167431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liofilizáló hatású műgyantakeverék előállítására

167431 9 10 gatóhoz képest. Ez azt mutatja, hogy szerves közegben az addhézió jelentősen csökken, a nedvesedés pedig nagymértékben növekszik, azaz az azbeszt felülete organofillé válik. Vizes közegben az azbesztet 4 súly% előbbi gyantakészítménnyel kezelve, azt tapasztaljuk, hogy a kezelt azbesztből készült szuszpenzió fajlagos üledéktérfogata a kezeletlen szuszpenzióhoz képest 40%-kal csökken. Ez azt jelzi, hogy az önmagában alkalmazott gyantakészítmény hidrofilizáló hatással rendelkezik. 14. példa 400 g száraz, fehérített szulfit, illetve fehérítetlen szulfát-fenyőcellulózt külön-külön 10 liter desztillált vízben 2 óra hosszat áztatunk, majd desztillált vízzel 22,5 literre felhígítjuk. A 2% szárazanyagtartalmú szuszpenziót Valley-típusú laboratóriumi hollandiba öntjük és a hollandi terhelése nélkül a szuszpenziót 30 percen keresztül homogenizáljuk. Ezt követően a szuszpenziót 6 kg terheléssel 60 percig őröljük, őrlés után a cellulóz-szuszpenzió őrlésfokát Schopper-Riegler módszerrel mérjük. A 60 perces őrlést megismételjük akként, hogy a cellulóz súlyára számítva 4 súly%-nyi mennyiségben a 13. példa szerint elkészített gyanta-készítményt alkalmazzuk, így a hidrofil jellegű fehérített szulfitcellulóz őrlésfoka 5%Hkal, a kevésbé hidrofil jellegű fehérítetlen szulfáteellúLóz őrlésfoka pedig 20%-kal növekszik. Ez arra utal, hogy a találmány szerinti gyantakészítmény a cellulóz őrlési ellenállóképességét csökkenti. 15. példa (Összehasonlító példa) A 14. példa szerinti eljárással 6 kg terheléssel működtetett hollandiba gyantakeverék hozzáadása nélkül őrölt 2%-os szulfitcellulóz szuszpenzióból 2,35 g szárazanyag-tartalomnak megfelelő mennyiséget elkülönítünk, majd a szuszpenziót desztillált vízzel 600 ml össztérfogatra felhígítjuk. A szuszpenzióhoz a cellulóz szárazsúlyára számítva 3 súly% 4. példa szerint készült adduktum nátriumsóját adjuk 400 ml oldattérfogatban keverés közben. A szuszpenzióhoz 15 perces keverés után a cellulóz szárazsúlyára számítva 4 súly% alumíniumszulfátot adagolunk 500 ml desztillált vízzel készült oldat alakjában. A keverést még 5 percig folytatjuk, majd Rapid-Köthen típusú lapképzőn a szuszpenziót 5 literre felhígítjuk és 75 g/m2

súlyú lapot készítünk belőle. Az így készült lapot 100 Hgmm nyomáson 100 °C-on tartott lapszárítón 15 perc leforgása alatt megszárítjuk. A szárított lap felét mindkét oldalon 2—-2 percig 120 °C-on tovább szárítjuk. Az enyvezés hatása 100 °C-on történő szárítás esetén 127, 120 °C-on történő tovább szárításnál pedig 87 enyvezesi számot eredményez. Hasonlóan igen gyenge enyvezesi számot kapunk, amikor a 4. példa szerinti adduktum nátriumsója helyett azonos mennyiségben az 1., 2. vagy 3. példa szerinti adduktumok nátriumsóit adagoltuk. 16. példa (Összehasonlító példa) Az eljárást a 15. példa szerint kivitelezzük azzal az eltéréssel, hogy az enyvezést a 6., 7. és 8. példa szerinti fenyőgyanta-adduktumok nátriumsójával kivitelezzük. A 6. példa szerinti adduktum 100 °-on szárítva 12, 120 °C-on szárítva 9, a 7. példa szerint adduktum 100 °C-on szárítva 27, 120 °C-on 18, a 8. példa szerinti adduktum 100 °C-on 75, 120 °C-on 50 enyvezesi számot eredményez. 17. példa (Összehasonlító példa) A 15. példában leírt enyvezést a hazai gyakorlatban alkalmazott Furtin HNN módosított, ún. „erősített" gyantaenyvvel végezzük. Ez a gyanta alkálifelesleget tartalmazó, teljesen elszappanosított poralakú gyantaenyv. 100 °C-on történő szárítás esetén 13, 120 °C-on pedig 10 enyvezesi számokat kapunk. 18. példa Az 5. példa szerint készített ricinén-zsírsavadduktumból, illetve a 8. példa szerinti fenyőgyanta-adduktumból 1:10 arányú elegyet képezünk, majd ezt nátriumsóvá alakítjuk át és az enyvezést a 15. példa szerinti eljárással végezzük. Az elért enyvezesi szám 100 °C-on való szárítás esetén 10, 120 °C-on pedig 7. 19. példa Az 5. példa szerint készült szójaolaj-zsírsavadduktumból, illetve a 7. példa szerinti fenyőgyanta-adduktumból 2:8 arányú keveréket képezünk, majd ezt nátriumsóvá alakítjuk át. A nátriumsóval végezzük a 15. példa szerinti enyvezést, amikor 100 °C-on történő szárítás után az elért enyvezesi szám 7, 120 °C-on pedig 5. 20. példa 450 g fehérített szulfit-, illetve fehérítetlen szulfát-fenyőcellulózt 2 óra hosszat külön-külön desztillált vízben áztatunk, majd a szuszpenzió térfogatát 22,5 literre egészítjük ki. Az így kapott 2 súly%-os szuszpenziót Valley-típusú laboratóriumi hollandiba öntjük, a hollandi terhelése nélkül a szuszpenziót 3° percen keresztül homogenizáljuk. Ezt követően a szuszpenziót 6 kg terheléssel 60 percig őröljük, őrlés után pedig a cellulóz-szuszpenzió őrlésfokát Schopper-Riegler módszerrel mérjük. 3,04 g 11. példa szerinti itakonsavahhidriddel készült adduktumot és 0,34 g 1. példa szerinti adduktumot 1 g nátriumhidroxiddal semlegesítünk, majd az oldatot 100 ml-re egészítjük ki. A gyantakeverékből őrlés előtt a cellulózszuszpenzió szárazanyag tartalmára számítva 4 súly%-ot adunk. 60 perces őrlés után azt tapasztaljuk, hogy a hidrofil jellegű szulfitcellulóz őrlésfoka 7%-kal, a kevésbé hidrofil jellegű fehérítetlen szulfátcellulóz őrlésfoka 23%-kal adódik 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5