167368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 2-helyzetben szubsztituált imidazo [2,1-b]- tiazolok előállítására

7 167368 8 20,0 g N-[2-(4-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint 220 ml n-butanolban 18 ml széndiszulfíddal reagáltatva 9,6 g l-[2-(4-fluor-fenil>2-hidroxi-etill-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 130 . 16,5g 2-(4-fluor-fenil)-oxiránt 26 ml metanolban 16 ml etiléndiaminnak 26 ml metanol és 9 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 20,2 g N-[2--(4-fluor-fenil)-2-hidroxi-etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2-(4-fluor-fenil)-oxiránt R. G. Pews [J. Am. Chem. Soc. 89, 5605 (1967)] eljárásával állíthatjuk elő. 8. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 18,7 g l-[2-hidroxi-2<3-nitro-fenil>etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 13,4 g 2-(3-nitro-fenil )-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo]2,1 -b]-tiazol-fumarátot kapunk. Olvadáspontja 168 . 75,0 g N-[2-hidroxi-2-(3-nitro-fenil)-etil]-etiléndiamint 750 ml n-butanolban 60 ml széndiszulfíddal reagáltatva 30,3 g l-[2-hidroxi-2-(3-nitro-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 163° 68,0 g 2-(3-nitro-fenil)-oxiránt 150 ml metanolban 53 ml etiléndiaminnak 150 ml metanol és 50 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 76,0 g N-[2-hidroxi-2-(3-nitro-fenil)-etil]-etiléndiamint kapunk olajként. A 2-(3-nitro-fenil)-oxirán C, O. Guss [J. Org. Chem. 17, 681, (1952)] módszere szerint készül. 9. példa Az 1. példa szerint • eljárva, de kiindulási anyagként 29,4 g l-[2-hidroxi-2-(4-nitro-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 11,0g 2-(4-nitro-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2! 1 -b]-tiazolt kapunk. Olvadáspontja 176°. 147,0 g N-[2-hidroxi-2-(4-nitro-fenil)-etil]-etiléndiamint 2000 ml n-butanolban 147 ml széndiszulfíddal reagáltatva 83,8 g l-[2-hidroxi-2-(4-nitro-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 196-198°. 124,0g 2-(4-nitro-fenil)-oxiránt 250 ml metanolban 100 ml etiléndiaminnak 250 ml metanol és 80 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva, 147,0 g N-[2-hidroxi-2-(4-nitro-fenil)-etil]-etiléndiamint kapunk olaj alakjában. A 2-(4-nitro-fenil)-oxirán R. Fuchs és C. A. Vanderwerf [J. Am. Chem. Soc. 76, 1634 (1954)] módszere szerint állítható elő. 10. példa Az 1 példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 14,2 g l-[2-hidroxi-2-(3-trifluormetil-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 10,7 g 2-(3-trifluormetil-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazolt kapunk. Olvadáspontja 78°. 27,5 g [2-hidroxi-2-(3-trifluormetil-fenil)-etil]-etiléndiamint 275 ml n-butanolban 20 ml széndiszulfíddal reagáltatva 14,4 g l-[2-hidroxi-2-(3-trifluormetil-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont kapunk. 01-5 vadáspontja 117°. 24,8 g 2-(3-trifluormetil-fenil>oxiránt 28 ml metanolban 17,3 ml etiléndiaminnak 28 ml metanol és 9 ml víz elegyével készült oldatával reagáltatva 28,2 g [2-hidroxi-2-(3-trifluormetil-fenil)-etil]-etilén-10 diamint kapunk olaj alakjában. A 2. példában a 2-(4-metiltio-fenil)-oxirán előállítására leírt eljárás szerint, de kiindulási anyagként 30,4 g 2-bróm-3'-trifluormetil-acetofenont használva, 24,8 g 2-(3-trifluormetil-fenil)-oxiránt ka-15 punk olaj alakjában. A 2-bróm-3'-trifluormetil-acetofenon R. M. Laird és R. E. Parker [J. Am. Chem. Soc. 83, 4277 (1961)] módszerével állítható elő. 11. példa Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 6,4 g l-[2-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)-etil]-25 -imidazolidin-2-tiont használva, 4g 2-(4-metoxi-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]-tiazolt kapunk. Olvadáspontja 65-66°. Hidrokloridjának olvadáspontja etanolból átkristályosítva 210 . 2,9 g l-[2-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)-etil]-imidazo-30 lidin-2-tiont (olvadáspontja 110°) a következőképpen állítunk elő: 17 g N-[2-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)-etil]-etiléndiamint 37 ml etanolban oldunk, és hozzáadjuk 37 ml széndiszulfidnak 37 ml etanollal készült oldatához, majd 30 perc múlva az 35 oldószert dekantáljuk, a maradékot kétszer 25 ml etanollal mossuk, 170 ml n-butanolt adunk hozzá, és a gázfejlődés megszűntéig 100°-on melegítjük. Ezután a reakciókeveréket csökkentett nyomáson bepároljuk, és a kapott maradékot 100 ml etanol-40 ból átkristályosítjuk. Az N-[2-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)-etil]-etiléndiamin előállítására 37,5 g 2-(4-metoxi-fenil)-oxiránt 52 ml metanolban 30 ml etiléndiaminnak 52 ml metanol és 20 ml víz keverékével készült oldatával 45 reagáltatunk. A reakciókeveréket csökkentett nyomáson bepárolva 22,3 g terméket kapunk. Forráspontja 0,2 Torr nyomáson 165—169 . Lehűléskor kristályosodik. A kristályok olvadáspontja 68°. A 2-(4-metoxi-fenil)-oxiránt R. Fuchs és munka-50 társai [J. Am. Chem. Soc. 76, 1631 (1954)] módszere szerint állíthatjuk elő. 12. példa 55 Az 1. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként 8,5 g l-[2-hidroxi-2-(4-metil-fenil)-etil]-imidazolidin-2-tiont használva, 5,9 g 2-(4-metil-fenil)-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]-tiazolt kapunk. 60 Diizopropiléterből átkristályosítva olvadáspontja 102°. 35,4 g N-[2-hidroxi-2-(4-metil-fenil>etil]-etiléndiamint 150 ml butanolban 38 ml széndiszulfíddal reagáltatva 8,5 g l-[2-hidroxi-2-(4-metil-fenil)-etil]-65 -imidazolidin-2-tiont kapunk. Olvadáspontja 123 . 4