167461. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztrátumok főleg hőrelágyuló műanyag szubsztrátumok felületkezelésére

3 167461 4 A találmány szerinti eljárás tehát műanyag és más lényegében nem fémes szubsztrátumok felület­kezelésére alkalmas. A megfelelő bevonandó anya­gok közé tartoznak anélkül, hogy ezek körét korlátozni kívánnánk, például a cellulóz és ke- 5 rámiabázisú anyagok, mint szövet, papír, fa, parafa, kartonlemez, agyag, porcelán, bőr, porózus üveg, azbesztcement stb. A találmány szerinti eljárásban tipikusan fel- io használható műanyagok a következők lehetnek: etilénkötést tartalmazó alifás-, aliciklusos- és aro­más szénhidrogének homo- és kopolimerjei, mint polietilén-, polipropilén-, polibutilén-, etilén­propilén-kopolimerek, etilén vagy propilén más 15 olefinekkel képzett kopolimerjei, polibutadién, a butadién polimerjei, természetes vagy szintetikus poliizoprén, valamint pentén, hexén, heptén, oktén, .f 2-metilpropén, 4-metilhexén-l, biciklo-(2,2,l)-2-hep- -J * tén, pentadién, hexadién, 2,3-dimetilbutadién-l,3,4- 20 -vinilciklohexén, ciklopentadién, metilsztirol és ha­sonló vegyületek polimerjei. A további polimer­fajták közül, amelyek a találmány szerinti eljárás­ban alkalmazhatók, a következőket soroljuk fel: poliindén, indén-kumarongyanták, akriláteszter- 25 polimerek és metakrilátészterpolimerek, akrilát és metakrilát gyanták, mint etilakrilát, n-butilmetak­rilát, jzobutilmetakrilát, etilmetakrilát vagy metil­metakrilát, alkidgyanták, cellulózszármazékok, mint cellulózacetát, cellulózacetátbutirát, cellulóznitrát, 30 etilcellulóz, hidroxietilcellulóz, metilcellulóz és nát­riumkarboximetilcellulóz, epoxigyanták, furán­gyanták (furfurilalkohol vagy furfurálketon), szén­hidrogéngyanták, mint ásványi olajgyanták, izo­butiléngyanták (poliizobutilén), izocianátgyanták" 65 (poliuretánok), melamingyanták, mint melamift­-formaldehid és melamin-karbamid-formaldehid, olajgyanták, fenolgyanták, mint fenol-formaldehid, fenolos elasztomerek, fenolos epoxi, fenol-poliamid és fenol-vinilacetálok, poliamidpolimerek, mint poli- 40 amidok, poliamid-epoxi, főként visszatérő karbon­amid-csoportokat a főpolimerláncban tartalmazó hosszú szénláncú szintetikus poliamidok, poliészter­gyanták, mint telítetlen kétbázisú savak"b61 és dihidroxivegyületekből képzett poliészterek p poli- 45 észter-elasztomerek és rezorcinolgyanták, . mint rezorcinol-formaldehid, rezorcinol-furfurál, rezor­cinol-fenol-formaldehid, rezorcinol-poliamid és rezorcinol-karbamid-gyanták, gumik, mint a ter­mészetes gumi, szintetikus poliizoprén, regenerált 50 gumi, klórozott gumi, polibutadién, ciklizált gumi, butadién-akrilnitrilgumi, butadién-sztirolgumi és bu­tilgumi, neopréngumi (polikloroprén), poliszulfidok (Thiokol), terpéngyanták, karbamidgyanták, vinil­gyanták, mint vinilacetál, vinilacetát vagy vinilal- 55 kohol-acetát kopolimerek, vinilalkohol, vinilklorid, vinilbutirál, vinilklorid-acetátkopolimerek, vinil­pirrolidon és vinilidén-klorid kopolimerek, poli­formaldehid, polifenilénoxid, diallilftalátok és fta­látok polimerjei, foszgén vagy tiofoszgén és dihidr- 60 oxivegyületek, mint biszfenolok polikarbonátjai, biszfenolok és epilkórhidrin hőre lágyuló polimerjei (kereskedelmi nevük: fenoxipolimerek), telítetlen szénhidrogének és egy telítetlen monomer ojtott kopolimerjei és polimerjei, mint a polibutadién, 65 sztirol és akrilnitril ojtott kopolimerjei (ABS-gyan­ták), ABS-polivinilkloridpolimerek akriles polivinil­kloridpolimerek. A találmány szerinti polimerek töltőanyagmentes vagy töltőanyagot tartalmazó állapotban is fel­használhatók fémmel való bevonásra. Töltőanyag­ként megemlítjük például az üvegszálat, üvegport, üveggyöngyöt, azbesztet, talkumot és más ásványi töltőanyagot, falisztet és. más növényi töltőanyagot, különböző alakú szenet, színezékeket, pigmenteket, viaszokat és hasonló anyagokat. Ha töltőanyagként viaszt alkalmazunk, akkor a fémbevonat tapadó­képessége a viasz keménységével szabályozható, vagyis minél keményebb viaszt alkalmazunk, annál tapadóképesebb bevonatot nyerünk. A bevonandó tárgyak különböző alakúak lehet­lek, mint idomtestek, pl. öntött tárgyak, lemezek, rudak és hasonlók, további szálak, filmek és egyéb termékek. o" 0A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosí­tás] módja szerint az első lépésben a bevonandó szubsztrátumot elemi állapotú sárga foszforral ke­zeljük. Ez különböző szennyezett vagy technikai minőségű sárga foszfor lehet. A foszfort gőz­fázisban, folyadékként vagy oldószerben feloldva is használjuk. Az elemi foszfor feloldására alkalmas oldószerek vagy hígítószerek közül az elemi foszfort feloldó oly oldószereket említjük meg, amelyek előnyösen a műanyag felületét csupán duzzasztják anélkül, hogy annak felületét károsan befolyásolnák. Dyen oldószerként a következőket soroljuk fel: halogé­nezett szénhidrogének, mint kloroform, metíl­kloroform, fenilkloroform, diklőretilén, triklór­étilén, perklóretilén, triklóretán, diklórpropán, etil-1 dibromid, etilklórbromid, propiléndibromid, mono­rjdórbenzol, monoklórtoluol és hasonló vegyületek, aromás szénhidrogének, mint pl. a benzol, toluol, xilol, etilbenzol, naftalin stb. Ha az eljárásban az elemi foszfor valamely oldatát használjuk, akkor az oldat koncentrációját az oldat súlyára számítva 0,0001 súly% foszfor-tar­talomtól a telítettségi koncentrációig, előnyösen pedig kb. 1,5—2,5%-ra állítjuk be. A gáz alakú, folyékony vagy oldat alakban jelenlevő elemi foszforral történő kezelés előtt a szubsztrátum, főként pedig a műanyag felületét meg kel! tisz­títani. Ha oldatot alkalmazunk, akkor az oldat rendszerint megfelel erre a tisztítási célra. Ha azonban gáz alakú vagy folyékony foszfort alkal­mazunk a felületkezeléshez, akkor kezelés előtt a felületnek oldószeres lemosása ajánlatos. Ezzel szemben azonban a felületet valamely különleges "kezelésnek, pl. maratásnak, csiszolásnak stb. nem szükséges alávetni. A foszforos kezelést általában a szubsztrátum lágyuláspont alatti hőmérsékletén, míg ha oldószeres foszforoldatot használunk, akkor az oldószer forrpontja alatti hőmérsékleten hajtjuk végre. A kezelés hőmérséklete általában kb. 30-135 C°, előnyösen pedig kb. 50-100 C°. Az érintkezési idő a szubsztrátum jellegétől, az oldó­szertől és a hőmérséklettől függ, általában azonban 1 mp-től 1 óráig, esetleg annál hosszabb ideig is terjedhet, előnyösen pedig 1-10 perc között van. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom