167715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,5 méternél mélyebb talajvíz-színtű talajok öntözésére

3 167715 4 nek megfelelően február végétől november végéig folytatjuk. Az öntözővíz mennyiségének megállapításánál figyelembe vesszük a növények és a talaj vízigényének kritikus időszakait az év egészére nézve, valamint a talaj vízzel való ellátottságát az előző évi ún. szárazsági index, 5 valamint a téli félév kezdetétől fogva a talajba természetes vagy mesterséges úton bejutott nedvesség alapján. Megállapítottuk a talaj, illetve a növények vízigényének kritikus időszakait, és az év egyes időszakaiban szükséges vízmennyiség optimumának alsó és felső határát. 10 A nagy terméshozam eléréséhez az szükséges, hogy a talajra a természetes csapadék és az öntözés összegeként az optimum tartomány alsó és felső határa közé eső mennyiségű nedvesség jusson. A sok évi részletes vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a magasabb 15 fekvésű területeken a fontosabb szántóföldi növénykultúrák az eddigi megállapításoktól merőben eltérő időszakokban igénylik a vízpótlást. Jellemzésül megemlítjük a búza esetét. A korábbi öntözési kutatás szerint a búzát kalászhányást követően a búza virágzásakor má- 20 jus végén, június elején érdemes öntözni. A magasabb fekvésű területeken viszont kutatásunk szerint a búzát nem későtavasszal, hanem már az előző év nyár végén és ősszel szükséges öntözni. Az ingadozó időjárás által biztosított vízellátottságnak megfelelően az öntözés már 25 tél végén, február végétől — március közepétől folytatható, és a szárbamenéskor, általában május elején az üzemek be is fejezhetik az öntözést. A mélyebb talajvízszintű területeken az öntözési idény nem követi pontosan a növények fejlődését, hiszen — mint az előbb emlí- 30 tett példából kitűnik — az öntözési igény akkor is jelentkezhet, amikor a növény még el sincs vetve, vagy fejlődése kezdetén van. Az 1., 2. és 3. ábrán bemutatjuk néhány fontosabb szántóföldi növény vízigényének alakulását 2,5 méternél 35 mélyebb talajvíz-szintű talajon. A sűrűn vonalkázott terület jelzi azt a vízmennyiséget, amelynek kielégítése a természetes csapadéktól várható. A ritkábban vonalkázott terület felső határa jelzi a növény optimális vízigényét. 40 Vizsgálataink alapján megállapítottuk, és az alábbiakban közöljük a fontosabb növények kritikus időszakaira jellemző optimális vízmennyiség-tartományokat. 45 /. táblázat ŐSZI BŰZA VIII., IX., X. 168—244 III., IV., V. ŐSZI ÁRPA 124—200 50 VIII., IX., X. 180—300 III, IV., V. TAVASZI ÁRPA 123—200 V., VI., VII. 200—300 55 III., IV., V., VI. VII. TAVASZI ZAB 220—350 V., VI., VII. 200—300 III., IV., V., VI. VII. 220—350 CUKORRÉPA 60 IV., V. 106—216 IV., V., VI. 195—316 V., VI. 125—263 VI., VII., VIII. 96—188 VII., VIII. 78—152 65 KUKORICA IV., V., VI. 181—316 V., VI. 125—263 VI., VII. 125—297 VII., VIII. ROZSKENDER 80—163 III. 29—72 HL, IV. V. 97—155 46—150 III., IV., V. VI. 123—288 67—170 V., VI. 150—263 VI., VII. 99—297 VI., VII., VIII. MAGKENDER 124—312 V., VI. 121—217 VI., VII. 116—202 VI., VII., VIII. LUCERNASZÉNA 156—278 VIII., IX., X. 130—168 XL, XII., L, II. 50—172 III., IV. 63—142 VI. 71—167 VI., VII. 138—300 VIII. 51—101 VI., VII., VIII. 156—330 VIII., VII. MAGLUCERNA 85—181 VIII., IX., X. 168—275 XL, XII., L, II. 144—181 III., IV. 63—152 VI. 60—132 VI., VII. 67—143 VIII. 56—73 VI., VII., VIII. 136—199 VII., VIII. 67—121 A szárazsági indexet az előző év nyári félévének (a IV. hónaptól a IX. hónapig terjedő időszakában) havi szárazsági indexeiből számítjuk. A havi szárazsági indexet az alábbi képlettel számítjuk: hőmérséklet (havi átlag °C) X napsütés (havi összeg óra) lhó" csapadék (havi összeg mm) X 1 + relatív páratartalom (havi átlag) 100 A képletből számított havi szárazsági indexeket az idő függvényében ábrázoljuk. Megállapítjuk a görbének a IV. és IX. hónap közötti szakasza alatti területet. Abban az esetben, ha az így kapott érték 900-nál kisebb, akkor a növény, illetve a talaj optimális vízigény-tartományának alsó határát, ha 901 és 1100 között van, akkor a növény optimális vízigény-tartományának felső határát vesszük a számítás alapjául. Az öntözővíz mennyiségét úgy állapítjuk meg, hogy az illető időszak fentiek szerint meghatározott vízigényének és az előző nyár végétől a téli félév (októberétől márciusig) végéig, valamint a nyári félév addig eltelt időszakában természetes vagy mesterséges úton a talajba jutott vízmennyiség különbségét vesszük. Az így ka-2