167733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás paradicsom hámozására

3 167733 4 400 C°, a hatásidő 15—18 mp. Ebben az esetben is további műveletekre van szükség. Szovjetunióban alkalmaznak olyan módszert, melynél a paradicsom zárt térbe kerül, ahol 0,5— 8 att nyomást alkalmaznak telített gőz segítségével, maximum 50 mp időtartamig, majd a nyomás alatti térből a paradicsom vákuum kamrába kerül, ahol a nyomás értéke 580 torr. A héj alatt keletkező gőz­nyomás, valamint a vákuum tér közötti nyomáskü­lönbség hatására a paradicsom héja ledobódik, amennyiben az egyedek érettségi foka egyforma. A 143.474 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás szerint a gyártásra alkalmas paradicsomot —10 C° hőmérsékletű hűtőközegen engedik át, il­letve tartják benne olyan időtartamig, mialatt a pa­radicsom külső felülete maximum 3 mm vastagság­ban átfagyott. Ezután 20—40 C°-os vízben tartják mindaddig, míg ugyanaz a réteg teljesen fel nem engedett. Az eljárás alkalmazása során a keletkezett jégkristályok a héj alatti sejteket roncsolják és a felszabadult pektinbontó enzimek az epidermiszt az epikarpium sejthez rögzítő pektocellulóz láncot el­bontják, ezáltal a külső héj leválik. A héj eltávo­lításához erős mechanikai hatásra is szükség van. I. T. Leonov szerint (Konzervnaja i Ovoscseszusil­naja Prom. 1962. évi 6. számának 6—9. oldala) a paradicsom héjának eltávolítása lehetséges a hagyo­mányos lúghámozási eljárással, kellően nagy hőmér­sékletű 95 C°-os NaOH oldat alkalmazásával. Azon­ban a lúgoldat hatását egy utángőzöléssel célszerű emelni, hogy a módszer hatásos legyen. Az NaOH oldat koncentrációja 15%. Hasonló eljárást alkal­maznak Amerikában (USA-ban) is azzal a kiegészí­téssel, hogy az egész folyamatot automatizálták és egy igen költséges berendezést fejlesztettek ki. Az 1.164.639 sz. angol szabadalmi leírás szerint a paradicsom jól hámozható 100 C° feletti hőmérsék­leten egy CaCb, NaOH, glicerin, víz megfelelő ará­nyú oldatával, az összetételnek megfelelő hőmérsék­leten, általában 120 C° felett. Az ismertetett módszereknek a következő hátrá­nyai vannak. Az ismert eljárások szigorú követelményeket tá­masztanak a feldolgozandó paradicsom nyersanyag­gal szemben. Csak különlegesen keményhúsú, vas­tag héjú, longum típusú — San-Marsano fajta —, közel méret-, forma- és fajtaazonosságú, gerezd­zöldtalptól mentes sima felületű, azonos érettségű paradicsom dogozható fel jó hatásfokkal. Ezeket a követelményeket csak nagy ráfordítással lehet biz­tosítani. Csaknem mindegyik módszernél további, igen költséges és precíziós berendezésre van szükség, mely a hosszúkás paradicsom mindkét végét levág­ja, mert a héjleválás a végeken a legrosszabb. Ez jelentős anyag- és beruházási költségtöbbletet je­lent. A hámozás hatásfoka különösen a hővel hámozó eljárásoknál 60—70% között van. A többi héjrészt a gyártó vonalon jelentős munkaerő ráfordítással el kell távolítani. A Konzervipari Zsebkönyvben is­mertetett, valamint az előbbiekben leírt bolgár, szov­jet és angol módszernél az alkalmazott magas hő­mérséklet — 100—400 C° — és a nagy nyomás mi­att igen költséges nyomástartó keszonos rendszerű berendezésre van szükség, a szovjet módszernél kü­lön vákuum kamrára is, a bolgár eljárás berendezé­se pedig nagyon veszélyes üzemű, csak a szabad­ban állítható fel. A 143.474 számú magyar szaba-5 dalmi leírásban ismertetett módszernél speciális fa­gyasztó berendezésre és hűtőrendszerre van szük­ség. A héjleválasztás valamennyi esetben külön cél­géppel, vagy esetleg kézzel történik és valamennyi 10 módszernél a héjrétegre jelentős gyümölcshús is ta­pad, ezért a hámozott felület sem tökéletes. Min­den módszer igen érzékeny az egyedek ideális érett­ségtől való eltérésére, pozitív és negatív irányban egyaránt. 15 A fagyasztásos módszernél az esetleges túlfágyás a célnak nem megfelelő készterméket ad (teljesen lepuhul). Valamennyi magas hőmérsékletet alkalmazó mód­szernél jelentős a paradicsom lepuhulása, mely a 20 késztermék minőségét lerontja és ezzel a további felhasználást gátolja. A találmány szerinti eljárás kémiai eljárás és azon a felismerésen alapul, hogy a paradicsom epidermi­szét az epikarpiummal mintegy összeragasztó pekto-25 cellulózé (protopektin) halmazainak bontását nagy sebességgel és viszonylag alacsony hőmérsékleten KOH vizes oldatával végezhetjük el. A pektin bon­tás után a legkülsőbb vékony héjréteg, mint átlát­szó hártya, szinte önmagától — a mosás — közöm-30 bösítés során leválasztódik. Ez a hatás, a gyors bontás azért következik be, mert az alkalmazásban levő lúgfélék között a KOH a legerősebb lúg. A K+ ion, mely részt vesz a pektin demetilezésében — kisebb elektron-negativitású — 35 külső elektron héját könnyebben leadja, tehát reak­cióképesebb, mint a Na+ ion. A lúgbehatolás sebessége — mely a reakciósebes­ségnél rendkívül fontos — a KOH esetében 33%­kal gyorsabb mint a NaOH-nál. 40 A pektin demetilálás — mely tulajdonképpen ész­terhidrolízis — nagyobb sebességgel folyik le a KOH-val, mint a NaOH-val. így, mivel a héj eltávolítás minden részreakciója — diffúzió, pektindemetilálás — KOH alkalmazá-45 sa esetén gyorsabb mint bármilyen más lúg alkalma­zása esetén, lehetővé válik, hogy egy rendkívül kí­méletes eljárást alkalmazzunk, mely alacsony hő­mérsékleten, nagy reakciósebességgel valósítható meg. Az eljárásnál a nagy reakciósebesség miatt 50 csak a legkülsőbb, egysejtrétegű epidermisz válik le és azon gyümölcshús egyáltalán nincs. Az eljárás kivitelezhető a következő paraméterpá­rok alkalmazásával, 25% KOH koncentráció esetén 40 C° 10 perc 55 50 C° 5 perc 60 C° 3 perc 70 C° 1,5 perc 80 C° 1 perc 90 C° 0,5 perc. 60 A hámozó oldat koncentrációjának növelése a dif­fúzió sebességét és a demetilálás sebességét egyaránt növeli, így a hatásidő, vagy a hőmérséklet csökkent­hető. A koncentráció felső határaként az az érték 65 adható meg, amelynél az ionok egymásra hatása 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom