167541. lajstromszámú szabadalom • Öntődei kötőanyag és eljárás annak előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 167541 Bejelentés napja: 1974.11.04. (VA-1421) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. Nemzetközi osztályozás: B 22 c 1/00, Bejelentés napja: 1974.11.04. (VA-1421) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. C 04 b 3/00 T ORSZÁGOS ALALMÁNY HIVATAL I Bejelentés napja: 1974.11.04. (VA-1421) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. Feltalálók: Bakó Károly oki. kohómérnök 20%, Hevenesi György oki. vegyészmérnök 30%, Soha István oki. vegyészmérnök 30%, dr. Varga. Ferenc oki. kohómérnök 20%, Budapest Tulajdonos: Vasipari Kutató Intézet, Budapest öntödei kötőanyag és eljárás annak előállítására 1 Az úgynevezett „nyersformázás" céljára alkalmas öntödei formázóhomok kvarchomokból, bentonit­ból, vízből és különböző adalékanyagokból áll. Ezt a formázóhomokot az említett komponensekből alkalmas keverőberendezésben, rendszerint koller- 5 járatban készítik, a kollerjárat állapotától, az egyszerre készített keverék mennyiségétől, az adalékanyagok minőségétől stb. függően 5—15 perces keverési idő alatt, amennyiben a betartandó ciklusidők ennél jóval rövidebb keverési 10 időt nem kívánnak meg. A formázóhomok előállításának ez a módszere meglehetősen nehézkes és kellemetlen: a bentonitot finom por alakban kell a keverőbe adagolni és az adalékanyagok is általában por alakúak, aminek 15 következménye a levegő porszennyeződése. Mivel a bentonitok legtöbbje kolloid kovasavat is tartalmaz, a levegőbe jutott bentonitpor a bentonit vesztesé­gen kívül egyben szilikózisveszélyt is jelent. A formázóhomok tulajdonképpeni kötőanyaga a 20 vízzel plasztikussá tett bentonit, ez adja a formahomoknak azt a szilárdságot, amely a homokforma elkészítéséhez, a kész forma kezelésé­hez szükséges és amely ellenáll a formába beömlő fémolvadék eróziójának és metallosztatikus nyoma- 25 sának. Az adalékanyagoknak, mint például a leggyakrabban használt kőszénliszt, dextrin stb. egyéb, öntéstechnológiai szempontból fontos szere­pük van a formában, mint például a homokszem­csék tágulásából eredő hibák elhárítása, „fényes 30 karbon" bevonat képzése által a folyékony fém/forma határfelületen a nedvesítési viszonyok rontása és ez által az öntvényfelület simábbá tétele, a nyomófeszültség csökkentése öntés alatt, a forma omlékonyságának növelése öntés után stb. A formázóhomok tehát különböző fajsúlyú és halmazállapotú anyagok többé-kevésbé homogén elkeverésével készül. Ez a művelet közismerten nehéz feladat, annál is inkább, mert nemcsak egyszerű keverésről van szó, hanem arról is, hogy az egyes homokszemcséket a keverés folyamán bentonitból és vízből kialakult plasztikus massza egyenletes réteggel bevonja. Ennek az ideális állapotnak — amire többek között azért is szükség lenne, hogy a bentonit teljes kötőképességét kifejthesse — eléréséhez az általánosan használt keverőberendezésekben igen hosszú, fél-, egyórás keverési időkre lenne szükség, de mivel ilyen hosszú keverési idők" technológiai szempontból nem engedhetők meg és ez egyéb hátrányokkal (például a homokszemcsék aprítódása, a keverék felmelege­dése stb.) is járna, az említett jóval rövidebb keverési idők mellett az öntödék kénytelenek kevésbé homogén formahomok-keverékkei megelé­gedni. Találmányunk alapját az a kísérletileg is könnyen igazolható felismerés képezi, hogy amennyiben a bentonitot, a vizet és az adalékanya­got nem a homokszemcsékkel való keverés közben, hanem előzőleg, külön műveletben alakítjuk ki 167541

Next

/
Oldalképek
Tartalom