167369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lazac kalcitonin és származékai savaddiciós sóinak előállítására

3 167369 4 Egy adott esetben a végterméken a végállású L-hemicisztin-molekulán kívánt védőcsoport az utolsó lépés előtt bármelyik lépésben bevezethető. A kondenzáció utolsó lépésében azonban olyan módszereket kell alkalmazni, amelyekben nem 5 következik be vagy kis mértékű a racemizálódás, előnyösen az azidok vagy aktívált észterek felhasználásával, amikor is az aktiválást célszerűen N-hidroxiszukcinimiddel végezzük. A reakcióban részt nem vevő szabad funkció- 10 nális csoportok a peptideknek a találmány szerinti felépítése során a következőképpen védhetők: Az argininmaradék guanidinocsoportjának a blokkolására az alább leírt B részsorozatban nitrocsoportot használunk, de más alkalmas védő- 15 csoportok, mint a tozilcsoport, a p-nitrokarbobenzoxicsoport vagy a 2-(izopropiloxikarbonil)-3,4-5,6-tetraklórbenzoilcsoport is használhatók. A guanidinocsoport protonizálásának védőhatása is kihasználható a szintézisben. 20 A polipeptidek, illetve polipeptidszármazékok felépítése során a 7-karboxilcsoport blokkolására, például az alább leírt D részsorozatban, a terc-butiloxicsoport vált be, de más védőcsoportok, mint a metoxi-, etoxi-, terc-amiloxi-, amid- vagy benzil- 25 oxicsoport is használható. A lizinmaradék a>aminocsoportjának blokkolására, például az alább leírt C részsorozatban, egy karbo-terc -alkoxicsoport, például karbo-terc-but- 30 oxicsoport, használható. Merkapto-védőcsoportként az alább leírt EF és EF3 részsorozatokban előnyösen a benzil- vagy tritilcsoportot alkalmazzuk. Az SH-csoportok védelmére használt benzil-, illetve tritilcsoportot a 35 szintézis végén szokás cseppfolyós ammóniában oldott nátriummal lehasítani. Azt találtuk, hogy ha a benzil, illetve tritil védőcsoportnak a lehasítását, valamint az S—S-kötésnek a létrehozását az utolsó lépés előtt végezzük, akkor különösen jó hozammal 40 jutunk a végtermékhez. Egy védett merkapto- vagy aminocsoportnak egy szabad csoporttá való átalakítását, továbbá, egy funkcionálisan megváltoztatott karboxilcsoportnak szabad karboxilcsoporttá való átalakítását a poli- 45 peptidek előállítása során ismert módszerek szerint, hidrolizáló-, illetve redukálószerekkel való kezeléssel végezzük. A polipeptidek, illetve polipeptidszármazékok előállításának kiindulási anyagai, amennyiben még 50 nem ismeretesek, a peptidkémia szokásos módszereivel állíthatók elő, amikor is az aminosavakat egyenként vagy kisebb peptidegységek előzetes képzése után egymással összekapcsoljuk. 55 A polipeptidek, illetve polipeptidszármazékok sóik alakjában is előállíthatók, illetve felhasználhatók. Sókként szerves savak, például ecetsav, tejsav, borostyánkősav, benzoesav, szalicilsav, metánszulfonsav, toluolszulfonsav, továbbá polimer 60 savak, például csersav vagy karboximetilcellulóz, és szervetlen savak, például hidrogénhalogenidek, mint a sósav, kénsav és foszforsav jöhetnek figyelembe. Nehézfémkomplexekként például a Zn* komplexei használhatók. 6S A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek fontos terápiai elv képviselői. Leszállítják a plazma kalciumszintjét és a parathormon antagonistáiként pozitív kalciummérleget biztosítanak a csontokban. Az új vegyületek biológiai hatását patkányokon próbáltuk ki, amikor is a vér kalciumszintjének csökkenése alapján 3000—5000 MRC-egység/mg peptid adódott. Az adagolás a kívánt hatástól és az alkalmazás módjától függ. Általában a napi adag naponta egyszer 1-10 egység/kg testsúly mennyiségben kielégítő eredményre vezet. Nagyobb emlősállatok számára a napi adag kb. 70—700 egység egyszerre vagy több részletben beadva. Intramuszkuláris befecskendezésre 70-700 egység hatóanyagot tartalmazó folyékony készítmény alkalmas. A találmány szerint előállított vegyületek javallhatók minden olyan helyzetben, amikor a plazma kalciumszintjének leszállítására, illetve a csontanyagcsere befolyásolására van szükség, például az endogén tireokalcitonin hiánya okozta hiperkalcémiáknál pajzsmirigyszövet kiesése vagy a mellékpajzsmirigyek hiperfunkciója következtében. Javallottak továbbá minden csontbetegségnél, amelyek fokozott lebontáson alapulnak vagy amelyeknél kalciumnak a csontokban való rögzítése kívánatos^ például különféle eredetű (pl. posztklimakterikus, poszttraumatikus, kortikoszteroidterápia vagy inaktivitás okozta stb.) oszteroporózisnál, töréseknél, csontlágyuíásnál, angolkórnál és vese eredetű csontképzési zavaroknál, valamint különösen kalciummal, illetve foszfáttal való kombinálásra. Előnye azoknak a találmány szerinti eljárással előállítható polipeptideknek, illetve polipeptidszármazékoknak, amelyek fenti általános képletében X R-CO-NH vagy R-O-CO-NH- általános képletű csoportot jelent - ezekben a képletekben R 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent —, hogy ellenállnak aminopeptidázok lebontó hatásának. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyszerként, például gyógyszerkészítmények alakjában, alkalmazhatók. Ezek a vegyületeket egy parenterális alkalmazására használható szerves vagy szervetlen hordozóval keverve tartalmazzák. A vegyületek depókészítmény alakjában is beadhatók. A találmány szerinti eljárással előállítható polipeptidek, nevezetesen az 1. és 2. példában közölt módon előállított lazac-kalcitonin és annak a 3—14. példákban leírtak szerint készülő módosulatai a természetes kalcitoninokhoz hasonló, de azoknál 20-30-szor erősebb plazmakalciumszintet csökkentő hatású új szintetikus termékek. A sertéskalcitonin szerkezetét P. H. Bell és munkatársai [J. Am. Chem. Soc. 90, 2704 (1968)], R. Neher és munkatársai [Helv. Chim. Acta 51, 917 (1968)] és J. T. Potts és munkatársai [Proc. nat. Acad. Sei. 59, 1321 (1968)] és az emberi kalcitonin szerkezetét R. Neher és munkatársai [Helv. Chim. Acta 51, 1900 (1968)] derítették fel, és a szerkezet helyességét W. Ritter és munkatársai [Helv. Chim. Acta 51, 924 (1968)], St. Guttmann és munkatársai [Helv. Chim. Acta 51, 1155 (1968)] és P. Sieber és munkatársai [Helv. Chim. Acta 51, 2057 (1968)] totálszintézissel igazolták. 2