167436. lajstromszámú szabadalom • S-triazin-alapú herbicid kompozíciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

15 l-metil-3-(2-metil-ciklohexil)-6-dimetil-taminojs-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspont 139—140 C°, l-metil-3-(2-metil-ciklohexil)-6-dimetil-amino-s-triiazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspont 141—146 C°, l^metil-3-cikloheptil-ß-dimetil-amino-s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspont 204—205,5 C°, l-metil-3-(n-heptil)-6-dimetil-amino-s-triazin--4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspontja 59—60 C°, l-metil-3-allil-6-dimetil-amino-s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspontja 98—99 C°, l-metil-3-izopropil-6-dimetil-amino^s-triazin-4--tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspontja 141—146 C°, l-metil-3-(4-nitro-fenil)-6-dimetil-amino-s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dio,n, olvadáspontja 252—253 C° (bomlik), és l-metil-3-ciklohexil-6-izopropil-amino-s-triazin-4-tio-2,4(lH,3H)-dion, olvadáspontja 284 C°. Az I általános képletű vegyületek előállítására alternatív módszerként szolgáló alábbi eljárásban a 2-metil-2-tio-pszeudokarbamid valamilyen sójából, így például szulfátjából vagy hidrokloridjából indulunk ki. Ezt az eljárást a B reákcióvázlattal illusztráljuk. A B reakcióvázlatban Rt, R2', R3, R4, R, M' és Z jelentése a fenti. A 14a. vegyület valamilyen kiválasztott oldószerrel készült oldatához vagy szuszpenziójához klórhangyasavas metilésztert (2. vegyület) vagy valamilyen RiNCO általános képletű vegyületet (8. vegyület) — ahol Rí jelentése a fenti — adunk, majd a kapott reakcióelegyet a reakció befejeződéséig állni hagyjuk. A kapott terméket, azaz az l-karbometoxi-2-metil-2-tio-pszeudokarbamidot (15. vegyület) vagy az 1-ci'klohexil-4-metil-4-tio-pszeudokarbamidot (15a. vegyület) — ha Rt jelentése ciklohexil-csoport — valamilyen RjNCO általános képletű izocianáttal vagy klórhangyasavas metilészterrel kezeljük, és így a 16. vegyületet kapjuk. A 16. vegyület alkalmas oldószerrel készült oldatához valamilyen alkálifém-alkoholátot (10. vegyület) adunk, és a gyűrűzáródás eredményeképpen a 17. sót kapjuk. A 17. vegyület alkalmas oldószerrel készült oldatához vagy szuszpenziójához valamilyen alkilezőszert (4. vegyületet) adunk, és így a 18. vegyületet kapjuk. A 18. vegyület alkalmas oldószerrel készült szuszpenziójához vagy oldatához ezután valamilyen amint (6. vegyület) adunk, és így 11. vegyületet kapunk. A kapott termék, azaz valamilyen s-triazin-2,4-(lH,3H)dion ismert módon elkülöníthető, például az A reakcióvázlatban ábrázolt előállítási változat ismertetése kapcsán említett módszerekkel. R2 helyettesítőként hidrogénatomot tartalmazó I általános képletű vegyületek előállítására a 17. vegyület oldatát vagy szuszpenzióját megsavanyítjuk valamilyen ásványi savval, majd a kapott 19. vegyületet valamilyen aminnal (6. 16 vegyülettel) reagáltatjuk, és így 20. vegyületet, majd 21. aminsót kapunk, amely vagy közvetlenül felhasználható herbicid szerek hatóanyagaként, vagy amelynek oldatát vagy szuszpen-5 zióját megsavanyítva 22. vegyületet kapunk. A 22. vegyület reakcióba lép megfelelő bázisokkal, így például ammóniával, dimetil-aminnal, továbbá a nátrium, kálium, lítium vagy a kalcium hidroxidjával megfelelő I általános kép-10 létű sókat képezve. A fenti műveletekben oldószerként alkalmazhatók a víz, toluol, benzol, xilolok, monoklór-benzol, nitro-benzol, metilén-klorid, triklór-etilén, perklór-etilén vagy ezek vízzel alkotott 15 elegyei, vagyis nem szükséges, hogy az oldószer vízmentes legyen. A 14a. vegyület súlyára vonatkoztatva a fenti oldószereket a gyakorlatban 3 : 1—10 : 1, előnyösen 3 : 1—6 : 1 arányban alkalmazzuk. A fel-20 sorolt oldószerek közül alacsony beszerzési költségeik és előnyös kezelhetőségi tulajdonságaik következtében különösen előnyösek a víz, a toluol, a xilol és a benzol. A 14a. és a 2. vegyület reagáltatásához a leg-25 előnyösebb oldószer a víz. A reagáltatáshoz használható azonban a víz és a fentiekben felsorolt szerves oldószerek elegyei is. Szerves oldószerek alkalmazása esetén a gyakorlatban a szerves oldószerek aránya a víz térfogatára 30 vonatkoztatva 6 : 1—1 : 1, előnyösen 2 : 1—1 : 1. A 14a. és a 8. vegyület reagáltatása esetén előnyös két oldószerből álló oldószerelegy használata, minthogy a 8. izocianát reakcióba lép a vízzel nem kívánt melléktermékeket képezve. 35 Így a 15a. termék hozamát a melléktermékek képződése nagymértékben csökkentheti. A 2., illetve a 8. vegyület súlyaránya a 14a. vegyületre vonatkoztatva 0,1 :1—3 :1, előnyösen 0,8 : 1—2 : 1, különösen előnyösen 1 : 1— 40 1,3—1 lehet. A 14a. vegyület és a 2., illetve a 8. vegyület reagáltatása —10 C° és 50 C°, előnyösen 0 C° és 30 C°, különösen előnyösen 0 C° és 25 C° közötti hőmérsékleten végezhető. 45 A 14a. vegyület és a 2., illetve a 8. vegyület, valamint a 15a. vegyület és a 2. vegyület reagáltatásánál a reakcióelegy pH^értéke előnyösen 6,5—11, különösen előnyösen 7—8,5. A klórhangyasavas metilészter vagy az RiNCO 50 képletű izocianát és a vizes bázis beadagolasi sorrendje változhat. Először beadagolható a klórhangyasavas metilészter vagy az izocianát, majd a vizes bázis. Előnyösnek bizonyult azonban, ha a klórhangyasavas metilésztert vagy az 55 izocianátot és a vizes bázist egyszerre adagoljuk. Bázisként használhatunk például lítium-, kálium- vagy nátrium-hidroxidot. A beadagolt bázis koncentrációja 10% és 50% között változhat, de előnyös, ha a bázist nagy koncent-60 rációban használjuk, mert ezáltal adott menynyiségű termékre vonatkoztatva a reakcióelegy térfogata kisebb lesz. A klórhangyasiavas metilészter vagy az RjNCO általános képletű izocianát és az 50%-os vizes 65 bázis egyidejű adagolásának eredményeképpen 8