167313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirimidin-származékok előállítására
3 167313 4 A) A W-alakból izooktánból végzett átkristályosítással olyan terméket kapunk, amely kémiailag azonos a W-módosulattal, azonban olvadáspontja 113 C°. Ezt a formát X-el jelöljük. B) A W-alakot heptánból átkristályosítva X módosulatot kapunk. C) A W-alakot pentánból vagy hexánból átkristályosítva W-módosulatot kapunk. D) Az X módosulatot hexánból átkristályosítva W módosulatot kapunk. E) A W- vagy X-módosulatot fokozatosan 140 C° hőmérsékletre felmelegítve, és az anyagot teljesen megolvasztva, majd 100 C°-ra lehűtve, és ezen a hőmérsékleten 2 óra hosszat tartva egy 121 C°-on olvadó allotrop módosulatot kapunk. Ezt a módosulatot Y-al jelöljük. F) Az X-módosulatot lakkbenzinben oldva és a lakkbenzinben telített oldatot készítve, majd az oldatot lassan hűtve, az Y-módosulathoz jutunk. G) A W- és X-módosulatokat 140C°-on megolvasztva, majd gyorsan lehűtve egy amorf üveges anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja 59-60 C°. Az amorf módosulatot Zrvel jelöljük. H) Az Y- és Z-módosulatot hexánból vagy izooktánból átkristályosítva Z, illetőleg X-módosulatot kapunk. Mindezen módosulatok kémiailag azonosak. Oldatban végzett spektrumvizsgálatuk azonos eredményt ad, módosulatokat azonban szilárd állapotban vizsgálva, különbségek mutatkoznak. Az allotrop módosulatok tárolás során végzett vizsgálata az alábbi eredményeket adja. a) A W-módosulat lassan X-módosulattá alakul, vagyis a W-módosulat nem stabil. b) Az X-módosulat stabil, a tárolás során színe, szaga, olvadáspontja, spektruma nem változik. c) A tárolás során az X-módosulat stabilnak mutatkozott. A pirimetamin egyéb diacilezett származéka nem mutat allotrop jelenséget. A találmány szerinti vegyületek értékes gyógyászati hatással rendelkeznek, így antiprotozoán hatást mutatnak, ezért a malária kezelésében eredményesen alkalmazhatók. Továbbá a vegyületek kedvezően alkalmazhatók toxoplazmicid- és antiallergiás tulajdonságuk miatt is. Preventív és gyógyászati hatásánál fogva jelenleg leghatásosabb maláriaellenes szerként a pirimetamin alkalmazását abba kellett hagyni. A kellemetlen mellékhatások a hosszabb ideig alkalmazott terápiás dózisok mellett jelentkeznek. A mellékhatások hematológiás jellegűek, leukopéniában vagy emésztési zavarokban, esetleg veserendellenességek formájában mutatkoznak. A találmány szerinti vegyületek akut toxicitásának vizsgálatát Litchfield és WÜcoxon [J. Pharmacol. 95. 99. (1949)] módszerével végeztük. A vizsgálathoz fejlett, svájci törzsű egereket alkalmaztunk, amelyek súlya 20 és 30 g között van. Az állatokat 50-es csoportokba osztottuk. A vizsgálati vegyületet intraperitoneálisan vagy orálisan adtuk be az egymást követő csoportoknak, oly módon, hogy minden csoport nagyobb dózist kapjon mint a megelőző csoport. A vizsgálatok célja az LD50 -es érték megállapítása volt. összehasonlító anyagként pirimetamint alkalmaztunk. 5 Azt tapasztaltuk, hogy az LD50 értéket pirimetarnin esetében pontosan meg lehetett állapítani, ugyanakkor a találmány szerinti vegyületek toxicitása olyan kismértékű volt, hogy a letalis dózist egyáltalán nem lehetett megállapítani. 10 A találmány szerinti vegyületeknél határértékként azt a mennyiséget állapítottuk meg, amelyet az állatok még képesek voltak orálisan vagy intraperitoneálisan abszorbeálni. Ezt a dózisértéket, amelynél az állatok még nem pusztulnak el, IS maximálisan tolerálható dózisként jelöljük, (MTD). Ez az érték azt a maximális mennyiséget jelöli, amelyet az állat képes még felvenni. Ezt a dózisértéket jelölhetjük LD0 -val is, ami azt a legmagasabb dózist jelenti, amely mellett az állat 20 még nem pusztul el. A továbbiakban a dózisérték jelölésére az MTD jelölést alkalmazzuk. A fenti vizsgálati körülmények között az alábbi eredményeket kaptuk: 25 pirimetamint alkalmazva az LD50 értéke intraperitoneálisan 74 mg/kg, orálisan 128 mg/kg volt. A találmány szerinti vegyületek közül az alábbi két vegyületet vizsgáltuk: 30 a B 8270 számmal jelzett 2-dipropilacetamido-4--amino-5-p-klórfenil-6-etil-pirimidint és a B 8370 számmal jelölt 2,4-bisz-dipropilacetamido-5-p-klórfenil-6-etil-pirimidint. 35 Azt tapasztaltuk, hogy mindkét vegyület esetében intraperitoneális alkalmazás mellett az MTD értéke meghaladta az 1500 mg/kg értéket, ugyanakkor az orálisan végzett vizsgálatok során az MTD értéke 300 mg/kg felett volt. *® Mindkét vegyület esetében fentiekkel azonos MTD értéket kaptunk, ha a toxicitási vizsgálatokat csirkéken végeztük. Ugyanakkor a vizsgálatot pirimetaminnal intraperitoneálisan megismételve 75 mg/kg dózis értéknél az állatok 60%-a elpusz-45 tult. Az antiprotozoán hatást vizsgálva, ellenőriztük a Plasmodium Berghei-vel szemben mutatott hatást. Az állatokat mesterségesen fertőztük egy intraperitoneálisan beadott izotóniás nátriumklorid 50 szuszpenzióval, amely 5* 10 6 számú parazitát hordozó vörös vérsejtet tartalmazott. A vörös vérsejteket 5 nappal korábban fertőzött állatoktól vettük le. A betegség lefolyása az alábbi: 1. Prehaematológiás fázis. A parazitákat tartalmazó vörös vérsejt szuszpenzióval beoltott állatok vérében 48 óra után 60 megjelennek a paraziták. Ez alatt a prehaematológiás fázis alatt a plazma ribonukleáz aktivitása megnövekszik, és a paraziták szelektíven hatnak a retikulocitákra, amelyek acidofil eritrocitákká alakulnak át. Ezt követően a kezdeti számhoz 65 viszonyítva a retikulociták száma csökken. 2
