167461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztrátumok főleg hőrelágyuló műanyag szubsztrátumok felületkezelésére
3 167461 4 A találmány szerinti eljárás tehát műanyag és más lényegében nem fémes szubsztrátumok felületkezelésére alkalmas. A megfelelő bevonandó anyagok közé tartoznak anélkül, hogy ezek körét korlátozni kívánnánk, például a cellulóz és ke- 5 rámiabázisú anyagok, mint szövet, papír, fa, parafa, kartonlemez, agyag, porcelán, bőr, porózus üveg, azbesztcement stb. A találmány szerinti eljárásban tipikusan fel- io használható műanyagok a következők lehetnek: etilénkötést tartalmazó alifás-, aliciklusos- és aromás szénhidrogének homo- és kopolimerjei, mint polietilén-, polipropilén-, polibutilén-, etilénpropilén-kopolimerek, etilén vagy propilén más 15 olefinekkel képzett kopolimerjei, polibutadién, a butadién polimerjei, természetes vagy szintetikus poliizoprén, valamint pentén, hexén, heptén, oktén, .f 2-metilpropén, 4-metilhexén-l, biciklo-(2,2,l)-2-hep- -J * tén, pentadién, hexadién, 2,3-dimetilbutadién-l,3,4- 20 -vinilciklohexén, ciklopentadién, metilsztirol és hasonló vegyületek polimerjei. A további polimerfajták közül, amelyek a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók, a következőket soroljuk fel: poliindén, indén-kumarongyanták, akriláteszter- 25 polimerek és metakrilátészterpolimerek, akrilát és metakrilát gyanták, mint etilakrilát, n-butilmetakrilát, jzobutilmetakrilát, etilmetakrilát vagy metilmetakrilát, alkidgyanták, cellulózszármazékok, mint cellulózacetát, cellulózacetátbutirát, cellulóznitrát, 30 etilcellulóz, hidroxietilcellulóz, metilcellulóz és nátriumkarboximetilcellulóz, epoxigyanták, furángyanták (furfurilalkohol vagy furfurálketon), szénhidrogéngyanták, mint ásványi olajgyanták, izobutiléngyanták (poliizobutilén), izocianátgyanták" 65 (poliuretánok), melamingyanták, mint melamift-formaldehid és melamin-karbamid-formaldehid, olajgyanták, fenolgyanták, mint fenol-formaldehid, fenolos elasztomerek, fenolos epoxi, fenol-poliamid és fenol-vinilacetálok, poliamidpolimerek, mint poli- 40 amidok, poliamid-epoxi, főként visszatérő karbonamid-csoportokat a főpolimerláncban tartalmazó hosszú szénláncú szintetikus poliamidok, poliésztergyanták, mint telítetlen kétbázisú savak"b61 és dihidroxivegyületekből képzett poliészterek p poli- 45 észter-elasztomerek és rezorcinolgyanták, . mint rezorcinol-formaldehid, rezorcinol-furfurál, rezorcinol-fenol-formaldehid, rezorcinol-poliamid és rezorcinol-karbamid-gyanták, gumik, mint a természetes gumi, szintetikus poliizoprén, regenerált 50 gumi, klórozott gumi, polibutadién, ciklizált gumi, butadién-akrilnitrilgumi, butadién-sztirolgumi és butilgumi, neopréngumi (polikloroprén), poliszulfidok (Thiokol), terpéngyanták, karbamidgyanták, vinilgyanták, mint vinilacetál, vinilacetát vagy vinilal- 55 kohol-acetát kopolimerek, vinilalkohol, vinilklorid, vinilbutirál, vinilklorid-acetátkopolimerek, vinilpirrolidon és vinilidén-klorid kopolimerek, poliformaldehid, polifenilénoxid, diallilftalátok és ftalátok polimerjei, foszgén vagy tiofoszgén és dihidr- 60 oxivegyületek, mint biszfenolok polikarbonátjai, biszfenolok és epilkórhidrin hőre lágyuló polimerjei (kereskedelmi nevük: fenoxipolimerek), telítetlen szénhidrogének és egy telítetlen monomer ojtott kopolimerjei és polimerjei, mint a polibutadién, 65 sztirol és akrilnitril ojtott kopolimerjei (ABS-gyanták), ABS-polivinilkloridpolimerek akriles polivinilkloridpolimerek. A találmány szerinti polimerek töltőanyagmentes vagy töltőanyagot tartalmazó állapotban is felhasználhatók fémmel való bevonásra. Töltőanyagként megemlítjük például az üvegszálat, üvegport, üveggyöngyöt, azbesztet, talkumot és más ásványi töltőanyagot, falisztet és. más növényi töltőanyagot, különböző alakú szenet, színezékeket, pigmenteket, viaszokat és hasonló anyagokat. Ha töltőanyagként viaszt alkalmazunk, akkor a fémbevonat tapadóképessége a viasz keménységével szabályozható, vagyis minél keményebb viaszt alkalmazunk, annál tapadóképesebb bevonatot nyerünk. A bevonandó tárgyak különböző alakúak lehetlek, mint idomtestek, pl. öntött tárgyak, lemezek, rudak és hasonlók, további szálak, filmek és egyéb termékek. o" 0A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítás] módja szerint az első lépésben a bevonandó szubsztrátumot elemi állapotú sárga foszforral kezeljük. Ez különböző szennyezett vagy technikai minőségű sárga foszfor lehet. A foszfort gőzfázisban, folyadékként vagy oldószerben feloldva is használjuk. Az elemi foszfor feloldására alkalmas oldószerek vagy hígítószerek közül az elemi foszfort feloldó oly oldószereket említjük meg, amelyek előnyösen a műanyag felületét csupán duzzasztják anélkül, hogy annak felületét károsan befolyásolnák. Dyen oldószerként a következőket soroljuk fel: halogénezett szénhidrogének, mint kloroform, metílkloroform, fenilkloroform, diklőretilén, triklórétilén, perklóretilén, triklóretán, diklórpropán, etil-1 dibromid, etilklórbromid, propiléndibromid, monorjdórbenzol, monoklórtoluol és hasonló vegyületek, aromás szénhidrogének, mint pl. a benzol, toluol, xilol, etilbenzol, naftalin stb. Ha az eljárásban az elemi foszfor valamely oldatát használjuk, akkor az oldat koncentrációját az oldat súlyára számítva 0,0001 súly% foszfor-tartalomtól a telítettségi koncentrációig, előnyösen pedig kb. 1,5—2,5%-ra állítjuk be. A gáz alakú, folyékony vagy oldat alakban jelenlevő elemi foszforral történő kezelés előtt a szubsztrátum, főként pedig a műanyag felületét meg kel! tisztítani. Ha oldatot alkalmazunk, akkor az oldat rendszerint megfelel erre a tisztítási célra. Ha azonban gáz alakú vagy folyékony foszfort alkalmazunk a felületkezeléshez, akkor kezelés előtt a felületnek oldószeres lemosása ajánlatos. Ezzel szemben azonban a felületet valamely különleges "kezelésnek, pl. maratásnak, csiszolásnak stb. nem szükséges alávetni. A foszforos kezelést általában a szubsztrátum lágyuláspont alatti hőmérsékletén, míg ha oldószeres foszforoldatot használunk, akkor az oldószer forrpontja alatti hőmérsékleten hajtjuk végre. A kezelés hőmérséklete általában kb. 30-135 C°, előnyösen pedig kb. 50-100 C°. Az érintkezési idő a szubsztrátum jellegétől, az oldószertől és a hőmérséklettől függ, általában azonban 1 mp-től 1 óráig, esetleg annál hosszabb ideig is terjedhet, előnyösen pedig 1-10 perc között van. 2
