167288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kétdimenziós mesterdarabok, főként másoló-marógép sablonok előállítására

167288 3 4 kell figyelembe venni, amit egy-egy új betűtípusnál az adott ABC minden betűjénél 13 alkalommal kell megismételni. A legszerényebb számítás kifejezés alatt itt azt értjük, hogy a betűrajzoló a művész rajzáról már első alkalommal' azonos esztétikai hatású betűket rajzol meg 13 méretben, ahol egy-egy betűrajz elkészítéséhez még így is kb. 300 perc szükséges. További hátrányos tulajdonságként kell még megemlítenünk azt, hogy az egymást követő másoló-marások során az egyes sablonok kúpossága nemkívánatos mértékben megnövekszik ill. a kis sarkakat géppel már nem lehet kimunkálni, ezért az egyes munkadarabokat kézi véséssel kell korrigálni. A találmány feladata új sablongyártási eljárás és berendezés kidolgozása. A találmány szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy eredeti rajzról negatív felvételt készítünk, melyet kontakt eljárással fotópolimer anyagra másolunk, majd kimossuk. Az eljárás további jellemzője az, hogy nyomdaipari betűsablon előállításánál a betűrajzról eltérő- méretű és torzított negatív felvételeket készítünk, célszerűen aszférikus torzítással. A találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés otpikája pedig egy tórikus aszférikus előtéttel van kiegészítve. A találmányt a továbbiakban egy nyomdaipari betűsablon előállítására való foganatosítási példa és a rajz segítségével részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy adott betűtípus eredeti rajzáról készített 8, 16 és 48 pontos méretfokozatú betűrajza, ÖX-ös nagyításban, a 2. ábra egy eredeti rajzról egyszerű fotóoptikai nagyítással készített gradációs sor, a 3. ábra az 1. ábra szerinti betűrajzokról a találmány szerinti eljárással és berendezéssel készített gradációs sor. A találmány szerinti eljárás során a betűtervező művész által alkotott betűtípus adott méretű rajzáról a betűrajzoló talpas betűtípusnál 3 db — mégpedig 8, 16 és 48 pontos méretű — groteszk betűtípusnál pedig 2 db — 8 és 16 pontos méretű — azonos esztétikai hatású rajzot készít. A kézi munkával készített rajzokat tüntettük fel az 1. ábrán. A rajzokról ezután negatív fotót készítünk. Ha a fotó készítésénél egy ismert, pl. 50, 80 vagy 105 mm gyújtótávolságú optikával dolgozunk, akkor a 2. ábrán feltüntetett gradációs sort kapjuk. A 2. ábra egyes betűit megmérve megállapíthatjuk, hogy az egyes fokozatokhoz tartozó betűk egymással geometriailag hasonlóak, azaz magasság-szélesség arányuk, mind a 13 fokozatban azonos. További vizsgálattal azonban megállapítható az is, hogy az egyes fokozatok betűinek képhatása eltérő, a kisebb fokozatokban, „sovány", a nagyobb fokozatokban pedig „kövér" hatást keltenek. Ilyen betűsorozat pedig nem felel meg a nyomdaipar esztétikai követelményeinek. Azonos esztétikai hatású gradiációs sor egyes betűfokozatainál az egyes betűk magasság-szélesség aránya változik, tehát geometriailag nem hasonlóak, ahol az arányosságon belül az egyes fokozatoknak megfelelő betűmagasság állandó és a szélesség változása okozza az arány értékének változását. Eljárásunk alapja az a felismerés, hogy ilyen gradációs sort aszférikus torzítással állíthatunk elő. 5 Ebből kiindulva, olyan optikarendszert dolgoztunk ki, mely alkalmas arra, hogy egyik főirányban — a betű magasságvonalában —• állandó nagyítás mellett a másik —• derékszöggel elforgatott, a betű szélességvonalába eső — főirányban változtatható 10 nagyítású képet állítsunk elő. így a találmányunk szerinti optikarendszerrel állítottuk elő a 3. ábrán bemutatott korrigált gradációs sort, ahol a sor egyes fokozatainak esztétikai hatása már azonos. A találmány szerinti optikarendszer egy adott 15 gyújtótávolságú anasztigmát optikából és egy tórikus aszférikus előtétlencséből van összeállítva, ahol az előtétlencse cserélhető, mert betűfokozatonként más és más gyújtótávolságú előtét alkalmazásával lehet biztosítani a gradációs sor egyes tagjainak 20 azonos esztétikai hatását biztosító aszférikus torzítás megfelelő eltérését. A fenti optikarendszerrel készített negatívfilmről ezután pozitív eljárással fényérzékeny anyagra kontakt másolással készítünk másolatot. Fényérzékeny 25 anyagként a nyomdaiparban ismert bármelyik fotopolimer anyag használható. A felvétel expozíciós idejét úgy kell megválasztani, hogy a megvilágított részeken a fényérzékeny anyag teljes rétegvastagságában és teljes mértékben 30 polimerizálódjon. Ezután a megvilágítatlan részeket mosással távolítjuk el. A mosásnál viszont arra kell törekedni, hogy az exponált felület — a betű — kontúrvonala mentén merőleges legyen a polimerizált fényérzékeny anyag-35 réteg fala. A találmány szerinti eljáráshoz és a szokványos ismert fotopolimerekhez egy olyan mosóanyagot dolgoztunk ki, mely alkalmas ilyen, ún. kónuszmentes sablon előállítására. A kapott sablonról a betűgyártás ismert eszkö-4,0 zeivel és technológiájával kapják a megfelelő betűöntőszerszámot. A továbbiak során a találmányt egy példa segítségével ismertetjük. A példa során a betűrajzoló a művész rajzáról az 1. ábra szerinti rajzokat ké-45 szíti el. Esetünkben a talpas betűtípus miatt 8, 16 és 48 pontos méretben. Ezekről a rajzokról készítjük el a korrigált gradációs sor negatív felvételeit 13 méretfokozatban. A felvételekhez GEWAERT O 81 p jelű, polistirol 50 alapú, mérettartó, nyomdaipari reprodukciós filmanyagot használtunk. A felvételeket a találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakjaként kiképzett 6X9 cm-es nagyítógépen készítettük. Az önmagában is-55 mert és adott esetben 55 mm gyújtótávolságú anasztigmát optikával felszerelt nagyítógépre előtétlencseként 0,25—4,0 dioptria között 0,25 dioptriánként eltérő gyújtótávolságú konvex vagy konkáv TORAL plancilinder sorozat egy-egy lencséje 60 van egy fokbeosztású lencsetartóban felszerelve. Az 1. ábra szerinti rajzokról ezzel az optikarendszerrel készítettük el a 3. ábrán feltüntetett korrigált gradációs sort. A negatívokat ezután kontakt pozitív eljárással 65 másoljuk. Ha kiemelt kontúrú sablont — patricát — 2