167257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kaucsuk vulkanizátumok stabilizálására

16725'? 13 14 cisz-polibutadién gumi (Buna CB 10) HAF-korom N 330 (Corax 3, Degussa) sztearinsav cinkoxid nagymolekulasúlyú aromás szénhidrogént tartalmazó lágyító (Naftolen ZD) stabilizálószer (lásd a következő felsorolást) benztiazil-2-ciklohexilszulfénamid kén 30 75 1,2 4 15 3 1,2 1,6 A következő stabilizálóanyagokat az előbb meg adott mennyiségben alkalmazzuk: Jelölés: Kémiai név: IN 61 bisz-(4-klór-6-anilin-triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 58 bisz-(4-klór-6-etilamino-triazinil-2)-p--feniléndiamin IN 63 bisz-(4-klór-6-diallilamino-triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 62 bisz-(4-klór-6-n-butilamino-triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 59 bisz-(4-klór-6-allilamino-triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 72 bisz-(4-klór-6-izopropilamino-triazinil-2)-p-feniléndiamin IN 71 bisz-(4-klór-6-[l,3-dimetilbutilamino]-triazinil-2)-p-feniléndiamin, IN 70 bisz-(4klór-6-a-naftilamino-triazinil-2)-p-feniléndiamin. Az összehasonlítást a p-feniléndiamin alapú, legjobb ismert öregedésgátlószerrel végezzük: Rövidítés Kémiai név: IPFD N-izopropil-N'-fenil-p-feniléndiamin A repedésnövekedésre vonatkozó összehasonlító vizsgálatot a De Mattia-féle hajlítópróbánál 160 °C-os vulkanizálás után végezzük, először öregítés nélkül. A hajlító-kifáradás említett vizsgálatát, illetve a próbadarabok repedésképződését az 53 522 számú DIN szabvány 3. lapja és az ASTM D 813/1965, vagy a Draft ISO-Rrecommendation No. 173 írja le. A vizsgálat során mérjük pródadarab azon hajlítási számát, mely szükséges ahhoz, hogy a keletkezett repedések 4 mm-ről 8 mm-re növekedjenek. Az IN-stabilizátorokkal készített próbadarab hajlítási számát az ismert IPFD öregedésgátlóval készített próbadarab hajlítási számához viszonyítjuk. A mért viszonyszámok a következők: 20 25 30 35 40 45 50 IN 61 : IPFD = 1,2 IN 58 : IPFD = 2,0 IN 63 : IPFD = 2,2 IN 62 : IPFD = 5,1 IN 59 : IPFD = 16,5 IN 72 : IPFD = 2,4 IN 71 : IPFD = 4,7 IN 70 : IPFD ;= 4,8 60 65 A vulkanizált próbadarabokat több napon át 100 °C-on hőkezelő szekrényben öregítve és az előbbiekben megadott De Mattia-féle hajlító-kifáradás vizsgálatot lefolytatva a következő viszonyszámokat kapjuk. 10 15 Az öregítés napjainak száma 100 °C-on 2 4 6 IN 61 : IPFD = 0,9 0,9 1,2 IN 58 : IPFD = 0,9 1,8 2,6 IN 63 : IPFD = 2,8 3,0 4,9 IN 62 : IPFD = 2,8 3,3 3,4 IN 59 : IPFD = 2,0 2,9 5,1 IN 72 : IPFD = 1,9 2,5 4,0 IN 71: IPFD = 1,8 1,9 2,8 IN 70 : IPFD = 1,7 1,9 2,4 A vizsgálati eredményekből látható, hogy a 8 vizsgált, találmány szerinti stabilizálószer hatása messze túlhaladja a gumiiparban ismert leghatásosabb p-feniléndiamin-származék hatását. Nem öregített állapotban a vulkanizátum az IN 58, IN 59, IN 62, IN 63, IN 72, IN 71 és IN 70 jelű vegyületekkel, az említett IPFD-vel szemben, kétszerestől többszörösig terjedő kifáradási védelmet mutat. Magasabb hőmérsékleten végzett öregítéssel a próbadarabok az IN-stabilizátorok hatására fáradás elleni tulajdonságukat megtartják. II. példa A találmány szerinti IN 61, IN 58, IN 63, IN 62, IN 59, IN 72, IN 71 és IN 70, valamint az előbbiekben megadott IPFD stabilizátort az I. példa szerint elkészített gumikeverékekbe bedolgozzuk, és ezekből 160 °C-on vulkanizálva próbatesteket készítünk. A vulkanizátumot 8 napig 100 °C-on forró levegővel öregítve, meghatároztuk a szakítószilárdság (Sz. sz.) a feszültségi érték (200%-os nyúlásnál) (ő 200), a szakadási nyúlás (Sz. ny.) és a Shore-A-keménység (SH) mérési adatainak a nem öregített próbatestek kiindulási értékeihez való arányát, százalékban kifejezve, a Shore keménység kivételével, melynél pontokban fejezzük ki a változást. Sz. sz. ö 200 Sz. ny. SH IPFD —20 +212 (technika jelenlegi állása) —57 + 13 IN 61 IN 58 IN 63 IN 62 IN 59 55 IN 72 IN 71 IN 70 —5 + 103 —39 + 5 —13 + 136 —47 • + 5 —12 + 87 44 + 7 —10 + 170 —52 + 7 + 13 + 120 —31 + 6 —27 + 156 —57 + 9 —31 + 149 —58 + 8 —10 + 170 —48 + 10 A meghatározást az 53 504 és 53 505 számú DIN-szabvány szerint végezzük. A mért összehasonlítási értékek a következő előnyöket mutatják: Az I általános képletű új stabilizátor megfelelő megválasztásával Shore-keménységnek forró levegő hatására történő megnövekedése az IPFD jelen-7