167660. lajstromszámú szabadalom • Művese szabályozott ultrafiltrációs vérdializálására

3 167660 4 recirkuláltatását és annak rendszerint végzett regenerálását; b) az áramkörből kivont folyadék mennyisége pontosan egyezik a betegtől ultrafiltrálással elvont folyadékmennyiséggel, függetlenül attól, hogy mekkora a nyomás a zárt áramkörben. Az ismert készülékkel ellentétben nyomást alkalmazunk az ultrafiltrálás megvalósítására. A találmány szerinti készülék előnyei az említett ismert készülékkel szemben: a) az ultrafiltrált folyadék mennyisége bármely pillanatban pontosan ellenőrizhető; b) az ultrafiitráció sebessége bármely pillanatban szabályozható; c) a dialízis végezhető akár friss, akár regenerált dializáló folyadék jelenlétében, tehát mindig a legelőnyösebb körülmények között; d) a kezelés fokozott biztonsággal végezhető, és a vérdializis menete nagyon egyszerűen szabályozható és ellenőrizhető. A találmány egyszerű és biztos módszer az ultrafiltráció előre meghatározott ütemének beállítására a vér dializáló kezelése során, hogy a beteg fokozatosan és pontosan visszanyerje egészséges súlyát minden kezelés végére. A találmány lehetővé teszi fokozott sebességű ultrafiitrációra képes hártyák teljesítőképességének a legjobb kihasználását. A találmány tárgya tehát olyan vérdializáló készülék, amellyel az ultrafiltrálás pontosan szabályozható sebességgel, illetve teljesítménnyel hajtható végre. A készülékre és az annak segítségével megvalósítható vérdializáló kezelésre jellemző, hogy a készülékben állandó térfogatú dializáló folyadék tartható egy állandó térfogatú zárt térben, amelynek egyik fala a dializáló hártya, és hogy az említett térből folyadékot vonunk ki meghatározott térfogati sebességgel. A kivont folyadék egyidejűleg pótlódik azonos térfogatú vérultrafiltrátummal a hártyán keresztül. Egyszerűség kedvéért a továbbiakban dializáló folyadékon az említett térben lévő folyadékot értünk, amely egy kezelés során növekvő mennyiségű ultrafiltrátumot tartalmazhat. Az ultrafiltrátum aránya általában csekély marad, és legfeljebb a térfogat néhány százalékát érheti el. Nem szükséges a térből a gázt (például a levegőt) teljesen eltávolítani, hacsak a maradék gáz nem lassítja a készülék működését elviselhetetlenül nagy mértékben. 500 ml-nél, előnyösebben 200 ml-nél kisebb gáztérfogat megtűrhető. A nyomáskülönbség a vérdializáló hártya két oldala között nem kritikus; az függ a hártya természetétől (permeabilitás, mechanikai ellenállás), az ultrafiltráció sebességétől, a hártya eltömődöttségétől és a vér és a dializáló folyadék ozmózisnyomásának különbségétől. Mindamellett előnyös ezt a nyomáskülönbséget előre megállapított határok között tartani, amikor is ezeknek a határoknak az átlépése üzemzavar jele. Minthogy a vérnyomás gyakorlatilag állandó, rendszerint elég a dializáló folyadék terében uralkodó nyomásra ügyelni. Ez a nyomás általában kisebb a légköri nyomásnál (egészen 500 Hg-mm depresszióig terjedhet eltömődött hártya esetében), de kissé magasabb is lehet a légkörinél nagyobb permeabilitású hártyák alkalmazásakor, vagy ha az ultrafiitrációt nagyon lassan végezzük. Ha az ultrafiitráció nélkül dializáljuk a vért, akkor a térben a nyomás egyszerűen kompenzálja a vér ozmózisnyomását a dializáló fürdőéhez képest, és mintegy 30 Hg-mm-t tesz ki. A dializáló folyadék a térből bármely alkalmas készülékkel kivonható, például egy volumetrikus szivattyúval vagy egy vákuumszivattyúvá. A folyadék 5 kivonása során eltávolítjuk a gázt is, amely eredetileg a dializáló folyadékban vagy az ultrafiltrátumban volt oldva, vagy a hártyán át diffundált. A kivont folyadék térfogatát meg kell mérni gáztalanítás után, például egy mérőhengerben. 10 Ha kívánjuk, a folyadékot elvonó szerv működése szabályozható egy programmozó segítségével, amelyet az elvont gáztalanított folyadék térfogatát vagy térsebességét érzékelő detektor vezérel. A találmány gyakorlati kivitelében egy olyan 15 készülék, amelynek vérdializátora, dializáló folyadék tartálya keringető szivattyúja, a folyadékot szabályozott térfogati sebességgel kivonó szerve és összekötő csövei vannak. Mindezeknek az elemeknek állandó a belső térfogata. A készülékhez különféle szerelékek 20 tartoznak, mint egy termosztát, a dializáló folyadékot regeneráló rendszer [például egy aktív-szenes cső, ureázos komplex vagy ammóniaabszorber (műgyanta vagy cirkóniumfoszfát), hipokloritforrás], kontaktmanométerek kis és nagy nyomásra és más biztonsági 25 szervek, például elzárócsapok. Az összekötő csövek vastagfalú vákuumcsövek. A dializáló folyadék tartálya úgy van szerkesztve, hogy deformáció nélkül ellenálljon a depressziónak, amely érheti; ezért a tartály fala vastag vagy bor-30 dázott. A tartály célszerűen üvegből, rozsdamentes acélból vagy műanyagból készül, hogy könnyen sterilizálható legyen. Egy szokásos dializáló kezelésre rendszerint mintegy 300 liter dializáló folyadékot használnak, úgy-35 hogy terjedelmes készülékre van szükség. Előnyösebb különféle regeneráló rendszereket tartalmazó kompakt készülékek használata, mert így kevesebb folyadékkal lehet dolgozni zárt körfolyamatban, amikor a hulladékanyagok, például karbamid, hugysav, krea-40 tinin, a fentemlített rendszerek segítségével leköthetők vagy elroncsolhatók. A dializáló folyadék térfogata még tovább csökkenthető, ha a vér karbamidtartalmát a szokásos szint fölé hagyjuk emelkedni; ismeretes, hogy az emberi 45 szervezet mintegy 4 g/liter karbamidot képes eltűrni, ennélfogva elégséges, ha akkor végzünk vérdializálást, amikor a vér karbamidtartalma eléri például a 3 g/litert. Elméletileg mintegy 40 liter dializáló folyadék (tehát egy beteg közepes vízkészlete) elégséges a 50 karbamidtartalom 50%-kal, tehát 1,5 g/literre való csökkentésére a folyadék regenerálása nélkül. Az így kivont karbamid mennyisége megfelel egy ember 3 napi karbamidtermelésének. Bár 40 liter dializáló folyadék elég a vérben lévő 55 más hulladékanyagok kivonására is, célszerű a rendszerhez egy fentemlített típusú regenerátort csatlakoztatni a vérdializis sebességének és hatásfokának növelésére. A csatolt rajzon példaképpen vázlatosan bemutat-60 juk egy művesének a találmány szerinti megvalósítását. Az 1 vérdializátorban egy dializáló 2 hártya van a vér ultrafiltrálására. Ez a hártya elválasztja a tisztítandó vér által átáramlott 3 kamrát a dializáló folya-65 dék által átáramlott 4 kamrától. A dializáló folyadék az 5 térben van, amely állandó térfogatú zárt kört alkot, és a 4 kamrából, a 11 tartályból és a dializáló 2