167625. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rádióaktív sugárzások mérésére térvezérlésű tranzisztor sugárzásdetektorként történő alkalmazásával

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNY! HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. VIII. 25. (MA-2395) Közzététel napja: 1974. II. 28. Megjelent: 1978.111.31. 167625 Nemzetközi osztályozás: G 0111/02 Feltalálót k): dr. Dudok Pál, oki. rádiómérnök, 90%, Tóth Istvánná, oki. villamosmérnök, 5%, Molnár I. András, oki. villamosmérnök, 5%, Budapest Tulajdonos: Magyar Néphadsereg, Haditechnikai Intézet, Budapest Berendezés rádióaktív sugárzások mérésére térvezérlésű tranzisztor sugárzásdetektorként történő alkalmazásával 1 A találmány tárgya berendezés radioaktiv sugárzások mérésére térvezérlésű tranzisztor sugárzásdetektorként történő alkalmazásával. Ismeretes, hogy a rádióaktiv-sugárzás dózisteljesítmény mérőknek, jelzőknek, illetve riasztóknak a velük szemben támasztott általános követelményeken túlmenően (minél szélesebb méréstartomány, sugárzásmérés, illetve kijelzés szobahőmérsékleten): lehetővé kell tenni a sugárzásmérést, ül. jelzést különleges üzemi körülmények között is (igen alacsony ill. igen magas hőmérsékleten), a mérendő dózisteljesítmény mérésére ill. jelzésére az általánosan elterjedtnél szélesebb határok között legyen állítható (a természetes radioaktiv háttértől az igen magas dózisteljesítmény értékig), élettartamuk és üzemidejük minél nagyobb legyen, hogy huzamosabb ideig, esetleg napokig üzemeltethetők legyenek lakott helytől távol is, súlyuk méretük és előállítási költségük minél kisebb, megbízhatóságuk minél nagyobb legyen. Az ismert dózisteljesítmény-mérők és jelzők közül a félvezető detektorokkal megépített berendezések állnak legközelebb az említett célok megvalósításához. Ilyen félvezető detektorokat ismertet pl. Hertz-Gremmelmaier: „Miniature semiconductor dose rate meter", Acta Radiologica 1960 július; a Semiconductor Detectors — Nucleonics 1960 május; továbbá az 1233 607. sz. angol, valamint az 1230 134 és 1269 251 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírások, és Deme Sándor: „Félvezető detektorok" c. könyve. Az ismert sugárzásdetektorok speciálisan sugárzás-167625 10 15 20 25 30 mérés céljára készülnek és így a kis széria és az említett irodalomban is leírt speciális technológia miatt igen drágák, tehát nem építhetők be olcsó készülékekbe. A detektorok által szolgáltatott áram mindössze pikoamper nagyságrendű. Ennek következtében kis zajú és igen nagy erősítésű erősítőket kell alkalmazni, ami tovább növeli a detektor árát. A bonyolult felépítés miatt a meghibásodás valószínűsége is nagy. Az ismert megoldásokban nem alkalmaznak térvezérlésű tranzisztort sugárzásdetektorként. A Geiger—Müller számláló csövek alkalmazásakor magas áruk és korlátozott mérési tartomány átfogásuk komoly problémát jelent. A néhányszáz voltos üzemi feszültség biztosítása transzformátoros feszültség átalakító használatát teszi szükségessé, mely jelentős energia többletet eredményez, növeli az áramkör bonyolultságát, az alkatrészek számát, aminek következménye a kisebb megbízhatóság és üzemidő. A szcintillációs mérési módszerek, a szükséges nagy mérési és hőmérséklettartomány miatt fellépő instabilitási problémákon kívül a költséges szcintillátorok és fotomultiplierek miatt, olcsó berendezések készítésére nem alkalmasak. Gázionizációs kamrák, kis sugárdózisok tartományában nagy méretűek és nagy tápfeszültséget igényelnek, alkalmazásuknál elkerülhetetlen a térvezérlésű tranzisztor vagy elektrométercső használata. A félvezető diódák, fotódiódák, fotoellenállások, tranzisztorok és más félvezető eszközök alkalmazását kis sugárszinteken a sugárzás által keltett kis áram (melynek leválasztása a sötét áramtól nagyon problemati-