167404. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolóberendezés egy irányban forgó rendszer elemeinek forgásközbeni összekapcsolására, különösen úgynevezett szabadon-forgó vagy szabad-kerekes mechanizmusokhoz
167404 9 10 erőtámadási pontját a kapcsolódás bekövetkezésekor. Kikapcsolás esetén a J' metszőpont az A tengelynek a B hüvelyhez viszonyított pillanatnyi forgási középpontja; könnyű belátni, hogy az IJ' és KI egyenesek által alkotott szög nagyobb a súrlódási szögnél, ami lehetővé teszi azt, hogy az I pontból kiindulva a szétkapcsolódás (a forgó testek szétválása) záróhatás nélkül következzék be. A D'E' egyenes nem metszi a T" súrlódási kört, de a D'OE' szög nagy szögnyílása azt eredményezi, hogy az R> nyomórugót meg kell kettőzni azzal, hogy egy Tß húzórugót is szerelünk be avégből, hogy a P csuszka húzóhatását biztosítsuk abban a pillanatban, amikor az A tengely forogni kezd, vagy az őt körülvevő B hüvely forgásirányával ellenkező értelemben forog. Végül a 12. ábra egészen vázlatosan mutatja be a találmány szerinti megoldásnak megfelelő szabadon forgó testek forgáskapcsolásának elvét. Ebben a megoldásban azonban a forgó testek összekapcsolását tetszés szerinti forgásirányban lehet végrehajtani. A P csuszkák és a velük kapcsolódó S papucsok úgy vannak kialakítva, hogy az A tengelyhez képest szimmetikus helyzetet foglalhatnak el az yy' szimmetriavonal két oldalán, mely szimmetriatengely a középponton halad át és merőleges a belső forgó test csúszó-pályájára. A csuszkák és papucsok bármelyik helyzetben megtarthatók, valamilyen (a rajzon nem ábrázolt) rugalmas szabályozószerkezet segítségével. így tetszés szerint lehet a kapcsolás irányát megválasztani (F vagy- -I"). Bármi legyen is a találmány szerinti megoldás megvalósításának módja, olyan kapcsolóberendezést lehet a találmány szerint kialakítani, mely csupán egy forgásirányban kapcsol, működési módja a fent leírt műszaki értelmezésből ered és amelynek ebből eredően számos előnye van, amelyek között elsősorban említhető: 1. a legegyszerűbb szerkezeti elemeket lehet beépíteni. A szerelés is egyszerű. 2. Pontos kapcsolódás biztosítása még akkor is, ha a forgás irányában csúszás jön létre, és biztos szétkapcsolás, záróhatás nélkül. Fentebb már kimutattuk, hogy az ideális működés mindig biztosítva van, hogyha az alkatrészeket helyesen méretezzük, különösen, hogyha a súrlódási együtthatótól függően az e és i koordinátákat helyesen választjuk meg. Magától értetődik — ós az előzményekből is az derül ki — hogy a találmányt nem lehet korlátozni a felsorolt kiviteli alakokra, mert azok csupán példaként szolgálnak. A találmány valamennyi ezen elv szerint kialakított megoldásra vonatkozik. Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolóberendezés egy irányban forgó két test forgás közbeni összekapcsolására, különösen az ún. szabadkerekes mechanizmusokban, melyben lényegében közös tengely körül forgó két test, mégpedig egy központos elhelyezkedésű tengely és egy ezt körülvevő persely, hüvely, vagy gyűrű van elrendezve, s a két test között az egyértelmű forgás közben a két testet kapcsoló bütykös, vagy csuszkás kapcsolószerkezet van, azzal jellemezve, hogy a kapcsolószerkezetben legalább egy szegmensalakú, s két végén levő érintkezőfelületóvel (DD', ill. 5 EE') a hüvely (B) belső felületéhez felfekvő csuszka (P), továbbá szférikus felületű, egyrészt a csuszka belső felületéhez, másrészt a központos elhelyezkedésű tengely (A) egyik felületéhez felfekvő papucs (S) van, mimellett a papucs (S) forgástengelye a 10 rendszer középpontján átmenő függőleges egyenesen kívül fekszik, végül a tengely és csuszka között a súrlódófelületeket egymáshoz szorító módon elhelyezett rugó (R) van elrendezve. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli 15 alakja, azzal jellemezve, hogy a papucs (S) egyik alkotója mentén félbevágott henger, melynek síkfelülete a tengely (A) síkfelületére (C) elcsúsztatható módon fekszik fel, s a félbevágott henger középpontját (K) egyrészt a berendezés középpontján 20 átmenő függőlegessel párhuzamos, másrészt a súrlódó síkfelülettel (C) párhuzamos koordináták (e, ill. k) határozzák meg, s a forgásfelületű papucs sugarának (t) hosszúsága a hüvely, vagy gyűrű belső érintkezőfelülete által meghatározott csúszópálya 25 20—60, előnyösen pedig 30—50%-át teszi ki. 3. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a papucs sugara (t) és a félhenger középpontjának koordinátái (e, k) valamint a csuszka (P) és a pa-30 pucs (S) súrlódási együtthatója (f) között az e>cos ^»i-sin ip összefüggés áll fenn, ahol i a k + t algebrai összeggel egyenlő. 4. Az 1. és 2. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csuszka (P) 35 érintkező felületeit (DD', EE') meghatározó ívhossz felezőpontjához húzott egyenes és a kapcsolóberendezés középpontján átmenő vízszintessel bezárt szög (ß) nagyobb, mint a csuszka (P) és a hüvely csúszópályája (G) közötti súrlódás szöge 40 (<p), mimellett a súrlódás szögének értéke jr—2ß. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a csuszka (P) érintkező felületeinek (DD', EE') íve által meghatározott hajlásszög (TT—2/3) értéke 90—160°, előnyösen 110— 45 140° között van (5. ábra). 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, melyben legalább egy csuszka (P) van, melynek a hüvely belső felületével érintkező felületeinek (EE', DD') ívhossza által meg-50 határozott hajlásszög n—2ß értékű, s a csuszkában félhenger alakú papucs (S) helyezkedik el, a papucs és csuszka, valamint a csuszka és hüvely közötti súrlódás szögei (q>, ill. \p) egyenlőek, azzal jellemezve, hogy közöttük az alábbi összefüggés áll fenn: 55 . . sin w e-cosro +i, 8ini»<e——^ y r B sin ß ahol i = k+t. 60 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a papucs (S) a kapcsolószrekezet belsejében van elhelyezve és a csúszka (P) síkfelületóvel súrlódó kapcsolatban áll (10. és 11. ábrák). 65 8. A 7. igénypont szerinti kapcsolóberendezés ki-5
