167300. lajstromszámú szabadalom • Nitrogéntartalmú kation-vegyületeket tartalmazó sugárzásra érzékeny anyagok
167300 9 A fent ismertetett sókból készült filmek számos képviselője 405 m^-nál nagyobb hullámhosszúságú filmre igen gyengén reagál. Ezzel szemben bizonyos érzékenység fokozó adalékanyagok segítségével az érzékenység a spektrum látható tartományát magában foglaló értékig növelhető. Riboflavin (szabad bázis alakjában), akronolsárga [3,6-dimetil-2-(4--dimetilaminofenil)-benztiazolium-kloridot tartalmazó színezék] és a kolofónium néven ismert fagyanta származék lúgos oldatai az érzékenységet 500 m/í értékig vagy azon túl is kiterjeszthetik. Érzékenység fokozó adalékanyagként továbbá 3,3'-dietil-tiacianid-jodidot, proflavint, akridin narancsvöröst, akriflavint, N-metil-fenazinium-metilszulfátot, 4-ciano-kinolinium-metojodidot és eritrozint alkalmazhatunk. Különböző érzékenységfokozó adalékanyagok keverékeit is felhasználhatjuk. Az érzékenység csökkentő adalékanyagok a filmnek a spektrummal szemben mutatott reagálását csökkentik és így a film nappali megvilágítás mellett is kezelhető. E célra pl. az alábbi anyagok alkalmazhatók: p-amino-benzoesav, 6-amino-3,4-ftaloil-akridon, urazol és „Lissapol N". SiF6 _ -anionok jelenléte is érzékenységcsökkentő hatású, mivel a fenti aniont tartalmazó film 350 mp-nál nagyobb hullámhosszokra kevésbé reagál. Az érzékenységfokozó vagy csökkentő adalékanyagot 1000 rész dikation-vegyületre számítva általában 5—100 rész mennyiségben alkalmazhatjuk, kivéve a kolofóniumot, ahol az érzékenység változtatása feltehetően egy általában jelenlevő szenynyezésnek tulajdonítható; ez esetben az érzékenységet fokozó adalékanyag nagyobb mennyiségben alkalmazandó. 3. Egyéb adalékanyagok Az anyag sugárzással szemben kifejtett érzékenységének vagy fizikai tulajdonságainak módosítása céljából az oldathoz különböző további adalékanyagokat adhatunk. így pl. az ammóniumklorid a fényérzékenységet és a film hajlíthatóságát javítja; e tulajdonság javítására más vízoldható lágyítókat (pl. karbamidot, glicerint és más poliolokat) is alkalmazhatunk. A röntgensugarakkal szemben mutatott érzékenység nagy atomsúlyú fémek vegyületeinek (pl. báriumklorid) hozzáadásával fokozható. Expozíció után a filmet az érzékenységet előidéző sugárzás hatásától megfelelő szűrőből álló réteg alkalmazásával megvédhetjük. így pl. ultraibolya sugárzással szemben érzékeny filmek esetében aromás csoportokat tartalmazó bevonatokat alkalmazhatunk (pl. polietiléntereftalát film). E) A filmek tulajdonságai A találmányunk szerint készített filmek előnyösen átlátszóak, színtelenek vagy csak enyhén színezettek, általában halványsárgák. Napfény hatásának kitéve színeződés fejlődik ki (feltéve, hogy érzékenységcsökkentő adalékanyagokat vagy szűrőket nem alkalmazunk). Vízoldható polimerekből öntött filmek vízre általában érzékenyek és erősen nedves körülmények között ragadóssá válnak vagy duzzadnak. A polimertől függő óvatossági rend-10 szabályokat kell foganatosítanunk; a film általában száraz atmoszférában tárolandó. Vízoldható polimerekből és sóból készített filmek érzékenységfokozó adalékanyagok alkalmazása nél-5 kül általában 366 m/x-nál, bizonyos esetekben csak 313 nijii-nál kisebb hullámhosszú sugárzásokra érzékenyek. Az utóbbi típusú sók pl. fluoroszilikátanionokat tartalmaznak; ez utóbbi aniont tartalmazó filmek napfénynél 320 m^-ig terjedő sugárzás mel-10 lett is felhasználhatók. A film széles pH-intervallumon belül érzékeny; a hasznos tartomány 2—10-ig terjed. Számos dikation-vegyület különböző hullámhosszúságú besugárzások hatására különböző ellő színeződéseket mutat. Ezt a jelenséget „fotopolikromizmus"-nak nevezzük. így a CH3 —P—CH 3 . 2 Cl" képletű vegyület 366 mfi hullámhossz hatására kék és 313 ra.fi esetében lila képet mutat. A (XVI) képletű egységet 20 tartalmazó polimer fototetrakrom, azaz 436 m.[i mellett türkisz, 366 m/j, mellett kék, 334 m/t mellett ibolya és 313 és 254 m/j, mellett vörös képet ad. A CH3 —P—CH 3 • 2 Cl" képletű só elektron érzékenységének maximuma kb. 70 KV energiánál 25 van (0,4 mm vastag film). A film felbontóképessége rendkívül nagy, > 1200 vonal/mm értéknél jobb. A kép stabilitása különböző tényezőktől (pl. relatív nedvességtartalom) függ; alacsony nedvesség-30 tartalom állandóbb képnek kedvez. Az exponált filmet előnyösen ultraibolya adszorbenssel és/vagy vízátnemeresztő anyaggal vonjuk be. Példák 35 Találmányunk részleteit az alábbi példákon ismertetjük. A mennyiségek súlyrészekben értendők. Az analitikai adatok a sugárzásra érzékeny sókra és nem az azokat tartalmazó kész filmekre vonatkoznak. 40 A sókat sugárzásérzékenység meghatározása céljából az alábbi standard eljárással vizsgáltuk. A vizsgálandó sónak 10%-os vizes polivinilalkoholból képezett 1%-os oldatát üveglemezekre öntjük és egy éjjelen át állni hagyjuk. A kapott filmet 45 lehúzzuk és exszikátorban tároljuk. A film kis részeit közepes nyomású 150 wattos kvarc higanylámpával felszerelt Farrand spektrofotofluoriméter cella-részébe helyezzük. A gerjesztő monokromátort a kívánt higanyvonalra állítjuk be; a meg-50 felelő munkaintenzitás biztosítása céljából a lámpa és a monokromátor közé megfelelő szűrőket helyezünk. A film elszíneződését az idő függvényében vizsgáljuk oly módon, hogy a film mögé szűrőkombinációt helyezünk és az áteresztett fény a foto-55 multiplikátorba ütközik. A szűrőkombinációt úgy választjuk meg, hogy a gyöknek a látható abszorpciós spektrumban mutatott csúcsának megfelelő fényt engedje át és így a gyök színképződésének közvetlen mérését a besugárzással egyidejűleg vé-60 gezhetjük el az analizáló sugárból származó szétszórt fényt felhasználva. A különböző filmek öszszehasonlítása céljából a sugárzás feltételeit állandó értéken tartjuk és a fényáteresztés 25%-os csökkenéséhez szükséges időt mérjük. Ezt az időt a 65 filmsebesség kvantitatív mérésére használjuk. Mint-5
