167540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás linkomicin előállítására

21 167540 22 Ezért tehát ezt a három biotípust Streptomyces espinosus, 21987a biotípus, Streptomyces espinosus, 22061a biotípus és Streptomyces espinosus, 22149a biotípus elnevezéssel jelöltük meg. A fenti új mikroorganizmus-törzsek, illetőleg biotípusok felhasználásán alapuló találmány értelmében tehát a linkomicint oly módon állítjuk elő, hogy ezeket az új mikroorganizmus-törzseket illetőleg ezek említett biotípusait vizes tápközegben, alámerülő áerob kultúrában tenyésztjük. Kisebb méretű előállítás esetén alkalmazhatunk azonban felületi kultúrákat illetőleg palackokban tenyésztett kultúrákat is. Az említett mikroorganizmusokat oly táptalajon tenyésztjük, amelyek valamely asszimilálható szénforrást, például valamely asszimilálható szénhidrátot, továbbá valamely nitrogénforrást, például valamely asszimilálható nitrogénvegyületet vagy fehérjetartalmú anyagot tartalmaznak. Szénforrásként előnyösen glükóz, nyerscukor, szacharóz, glicerin, keményítő-félék, kukoricakeményítő, tejcukor, dextrin, melasz és hasonlók alkalmazhatók. Az előnyösen alkalmazható nitrogénforrások példáiként kukoricalekvár, élesztő, autolizált sörélesztő tej-szárazanyagokkal, szójaliszt, gyapotmagliszt, kukoricaliszt, tej-szárazanyag, pankreászos kazein-hidrolizátum, eefresűrítmény, pepton, halliszt, hús-és csonthulladék és hasonlók említhetők. Az említett szénforrásokat és nitrogénforrásokat előnyösen kombináltan alkalmazhatjuk, Nyomelemeket, mint cink-, magnézium-, mangán-, kobalt-, vases hasonló vegyületeket általában nem szükséges külön a tápközeghez adni, amennyiben a tápközeg elkészítésére vízvezetéki vizet és tisztítatlan tápanyagokat használunk fel. A linkomicin termelése a találmány szerint előnyösen körülbelül 44 C° és 48 C° közötti, különösen 45 C° körüli hőmérsékleten történhet. Az optimális linkomicin-termelés általában 2—10 nap alatt érhető el. A tápközeg a fermentáció folyamán általában bázisos kémhatású marad. A végső pH-érték részben az esetleg jelenlevő pufferanyagoktól, részben pedig a tápközeg eredeti pH-értékétől függ. Ha a fermentációt nagyméretű tartályokban folytatjuk le, akkor inokulálás céljaira előnyösebb vegetatív inokulumot alkalmazni (spórázó alak helyett), minthogy így elkerülhető a linkomicin-termelés késedelmes megkezdése, ami által biztosíthatjuk a fermentációs berendezés jobb kihasználását. Ezért célszerű már előzetesen előállítani inokulálás céljaira a vegetatív inokulumot megfelelő előzetes átoltások útján. Ha már rendelkezésre áll a fiatal, aktív vegetatív inokulum, akkor ezt aszeptikus körülmények között visszük be a riagyméretű fermentációs tartályba. . A vegetatív inokulum előállítására vagy ugyanazt a tápközeget alkalmazzuk, amelyikben ezután a limkomicin termelése történik, vagy pedig bármely más, a mikroorganizmus jó fejlődését biztosító tápközeg is alkalmazható erre a célra. A találmány szerinti módon lefolytatott fermentáció után a fermentleben felgyülemlett linkomicint például a 3 086 912 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismer-5 tetett eljárással nyerhetjük ki. A linkomicin előnyös kinyerési eljárása értelmében úgy járhatunk el, hogy a micéliumot és a nem oldódó szilárd anyagokat valamely szokásos 10 módszerrel, például szűréssel és/vagy cenírifugálással elkülönítjük, magát az antibiotikumot pedig a szűrletből, illetőleg a centrifugált léből nyerjük ki, valamely erre alkalmas gyantán történő átvezetés útján, ilyen gyantaként nem-ionos, makropórusos, 15 divinilbenzollaí térhálósított sztirol-kopolimert alkalmazhatunk. Ilyen típusú gyantákat 3 515 717 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás ismertet. Egy ilyen célra alkalmas típusú gyanta például az Amberlite XAD-2 kereskedelmi elneve-20 zés alatt forgalomba kerülő termék. A linkomicint a gyantáról azután metanolt és vizet — előnyösen 95 : 5 térfogatarányban — tartalmazó oldószer-rendszerrel eluáljuk. A biológiai 25 aktivitású terméket tartalmazó eluátum-frakciókat a szokásos mikrobiológiai korong-eljárással határozhatjuk meg, Sarcina lutea mikroorganizmus felhasználásával. Az így azonosított biológiailag aktív frakciókat egyesítjük és betöményítjük, az így kapott 30 vizes koncentrátumból fagyasztószárítással különítjük el a nyers antibiotikumot. A fagyasztószárítással kapott maradékot azután diklórmetánnal eldörzsöljük, a diklórmetános kivonatot elkülönítjük, szárazra pároljuk és a maradékot acetonnal 35 eldörzsöljük. Szűrés után a szűrlethez étert adunk, a képződött csapadékot eltávolítjuk és a szűrlethez n metanolos hidrogén-klorid-oldatot adunk. Az ennek hatására képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük, majd víz és aceton elegyéből át kristályosítjuk. 40 így termékként kristályos linkomicin-hidrokloridot kapunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a találmány szerinti eljárás nincsen a fentiekben konkrét 45 példaként ismertetett mikroorganizmusok alkalmazására korlátozva. Ugyanígy lefolytatható az eljárás a találmány keretén belül más olyan, az említett mikroorganizmus-fajtákból származó törzsekkel vagy mutánsokkal, amelyek a szakmában jól ismert 50 módszerekkel, például a leírt új mikroorganizmusok röntgen- vagy ibolyántúli besugárzása, nitrogén-mustárokkal való kezelése vagy fagok hatásának való kitétele és egyéb hasonló ismert módszerek útján nyerhetők. 55 A találmány szerinti eljárás egyik célszerű gyakorlati kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti. A példában a százalék-adatok súlyszázalékokban, -az oldószer-arányok pedig tér-60 fogat-arányokban értendők, amennyiben más kifejezetten megadva nincs. Az alábbi példa azonban csupán szemléltetni kívánja a találmányt, anélkül, hogy a találmány köre bármilyen szempontból is erre a példára vagy az abban megadott konkrét 65 körülményekre vagy anyagokra lenne korlátozva. 11