167313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirimidin-származékok előállítására

3 167313 4 A) A W-alakból izooktánból végzett átkristályo­sítással olyan terméket kapunk, amely kémiailag azonos a W-módosulattal, azonban olvadáspontja 113 C°. Ezt a formát X-el jelöljük. B) A W-alakot heptánból átkristályosítva X módosulatot kapunk. C) A W-alakot pentánból vagy hexánból átkristályosítva W-módosulatot kapunk. D) Az X módosulatot hexánból átkristályosítva W módosulatot kapunk. E) A W- vagy X-módosulatot fokozatosan 140 C° hőmérsékletre felmelegítve, és az anyagot teljesen megolvasztva, majd 100 C°-ra lehűtve, és ezen a hőmérsékleten 2 óra hosszat tartva egy 121 C°-on olvadó allotrop módosulatot kapunk. Ezt a módosulatot Y-al jelöljük. F) Az X-módosulatot lakkbenzinben oldva és a lakkbenzinben telített oldatot készítve, majd az oldatot lassan hűtve, az Y-módosulathoz jutunk. G) A W- és X-módosulatokat 140C°-on megolvasztva, majd gyorsan lehűtve egy amorf üveges anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja 59-60 C°. Az amorf módosulatot Zrvel jelöljük. H) Az Y- és Z-módosulatot hexánból vagy izooktánból átkristályosítva Z, illetőleg X-módosu­latot kapunk. Mindezen módosulatok kémiailag azonosak. Oldatban végzett spektrumvizsgálatuk azonos ered­ményt ad, módosulatokat azonban szilárd állapot­ban vizsgálva, különbségek mutatkoznak. Az allotrop módosulatok tárolás során végzett vizsgálata az alábbi eredményeket adja. a) A W-módosulat lassan X-módosulattá alakul, vagyis a W-módosulat nem stabil. b) Az X-módosulat stabil, a tárolás során színe, szaga, olvadáspontja, spektruma nem változik. c) A tárolás során az X-módosulat stabilnak mutatkozott. A pirimetamin egyéb diacilezett származéka nem mutat allotrop jelenséget. A találmány szerinti vegyületek értékes gyógyá­szati hatással rendelkeznek, így antiprotozoán hatást mutatnak, ezért a malária kezelésében eredményesen alkalmazhatók. Továbbá a vegyületek kedvezően alkalmazhatók toxoplazmicid- és anti­allergiás tulajdonságuk miatt is. Preventív és gyógyászati hatásánál fogva jelenleg leghatásosabb maláriaellenes szerként a pirimetamin alkalmazását abba kellett hagyni. A kellemetlen mellékhatások a hosszabb ideig alkalmazott terápiás dózisok mellett jelentkeznek. A mellékhatások hematológiás jellegűek, leukopéniában vagy emész­tési zavarokban, esetleg veserendellenességek for­májában mutatkoznak. A találmány szerinti vegyületek akut toxicitásá­nak vizsgálatát Litchfield és WÜcoxon [J. Pharma­col. 95. 99. (1949)] módszerével végeztük. A vizsgálathoz fejlett, svájci törzsű egereket alkal­maztunk, amelyek súlya 20 és 30 g között van. Az állatokat 50-es csoportokba osztottuk. A vizs­gálati vegyületet intraperitoneálisan vagy orálisan adtuk be az egymást követő csoportoknak, oly módon, hogy minden csoport nagyobb dózist kapjon mint a megelőző csoport. A vizsgálatok célja az LD50 -es érték megállapítása volt. össze­hasonlító anyagként pirimetamint alkalmaztunk. 5 Azt tapasztaltuk, hogy az LD50 értéket pirimetarnin esetében pontosan meg lehetett állapítani, ugyanakkor a találmány szerinti vegyüle­tek toxicitása olyan kismértékű volt, hogy a letalis dózist egyáltalán nem lehetett megállapítani. 10 A találmány szerinti vegyületeknél határértékként azt a mennyiséget állapítottuk meg, amelyet az állatok még képesek voltak orálisan vagy intra­peritoneálisan abszorbeálni. Ezt a dózisértéket, amelynél az állatok még nem pusztulnak el, IS maximálisan tolerálható dózisként jelöljük, (MTD). Ez az érték azt a maximális mennyiséget jelöli, amelyet az állat képes még felvenni. Ezt a dózisértéket jelölhetjük LD0 -val is, ami azt a legmagasabb dózist jelenti, amely mellett az állat 20 még nem pusztul el. A továbbiakban a dózisérték jelölésére az MTD jelölést alkalmazzuk. A fenti vizsgálati körülmények között az alábbi eredményeket kaptuk: 25 pirimetamint alkalmazva az LD50 értéke intra­peritoneálisan 74 mg/kg, orálisan 128 mg/kg volt. A találmány szerinti vegyületek közül az alábbi két vegyületet vizsgáltuk: 30 a B 8270 számmal jelzett 2-dipropilacetamido-4--amino-5-p-klórfenil-6-etil-pirimidint és a B 8370 számmal jelölt 2,4-bisz-dipropilacetamido­-5-p-klórfenil-6-etil-pirimidint. 35 Azt tapasztaltuk, hogy mindkét vegyület eseté­ben intraperitoneális alkalmazás mellett az MTD értéke meghaladta az 1500 mg/kg értéket, ugyan­akkor az orálisan végzett vizsgálatok során az MTD értéke 300 mg/kg felett volt. *® Mindkét vegyület esetében fentiekkel azonos MTD értéket kaptunk, ha a toxicitási vizsgálatokat csirkéken végeztük. Ugyanakkor a vizsgálatot pirimetaminnal intraperitoneálisan megismételve 75 mg/kg dózis értéknél az állatok 60%-a elpusz-45 tult. Az antiprotozoán hatást vizsgálva, ellenőriztük a Plasmodium Berghei-vel szemben mutatott hatást. Az állatokat mesterségesen fertőztük egy intra­peritoneálisan beadott izotóniás nátriumklorid 50 szuszpenzióval, amely 5* 10 6 számú parazitát hor­dozó vörös vérsejtet tartalmazott. A vörös vérsejte­ket 5 nappal korábban fertőzött állatoktól vettük le. A betegség lefolyása az alábbi: 1. Prehaematológiás fázis. A parazitákat tartalmazó vörös vérsejt szuszpen­zióval beoltott állatok vérében 48 óra után 60 megjelennek a paraziták. Ez alatt a prehaematoló­giás fázis alatt a plazma ribonukleáz aktivitása megnövekszik, és a paraziták szelektíven hatnak a retikulocitákra, amelyek acidofil eritrocitákká alakulnak át. Ezt követően a kezdeti számhoz 65 viszonyítva a retikulociták száma csökken. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom