont gradiensnek azt a jellemzőt nevezzük, amelynek következtében a rétegvastagságra merőlegesen a lágyulási hőmérséklet a rétegfelület irányában állandóan, vagyis nem ugrásszerűen csökken. Hőre lágyuló gradienssel rendelkező fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló réteget tartalmazó anyag előállításánál úgy járunk el, hogy legalább egy fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló rétegre egy második réteget rendezünk, amelynek más, az első rétegnél alacsonyabb hőmérsékleti tartományba eső lágyuláspontja van. A felülrétegezésnél az egyébként felhordott rétegnek nem szabad teljesen homogén módon keveredni, vagyis a már felvitt rétegnek egy bizonyos fellazulása, de nem feloldása történhet a második réteg felvitelére alkalmazott oldat oldószerével. Emiatt szükségszerűen az átmeneti tartományban az egyes rétegek között egy többé-kevésbé kifejlődött részleges elkeveredés áll fenn. Különösen jó eredményeket akkor értünk el, ha a fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező, hőre lágyuló réteg két, az átmeneti rétegben részben elkevert rétegből tevődik össze, amelynek lágyulási hőmérséklete 10—30 C°kal különbözik egymástól. A rétegek száma önmagában tetszés szerinti lehet. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a túl sokszori rétegezés sem az előállítási folyamatnak, sem annak időtartamának nem kedvez. Az elvégzett kísérletek tanúsága szerint kétszeri, illetve háromszori rétegezéssel a kívánt hatás már elérhető. Két rétegből előállított hőre lágyuló réteg is ezért már előnyös kiviteli változatnak felel meg. A találmány szerinti fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező, hőre lágyuló rétegeket különböző jellegű hordozóanyagokra visszük fel, amelyek például átlátszó poliészter fóliák, elektromos vezetőképességgel rendelkező fóliák, vagy merev, előnyösen átlátszó elektromos vezetőképességű réteggel ellátott hordozóanyagok lehetnek. Az egyes rétegek felvitelét általában oldatból végezzük. A betartandó követelmények szerint a homogén elkeveredést kerülni kell, emiatt az egyes rétegkomponensek és a felhasználandó oldószerek szempontjából bizonyos korlátozó körülmények állnak fenn. Az elsőként felhordott réteg komponenseinek például oldószerekben, mint tetrahidrofuránban, dioxánban vagy klórozott alifás szénhidrogénekben jól oldhatónak, ugyanakkor benzinjellegű oldószerekben nem oldhatónak., illetve csak nehezen oldhatónak kell lenni. Ennek megfelelően a második rétegnél benzinben oldható komponenseket alkalmazunk. A fényvillamos-vezetőképességgel rendelkező hőre lágyuló réteg főkomponensei a fényvezetők és a kötőanyag. A jó átlátszóság érdekében előnyösen szerves fényvezetőket alkalmazunk, amelyeket a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2