167772. lajstromszámú szabadalom • Fémleválasztó eljárás

9 167772 10 mék vezetővé tehető, ha arra vagy abba megfelelő aktiváló komponenst tudunk juttatni bevonás, áztatás, permetezés, impregnálás, vagy más módszer útján. Az aktiváló komponenst természetesen a fent tárgyalt bipiridilekből és rokonszerkezetű vegyületekből származtathatjuk le. Az aktiváló komponens bevitele, vagy kialakítása után a tárgyat elektromos áram nélküli fémleválasztó fürdőbe merítjük, míg a kívánt fémmenyiség leválik. Szükség esetén érzékenységfokozó előkezelést alkalmazunk. Fémes habokat oly módon készíthetünk, hogy műanyaghabba aktiváló komponenst juttatunk, majd elektromos áram nélküli fémleválasztást végzünk, az így leválasztott fémet galvanizálással megerősítjük, végül a műanyagot kioldjuk, kiégetjük vagy más úton eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás egy másik alkalmazásának villamos vagy elektromos berendezések készítéséhez felhasználható áramkört úgy állítunk elő, hogy alapot képező hordozóanyagra pl. rétegelt műanyaglemezre az áramkörnek megfelelő eloszlásban aktiváló komponenst viszünk fel, majd (kívánt esetben érzékenységfokozó előkezelés után) elektromos áram nélküli fémleválasztást végzünk és a fémréteget további elektromos áram nélküli fémleválasztással vagy hagyományos galvanizálási eljárással a szükséges vastagságúra növeljük. Megjegyezzük, hogy maratási műveletre nincs szükség. A réteg nagy felbontóképessége következtében nagy komponenssűrűség érhető el. Olyan áramkörök is készíthetők, amelyeknél a különböző részek ellenállása különböző; ilyenkor a különböző részeken különböző fémeket használunk. A készítésnél az áramkör egy részének megfelelő eloszlásban viszünk fel aktiváló komponenseket, amelyre jól vezető fémet pl. vörösrezet választunk le. Azokon a helyeken, amelyeken kisebb vezetőképesség szükséges, hézagok maradnak. Ezen hézagok által képezett második áramkör-részre viszünk fel ezután aktiváló komponenst, majd ezeket a helyeket a kívánt mértékig nagyobb ellenállású fémmel pl. nikkel és vas keverékkel vonjuk be. Ezt a módszert ott alkalmazhatjuk, ahol olyan szubsztrátumot használunk, amelyben az aktív komponens egy polimerrel kapcsolódik pl. olyan polimerrel, amely a vázban vagy oldalláncában bipiridil gyök-kationokat tartalmaz. Pl. bipiridil sót tartalmazó réteget ultraibolya sugárzásnak teszünk ki és ezáltal egy első áramkör képet alakítunk ki gyök-kationokból és erre elektromos áram nélküli fémleválasztást végzünk egy első — pl. vörösrezet leválasztó — fémleválasztó oldatból. Azokon a helyeken, amelyeken ellenálláskomponens szükséges, hézagokat hagyunk az áramkörben. Amikor az a bipiridil só, amelyet nem alakítottunk át gyök-kationokká, már kötődött a szubsztrátumban, további ultraibolya sugárzásnak tehetjük ki és ezzel a gyök-kationok második képét alakíthatjuk ki, amely az első képhez kapcsolódik. Ezt követően a második képre egy második elektromos áram nélküli fémleválasztó oldatból pl. egy vas-nikkel keverékből választunk le fémet és alakítjuk ki az ellenálláselemeket. A műveletet szükség szerint különböző fémekkel megismételhetjük, de mindig a legkisebb ellenállású fémet kell először leválasztani. A találmány szerinti tipikus eljárásokat alábbiakban példák kapcsán ismertetjük részletesebben; a példákban súlyrészeket alkalmazhatunk. A „Lissapol" az Imperial Chemical Industries cég által forgalomba hozott poliéter. Az „Armeen" az Armovr—Hess cég által forgalomba hozott dodecilamin. Mindkét termék felületaktív szer (detergens). 1. Példa 10 súly% N,N'-dimetil-bipiridilium-dikloridot tar-10 talmazó polivinilalkohol-filmet változó optikai sűrűségű negatívon keresztül ultraibolya sugárzásnak teszünk ki. A kapott kép sötétkék és optikai sűrűsége 0,1 és 1,5 közötti érték. A filmet oly módon dolgozzuk fel, hogy 20 C°-on 20 percen át elektromos áram nélküli fémlevá-15 lasztó oldatba mártjuk. A fémleválasztó oldat elkészítése céljából az alábbi komponenseket vízben oldjuk és az oldatot 1000 részre töltjük fel: 20 25 60 65 Vízmentes nátriumszulfit 20 rész Nátriumtioszulfát-pentahidrát 30 rész Ezüstnitrát 3,0 rész 2,4-diamino-fenol-dihidroklorid 1,5 rész Vízmentes nátriumkarbonát 1,2 rész Vízmentes nátriumszulfát 40 rész Nátriumtetraborát 4 rész Az első négy komponenst az A. F. Odell [J. Ind. Eng. Chem. 25, 877 (1933)] által leírt fizikai előhívó alapján alkalmazzuk. Az utolsó két komponenst a víznek a polivinilalkohol-filmre gyakorolt hatásának csökkentése cél-30 jából adjuk az oldathoz. Mosás és szárítás után a kék szín eltűnik és helyette sötétbarna kép alakul ki, melynek optikai sűrűsége 0,1 és 2,2 közötti érték. Hasonló eredményeket kapunk oly módon, hogy a 35 nátriumszulfát helyett 40 rész káliumszulfátot vagy 60 rész ammóniumszulfátot alkalmazunk. A 2,4-diamino-difenol-dihidroklorid helyett azonos súlyú p-metilamino-fenol-szulfátot („metol"), p-hidroxi-fenilamino-ecetsavat („glicin") vagy p-amino-fenolt al-40 kalmazva jó eredményeket kapunk. Nagyobb kontrasztot és optikai sűrűséget oly módon érhetünk el, hogy a nátriumtioszulfát-tartalmat csökkentjük és a pH-t ammóniaoldat vagy nátriumkarbonát hozzáadásával emeljük. Az oldatot ezüstkiválás ellen 45 stabilizálnunk kell; e célból felületaktív kationreagenst (pl. „Armeen 12") és a kationos ágens kiválásának megakadályozása céljából nem-ionos ágenst (pl. „Lissapol N") adunk hozzá. A detergens mennyisége előnyösen 0,001 és 0,1 súly% közötti érték. 50 2. Példa Az alábbiakban ismertetésre kerülő előhívó oldat nagyobb optikai sűrűséget biztosít, azonban az ezüsthalo-55 genid kiválása miatt halogenideket tartalmazó filmképző anyag esetében nem alkalmazható. Az előhívót oly módon készítjük, hogy az alábbi komponenseket vízben oldjuk és az oldatot 1 literre feltöltjük. Citromsav Ezüstnitrát p-metilamino-fenol-szulfát „Lissapol" N"\ felületaktív „Armeen" 12"J anyagok Vízmentes nátriumszulfát 20 rész 1,75 rész 4,0 rész 0,2 rész 0,2 rész 40 rész 5