167608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennozid A'B tart szilárd koncentrátum előállítására

3 167608 4 90%-os metanollal 15 órás kivonást végeznek, majd ezt újabb 8 órás vizes kivonás követi. A vizes kivonatot vákuumban 35 C° alatt szárazra párolják. Az ismertetett eljárások közös hátránya, hogy a vizes vagy a vizet tartalmazó szerves oldószeres kivonás következtében a glikozidok részben elbomlanak, és így csökken a hatásért a felelős szennozidok hozama A 1,490 738 sz. francia szabadalmi leírás szerint 1%-os citromsavas metanollal 12—24 órás kivonást végeznek, majd az oldat betöményítése után a maradékoldatot 34-szeres térfogatú éterbe folyatják, és az így keletkezett csapadékot szűréssel leválasztják. A 163 545 sz. magyar szabadalmi leírás szerint a kivonást előnyösen metanol :tetrahidrofurán 7:3 elegyével végzik, és a szennozid A+B koncentrátumot éterrel választják le. Az eljárás hátránya, hogy az alkalmazott oldószerpár elsősorban a tetrahidrofurán révén, a hatásért felelős glikozidokat igen jó hatásfokkal oldja, és emiatt a koncentrátum leválasztásához szükséges étertérfogat igen nagy. A találmány célja olyan nagyüzemi technológia kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy szennadrogokból az eddig ismert eljárásoknál egyszerűbben, gazdaságosabban, jobb hozammal és munkavédelmi szempontból kedvezőbben nyerjük ki a hashajtó hatású szennozid A+B tartalmú szilárd koncentrátumot. A találmány alapja az a felismerés, hogy a metanolt és tetrahidrofuránt tartalmazó kivonási elegyből 3—5 szénatomszámú alkoholok (propilalkohol, izopropilalkohol, n- butilalkohol, izo-butilalkohol, tercbutüalkohol, n-amilalkohol, izo-amilalkohol, szekamilalkohol, terc-amilalkohol), előnyösen izo-propílalkohol vagy izo-amilalkohol, közvetlen hozzáadáskor vagy célszerűen bepárlást is alkalmazva, a hatásért felelős szennozid A+B-t szilárd koncentrátum alakjában kicsapják. Meglepő módon azt tapasztaltuk tehát, hogy a metanol-tetrahidrofuránelegy oldási képességét az előbb felsorolt alkoholok annyira csökkentik, hogy szennozid A+B tartalmú koncentrátum válik ki, mégpedig magasabb hozammal és jobb minőségben, mint éter használata esetén. Legjobb eredményt izo-amilalkohollal kaptunk. Ez a felismerés azért meglepő, mert a 832 017 sz. angol és a 41 588 sz. finn szabadalmi leírásokkal ellentétben a szennozidokból nem kell sót készíteni ahhoz, hogy a kicsapódás megtörténjen, továbbá Michaud M.J. dolgozatában [Bull.Soc.Pharm. Bordeaux 106, 138 (1967)] és az 1,490 738 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett eljárással ellentétben nincs szükség tűz és robbanásveszélyes éter alkalmazására alkoholos oldatból való kicsapás céljára. A találmány tárgya eljárás szennozid A+B tartalmú szilárd koncentrátum előállítására szennadrogokból, (levélből és/vagy termésből), a drognak szerves oldószerrel sav jelenlétében végzett kivonatolása, majd a kivonatból kicsapás, szűrés, kimosás és szárítás segítségével végzett kinyerés útján, amely abban áll, hogy a kivonatból a kicsapást a drog súlyára számítva 2—10-szeres, előnyösen 2—5-szörös mennyiségben vett 3—5 szénatomszámú egyenes vagy elágazó, telített vagy telítetlen alkohollal vagy ezek elegyével végezzük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint az alkoholokat, előnyösen izo-amilalkoholt vagy izo-propilalkoholt a drog súlyára számítva 1:2,5 arányban használjuk. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a szennadroghoz (levél és/vagy termés) metanol: tetrahidrofurán 7:3 elegyét adjuk, majd a drogra számított 5—20 súly% szervetlen savat, előnyösen foszforsavat adagolunk a kivonószerhez, és erőteljesen kivonatoljuk a növényt. Ezután a teljes térfogatot a felére bepároljuk, a maradékhoz a felhasznált drog mennyiségére számított 2-2,5 szeres súlymennyiségben izo-propil-, vagy izo-amilalkoholt folyatunk, és az oldatból egyidejűleg a metanolt és a tetrahidrofuránt legfeljebb 40 C°-on, vákuumban, gyakorlatilag teljesen ledesztilláljuk. A visszamaradó csapadékos oldatot két napon át 0 C°—on állni hagyjuk. A keletkezett csapadékot szűrjük és acetonnal mossuk. A leszűrt és szárított szilárd koncentrátum szennozid-tartalma a kiindulási drog anyagtartalmától függ. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei: a) Azonos koncentrátum-hozam mellett a koncentrátum szennozid A+B tartalma magasabb, mint éter használata esetében; eléri a 35%-ot. b) A koncentrátum leválasztásához aránylag kis térfogatú 3—5 szénatomszámú alkohol szükséges. c) Alkoholok felhasználásával elkerüljük az éter tűzés robbanás-veszélyességét. d) A koncentrátum leválasztásához alkalmazott alkoholok magasabb forrpontjuk miatt kisebb veszteséggel regenerálhatok. e) A leválasztáshoz felhasznált alkohol általában nem igényel külön szárítást. f) A leválasztást megelőzően a szennozidokból nem kell sót készíteni. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 40 1- Példa 1 kg szennadrogot 4 liter 50 ml 85%-os vagy cc. foszforsavat tartalmazó, 7 rész metanol és 3 rész tetrahidrofurán elegyével állandó keverés mellett kivonatolunk. A kivonatolást azonos térfogatú oldószerrel megismételjük. A kivonatolt drogot 4x250 ml metanollal átmossuk. Az egyesített kivonatokat 40 C° alatti hőmérsékleten vákuumban kb. felére bepároljuk, és a maradékhoz, a desztilláció megszakítása 50 nélkül 2 1 izopropil-alkoholt folyatunk. Ezután a maradék tetrahidrofuránt és metanolt az elegyből desztillációval teljesen eltávolítjuk. A csapadékot 2 napon át 0 C°-on állni hagyjuk, szűrjük, majd 200 ml ' száraz acetonnal több részletben mossuk és vízmentes 55 kalcium-klorid felett vákuumban szárítjuk. 4%-os drogból kiindulva a kapott koncentrátum súlya 98 g, szennozid A+B tartalma 33,5%. 2. példa 60 Mindenben az 1. példa szerinti módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy a kivonatot nem pároljuk be, hanem a drogra számítva kilencszeres térfogatú izoamil-alkoholhoz folyatjuk. A termék azonnal kivá-65 lik. A kinyert termék súlya 96 g, szennozid A+B tartalma 35%. 2