167300. lajstromszámú szabadalom • Nitrogéntartalmú kation-vegyületeket tartalmazó sugárzásra érzékeny anyagok

167300 9 A fent ismertetett sókból készült filmek számos képviselője 405 m^-nál nagyobb hullámhosszúságú filmre igen gyengén reagál. Ezzel szemben bizonyos érzékenység fokozó adalékanyagok segítségével az érzékenység a spektrum látható tartományát ma­gában foglaló értékig növelhető. Riboflavin (szabad bázis alakjában), akronolsárga [3,6-dimetil-2-(4--dimetilaminofenil)-benztiazolium-kloridot tartal­mazó színezék] és a kolofónium néven ismert fa­gyanta származék lúgos oldatai az érzékenységet 500 m/í értékig vagy azon túl is kiterjeszthetik. Érzékenység fokozó adalékanyagként továbbá 3,3'-dietil-tiacianid-jodidot, proflavint, akridin na­rancsvöröst, akriflavint, N-metil-fenazinium-me­tilszulfátot, 4-ciano-kinolinium-metojodidot és erit­rozint alkalmazhatunk. Különböző érzékenységfo­kozó adalékanyagok keverékeit is felhasználhat­juk. Az érzékenység csökkentő adalékanyagok a film­nek a spektrummal szemben mutatott reagálását csökkentik és így a film nappali megvilágítás mellett is kezelhető. E célra pl. az alábbi anyagok alkal­mazhatók: p-amino-benzoesav, 6-amino-3,4-ftaloil­-akridon, urazol és „Lissapol N". SiF6 _ -anionok jelenléte is érzékenységcsökkentő hatású, mivel a fenti aniont tartalmazó film 350 mp-nál nagyobb hullámhosszokra kevésbé reagál. Az érzékenységfokozó vagy csökkentő adalék­anyagot 1000 rész dikation-vegyületre számítva általában 5—100 rész mennyiségben alkalmazhat­juk, kivéve a kolofóniumot, ahol az érzékenység vál­toztatása feltehetően egy általában jelenlevő szeny­nyezésnek tulajdonítható; ez esetben az érzékeny­séget fokozó adalékanyag nagyobb mennyiségben alkalmazandó. 3. Egyéb adalékanyagok Az anyag sugárzással szemben kifejtett érzékeny­ségének vagy fizikai tulajdonságainak módosítása céljából az oldathoz különböző további adalék­anyagokat adhatunk. így pl. az ammóniumklorid a fényérzékenységet és a film hajlíthatóságát ja­vítja; e tulajdonság javítására más vízoldható lá­gyítókat (pl. karbamidot, glicerint és más poliolo­kat) is alkalmazhatunk. A röntgensugarakkal szem­ben mutatott érzékenység nagy atomsúlyú fémek vegyületeinek (pl. báriumklorid) hozzáadásával fo­kozható. Expozíció után a filmet az érzékenységet előidéző sugárzás hatásától megfelelő szűrőből álló réteg al­kalmazásával megvédhetjük. így pl. ultraibolya sugárzással szemben érzékeny filmek esetében aro­más csoportokat tartalmazó bevonatokat alkal­mazhatunk (pl. polietiléntereftalát film). E) A filmek tulajdonságai A találmányunk szerint készített filmek előnyö­sen átlátszóak, színtelenek vagy csak enyhén színe­zettek, általában halványsárgák. Napfény hatásá­nak kitéve színeződés fejlődik ki (feltéve, hogy ér­zékenységcsökkentő adalékanyagokat vagy szűrő­ket nem alkalmazunk). Vízoldható polimerekből ön­tött filmek vízre általában érzékenyek és erősen nedves körülmények között ragadóssá válnak vagy duzzadnak. A polimertől függő óvatossági rend-10 szabályokat kell foganatosítanunk; a film általában száraz atmoszférában tárolandó. Vízoldható polimerekből és sóból készített filmek érzékenységfokozó adalékanyagok alkalmazása nél-5 kül általában 366 m/x-nál, bizonyos esetekben csak 313 nijii-nál kisebb hullámhosszú sugárzásokra érzé­kenyek. Az utóbbi típusú sók pl. fluoroszilikátanio­nokat tartalmaznak; ez utóbbi aniont tartalmazó filmek napfénynél 320 m^-ig terjedő sugárzás mel-10 lett is felhasználhatók. A film széles pH-intervallumon belül érzékeny; a hasznos tartomány 2—10-ig terjed. Számos dikation-vegyület különböző hullám­hosszúságú besugárzások hatására különböző el­lő színeződéseket mutat. Ezt a jelenséget „fotopolik­romizmus"-nak nevezzük. így a CH3 —P—CH 3 . 2 Cl" képletű vegyület 366 mfi hullámhossz hatására kék és 313 ra.fi eseté­ben lila képet mutat. A (XVI) képletű egységet 20 tartalmazó polimer fototetrakrom, azaz 436 m.[i mellett türkisz, 366 m/j, mellett kék, 334 m/t mel­lett ibolya és 313 és 254 m/j, mellett vörös képet ad. A CH3 —P—CH 3 • 2 Cl" képletű só elektron ér­zékenységének maximuma kb. 70 KV energiánál 25 van (0,4 mm vastag film). A film felbontóképessége rendkívül nagy, > 1200 vonal/mm értéknél jobb. A kép stabilitása különböző tényezőktől (pl. re­latív nedvességtartalom) függ; alacsony nedvesség-30 tartalom állandóbb képnek kedvez. Az exponált filmet előnyösen ultraibolya adszorbenssel és/vagy vízátnemeresztő anyaggal vonjuk be. Példák 35 Találmányunk részleteit az alábbi példákon is­mertetjük. A mennyiségek súlyrészekben értendők. Az analitikai adatok a sugárzásra érzékeny sókra és nem az azokat tartalmazó kész filmekre vonat­koznak. 40 A sókat sugárzásérzékenység meghatározása cél­jából az alábbi standard eljárással vizsgáltuk. A vizsgálandó sónak 10%-os vizes polivinilalko­holból képezett 1%-os oldatát üveglemezekre önt­jük és egy éjjelen át állni hagyjuk. A kapott filmet 45 lehúzzuk és exszikátorban tároljuk. A film kis ré­szeit közepes nyomású 150 wattos kvarc higany­lámpával felszerelt Farrand spektrofotofluorimé­ter cella-részébe helyezzük. A gerjesztő monokro­mátort a kívánt higanyvonalra állítjuk be; a meg-50 felelő munkaintenzitás biztosítása céljából a lámpa és a monokromátor közé megfelelő szűrőket helye­zünk. A film elszíneződését az idő függvényében vizsgáljuk oly módon, hogy a film mögé szűrőkom­binációt helyezünk és az áteresztett fény a foto-55 multiplikátorba ütközik. A szűrőkombinációt úgy választjuk meg, hogy a gyöknek a látható abszorp­ciós spektrumban mutatott csúcsának megfelelő fényt engedje át és így a gyök színképződésének közvetlen mérését a besugárzással egyidejűleg vé-60 gezhetjük el az analizáló sugárból származó szét­szórt fényt felhasználva. A különböző filmek ösz­szehasonlítása céljából a sugárzás feltételeit állandó értéken tartjuk és a fényáteresztés 25%-os csök­kenéséhez szükséges időt mérjük. Ezt az időt a 65 filmsebesség kvantitatív mérésére használjuk. Mint-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom