167555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidofenil-izotiokarbamid-származékok előállítására

5 167555 6 paraffinok (például kőolajfrakciók), növényi olajok (például földidió-/szézámolaj), alkoholok (például etilalkohol, glicerin), glikolok (például propilén­glikol, polietilénglikol), szilárd hordozóanyagok, mint például természetes kőzetliszt (például 5 kaolinok, agyagok, talkum, kréta), szintetikus kőzetliszt (például magas diszperzitásfokú kova­savak, szilikátok), cukrok (például nyerscukor, tejcukor és szőlőcukor), emulgeálószerek, mint például nem-ionos és anionos emulgeátorok io (például polioxietilén-zsírsav-észterek, polioxietilén­-zsíralkoholéterek, alkilszulfonátok és arilszulfoná­tok), diszpergálószerek (például lignin, szulfit­szennylúgok, metilcellulóz, keményítő és polivinil­pirrolidon) és csúsztatószerek (például magnézium- 15 sztearát, talkum, sztearinsav és nátriumlaurilszul­fát). Orális alkalmazás esetén a tabletták tartalmaz­hatnak természetesen az említett hordozó­anyagokon kívül egyéb adalékanyagokat, például 20 nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalcium­foszfátot, különböző egyéb segédanyagokkal együtt, például keményítőt, előnyösen burgonya­keményítőt, zselatint, és így tovább. Tartalmazhat­nak továbbá csúsztatószereket, például magnézium- 25 sztearátot, nátriumlaurilszulfátot és talkumot, a tablettázás elősegítésére. Vizes szuszpenziók és/vagy elixirek esetében, amelyeket orális adagolásra szánunk, a készítmé­nyek tartalmazhatnak még a fenti segédanyagokon 30 kívül ízjavító-szereket vagy színezőanyagokat. A parenterális alkalmazáshoz a hatóanyagok oldataihoz még alkalmas folyékony hordozóanya­gokat is használhatunk. A hatóanyagokat alkalmazhatjuk tablettákként, 35 kapszulákként, pasztillákként, drazsékként, és így tovább, amelyek például dózis-egységeket tartalmaz­hatnak, aholis minden egyes dózisegységet úgy választunk meg, hogy a hatóanyag egyetlen adagját szolgáltassa. 40 Az új hatóanyagok a készítményekben tartal­mazhatnak még egyéb ismert hatóanyagokat is. Az új hatóanyagokat ismert módon alkalmaz­zuk. Előnyösen orálisan, vagy parenterálisan, 45 célszerűen szubkután vagy dermálisan. Hatásos eredmények elérése céljából célszerű az új hatóanyagokat naponta körülbelül 1—100 mg/kg testsúly mennyiségben használni. Mégis előfordulhat, hogy szükséges lehet az 50 említett dózis-határoktól eltérő mennyiségek alkal­mazása, nevezetesen a kísérleti állatok testsúlyától, illetve az alkalmazás módjától, de az állat fajtájától, annak egyéni gyógyszer-tűrőképességétől, illetve a készítmény fajtájától, az adagolás 55 időpontjától, illetve időtartamától függően. így egyes esetekben elegendő lehet a minimálisnak mondott anyagnál is kevesebbnek az alkalmazása, míg más esetben szükség lehet a megadott felső dózishatár túllépésére. Nagyobb mennyiségek alkal- 60 mazása esetében ajánlatos az anyagot a nap folyamán több részben beadni. Mind az ember­mind az állatgyógyászatban ugyanazokat a dózisha­tárokat alkalmazhatjuk. Értelemszerűen érvényesek az egyéb fenti adatok is. 65 A találmány szerinti I általános képletű hatóanyagok anthelmintikus hatását a következő alkalmazási példák mutatják be közelebbről: A példa Bányaféreg-kísérlet (juh) Bunostomum trigonocephalummal kísérletileg fertőzött juhokat kezelünk a paraziták kifejlődési idejének eltelte után. A hatóanyag-mennyiséget tiszta hatóanyagként alkalmazzuk, orálisan, zselatinkapszulákban. A hatásfokot úgy határozzuk meg, hogy megszámoljuk a kezelés után eltávolított férgeket és a kísérleti állatokban megmaradt férgeket a boncolás után, és kiszámítjuk az eltávolított férgek százalékát. A következő I-IX táblázatokban megadjuk a találmány szerinti hatóanyagokat, a legkisebb adagolást, amely a kísérleti állatok férgeinek számát több mint 90%-kal csökkenti [hatásos adag minimuma (csökkenés > 90%) mg hatóanyag/kg testsúlyban megadva]. Kontrollanyagként minden esetben a tiobendazolt alkalmazzuk. (K) I. táblázat (A példához) Példa száma Hatásos adag minimuma mg/kg-ban, csökkenés 90% 1 <5 K (tiabendazol) B példa Nematospiroides dubius (egér) Nematospiroides dubius-szal kísérletileg fertőzött egereket kezelünk a paraziták kifejlődési idejének eltelte után. A hatóanyag-mennyiséget vizes szuszpenzió alakjában orálisan adagoljuk. A készítmény hatásfokát úgy határozzuk meg, hogy boncolás után megszámoljuk a kísérleti állatokban megmaradt férgeket és a kezeletlen kontroli-állatokban talált férgek számához viszo­nyítva százalékban adjuk meg. II. táblázat Példa száma Hatásos adag minimuma mg/kg-ban, csökkenés > 90% 1 100 3 250 4 250 6 250 7 50 K 500 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom